Az álruhás cselszövés, avagy egy érdekesség, amit nem akar tudni az oregánóról

Az álruhás cselszövés, avagy egy érdekesség, amit nem akar tudni az oregánóról

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A szurokfű (oregánó) ékes példája a növények és a rovarok közötti együttműködésnek. Az olasz konyha kedvelt zöldfűszere ravasz cselszövésben vesz részt, amelyben hatalmi szövetségek, álruha és hamisítás is szerephez jutnak.

Képzeljünk el egy száraz, napsütötte hegyoldalt Észak-Olaszországban, ahol árad a szurokfű, a kakukkfű és a majoránna mámorító illata. Az egyik szurokfüvet mintha csiklandoznák alulról: egy csapat hangya a Myrmica genuszból úgy döntött, hogy fészket rak a növény gyökerei mellett. Miközben teszik a dolgukat, meg is esznek pár kis gyökeret. Ez aligha használ a növénynek, a harapdálás hatására fokozza is a karvakroltermelését – ez az anyag védi a rovaroktól. A legtöbb hangyának zéró a toleranciája ezzel a rovarölő szerrel szemben, ám ez a faj megtanult együtt élni vele, így tartja az állásait a gyökerek között.

Mi, emberek kedveljük ezt a vegyületet, ugyanis a karvakrol adja a szurokfű intenzív illatát. Az aromás anyagnak azonban többféle szerepe is van. Olaszország virágos rétjein S. O. S. jelzésként szolgál: az illatok nyelvén üzen a növény egy egészen más fajnak, egy szép lepkének, a nagyfoltú hangyaboglárkának. Ez a lepke a petéit a növényre rakja, ahol a hernyó pár hetet tölt, és közben olyan álruhát készít, amit minden titkos ügynök megirigyelne. Nem álbajuszról és festett hajról beszélünk, mert a hangyáknál a látvány nem különösebben számít. A szagok annál inkább: épp ezért a hernyó vonzó illatköpenyt ölt, ami tökéletesen utánozza a szurokfű alatt élő hangyák szagát.

Most jön a kritikus pillanat: a hernyó otthagyja a növényt, és a talajra pottyan. Az egyik hangya éppen hazafelé tipeg a soha véget nem érő táplálékgyűjtésből. Amikor megtalálja a hernyót, becsapja az illat: azt hiszi, hogy ez is egy lárva a hangyafészekből, ezért óvatosan beviszi a hernyót a boly sötétjébe, ahol a többiek el is fogadják. Bár méretben és színben is eltér a hangyalárváktól, a hangyadolgozók gondozzák, felöklendezett táplálékkal etetik, és éppen olyan lelkiismeretesen nevelik, mint a saját lárváikat.

A hernyónak azonban meg kell sokszoroznia a tömegét, mielőtt bebábozódna, ezért nem éri be a hangyák adta cukros nedvvel. Mihelyt nevelőszülei hátat fordítanak, mohón nekilát a hangyalárváknak. Aromás álruháját kiegészíti azzal, hogy a hangyakirálynő hangját utánozza – egyfajta kattogó éneket. Emiatt a dolgozók azt hiszik, hogy a hernyó egy magas rangú hangya, és senki sem lép közbe, amikor ámokfutását végzi a bölcsődében.

Végül a hernyó felfalja szinte az egész kolóniát. Visszatér a béke a szurokfű gyökerei közé, és a hernyó bebábozódhat. Ha nem nevelték volna fel a megfelelő hangyafészekben, a lepkének esélye sem lenne új nemzedéket létrehozni. Ki gondolta volna, micsoda dráma zajlik a pizzára szórt zöld növények körül?

A fenti cikk Anne Sverdrup-Thygeson Terra Insecta című könyvének szerkesztett részlete.

Mit tud egy átlagember a rovarokról? A rovarkutató szórakoztató könyvében magával ragadó lelkesedéssel sorolja az elképesztő tényeket és történeteket a rovarok világából. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.