Jonathan Franzen író annyira komolyan veszi a multitasking kísértését, hogy amikor Szabadság című bestsellerét írta, bezárkózott egy gyéren bútorozott irodába, kiszedte régi típusú laptopja wifikártyáját, és gondos munkával – pillanatragasztóval és fűrésszel – tönkretette Ethernet-portját. Ezután füldugók és zajkioltó fejhallgatók segítségével selyemgubószerű környezetet teremtett magának. Talán kissé szélsőséges módon, de Franzen az emberi gyarlóság alapos ismeretéről tett tanúbizonyságot. Az alkotó elmék bizony hajlamosak arra, hogy hagyják elkalandozni a figyelmüket.

A multitasking mítosza

Tanulmányok sora igazolja, hogy az emberi elme igazán csak a szinte teljesen automatikus tevékenységek, például sétálás közben képes több feladatot párhuzamosan végezni. A tudatos figyelmet igénylő tevékenységek esetében valójában nem létezik multitasking, csak feladatváltás. E folyamat során agyunkat ide-oda kapcsolgatjuk, miközben különböző igényeknek próbálunk megfelelni.

Érezhetjük úgy, mintha szuperhatékonyan végeznénk két vagy több dolgot egyszerre. Valójában azonban csak egy feladaton dolgozunk, aztán egy másikon, majd újra az előzőn, lényegesen alacsonyabb hatékonysággal és pontossággal, mintha egyszerre csak egy dologra összpontosítanánk.

Figyelemelvonás a háttérben

De nem csupán két tevékenység párhuzamos végzése sújthat bennünket. Talán még alattomosabb az a szokásunk, hogy – miközben a felszínen kitartóan összpontosítunk a munkánkra – a háttérben nyitva hagyjuk az e-mailünket vagy a közösségimédia-oldalakat. Elég meghallani egy váratlan üzenet izgalmával kecsegtető hangjelzést, és már el is térítettek bennünket a munkától. De nem csak azzal veszítünk időt, hogy megválaszoljuk a befutó üzeneteket; újra vissza kell találnunk a „flow”-ba, amelyet azelőtt élveztünk, hogy megzavartak volna.

Áltathatjuk magunkat, hogy csak egy gyors e-mailt küldünk valakinek válaszul, vagy hogy csak lezavarunk egy gyors hívást. A valóságban azonban a feladatváltás sokkal hosszabb időre vonja el figyelmünket a prioritást jelentő munkánkról, mint ahogy azt előzetesen várnánk. Még ha vasakarattal rendelkezünk is, már a puszta tény is befolyásolja teljesítményünket, hogy az internet ott lapul a számítógépünkön. Csupán az a törekvés, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, felemészti a koncentrációnkat, és mentálisan legyengít.

A másnapossági effektus

hvgkonyvek.hu

Bármennyire is úgy gondoljuk, hogy urai vagyunk a helyzetnek, agyunknak megvan a saját ütemterve. Mondjuk, délelőtt egy írásprojekten dolgozunk, majd a változatosság kedvéért úgy döntünk, hogy ezt most félbehagyjuk, és délután egy kreatív brieffel folytatjuk. Ártalmatlan ütemváltásnak tűnhet, de kutatások szerint a délelőtt befejezetlenül hagyott munkák tovább élnek a fejünkben egyfajta mentális viszketést okozva, és károsan hatnak későbbi teljesítményünkre. Ezt a hatást nevezik a pszichológusok „figyelmi maradványnak”.

Bár egyszerű dolognak tűnik felfüggeszteni egy feladatot azért, hogy nekifogjunk egy másiknak, az ilyen tanulmányok arra figyelmeztetnek, hogy nehéz elereszteni a teljesítetlen kihívásokat. Ezek ugyanis még akkor is igénybe veszik mentális erőforrásainkat, amikor azt hisszük, már másra összpontosítunk.

Ha módunk van rá, találjunk egy megfelelő kiszállási pontot a projektjeinkben – olyat, amely nem hagy gyötrő kérdéseket elménkben –, mielőtt egy másik feladatra térnénk át. Így könnyebben lezárhatjuk mentálisan, és képesek leszünk majd valamennyi energiánkkal a következő kihívásra koncentrálni.

Mikor érdemes megszakítani a munkát?

Az alkotói folyamat során természetesen akadnak olyan fázisok, amikor érdemes váltanunk. Amikor a problémamegoldási szakaszban vagyunk vagy új ötletekre van szükségünk, a pszichológusok szerint sokat segít, ha rövid időre eltávolítjuk gondolatainkat a feladattól. Tudatalattink így könnyebben talál összefüggéseket egymástól távol eső fogalmak között.

Mindez azonban csupán a szabályt erősítő kivétel. A multitasking a legtöbb esetben a termékeny munka olyan béklyója, amely egy hatékonyságnövelő eszköz álruhájában jelenik meg. Amint kigondoltuk elképzeléseinket, és meghatároztuk, merre haladjunk, ideje nekifognunk a szívügyünket jelentő tényleges munkának. Ehhez pedig osztatlan figyelemre van szükség.

A fenti cikk a Tartsuk kézben hétköznapjainkat! című könyv szerkesztett részlete. Hogyan valósítsuk meg jobbnál jobb ötleteinket? Hogyan egyeztessük össze a technológia korának kihívásait az alkotótevékenységgel? Miként tudunk hivatásunkra fókuszálni egy merőben új környezetben? Kiderül a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.