A különleges sorozatból készült interjúkötet június 1-én jelenik meg, az alábbiakban ebből közlünk egy szerkesztett részletet.

Kövesdi Péter: Az ember azt gondolná, hogy ha valakit parodizálnak, az sértő, mert az illető gyengeségeit, modorosságait mutatod be.

Gálvölgyi János: Biztosan sokan megsértődtek, de a választ erre a kérdésre távolabbról kell kezdenem. Ifjúkoromban egy picit bokszoltam, és akkor megtanultam, hogy haragból nem szabad bokszolni. És valahogy ezt áttettem magamnak arra, hogy haragból soha életemben nem csináltam paródiát. Olyan értelemben nem, hogy ha nekem valaki nem tetszett, és könnyen kigúnyolhattam volna, azt soha nem tettem meg. Túlságosan könnyű lett volna valakiből, aki bűn rossz volt, még rosszabbat vagy még hülyébbet csinálni. Akiket parodizáltam, azok józan ésszel belátták, hogy a paródia népszerűsít – Rózsa Györgytől kezdve Juhász Elődig. Gyuri például nagyon okos ember, ráadásul nagyon régóta jó barátom. Amikor először lement adásban a Kapcsoltam-paródia, följött hozzánk, hozott ajándékba egy kis telefont. Nagyon hálás volt, mert van és volt esze, és tudta, hogy a paródia csak őt népszerűsíti. Ha valakit nem népszerűsít a paródia, akkor azt megette a fene.

Azt hiszem, csak ketten haragudtak meg igazán. Az én szeretett és máig imádott iskolatársam volt Szegvári Kati. Árkus József, a Parabola című nagyon népszerű szatirikus televíziós műsor, és nem mellesleg a Ludas Matyi főszerkesztője csinált róla egy paródiát, amelyben csak előadóként szerepeltem, nem is én írtam. És Egri János, akit a jóisten éltessen nagyon sokáig, állítólag nagyon megbántódott a Lehet egy kérdéssel több?- paródiámon. De szemtől szembe Egri sem mutatta.

Kövesdi Péter: Zámbó Jimmy azért megfenyegetett, hogy lelő, ha találkoztok.

Gálvölgyi János: Valamit én is hallottam, de a mai napig nem értem. Volt egy Lagzi Lajcsi-paródiám, aki nem sértődött meg, sőt meghívott a műsorába, és ott mint két Lagzi Lajcsi izzadtunk és énekeltünk. De kiderült, hogy amikor lement a Zámbó Jimmy-paródiám, másnap Zámbó Jimmy bement az RTL igazgatójához, kirakta a pisztolyát az asztalra, és azt mondta, hogy engem agyonlő.

Hála istennek, annyi esze volt az illetőnek, hogy küldött egy futárt hozzám a lakásra, hogy azonnal dedikáljak egy képet Zámbó Jimmynek, és közben elmagyarázták neki, hogy higgye el, az neki is jó, ha én parodizálom. Kép ment, és még élek. De például vele soha életemben nem találkoztam.

HVG Könyvek

Viszont most, hogy mondod, eszembe jut, hogy volt egy paródiám, amikor saját magammal szúrtam ki. Az volt a címe, hogy Film Sem. Ha jól emlékszem, valamelyik Filmszemlére készült. És ebben viccelődtem kicsit a magyar filmgyártással. Meg kell mondanom, a magyar filmgyártás a bögyömben volt. Nem azért, mert engem nem hívtak. Mert volt, hogy hívtak. De például megkaptam egy filmrendezőtől, hogy azért nem forgat velem, mert túl ismert az arcom – hála istennek, sokat tévéztem. Szóval ebben a Film Sem című paródiában volt egy filmrendező, aki ugyancsak beszédhibás volt, és így beszélt (utánozza).

Volt a Thália Színházban egy ügyelőnk, aki pont így beszélt, és gondoltam, hogy így fog beszélni a paródiabeli rendező. Csak hát kiderült, hogy van egy Nagy Magyar Filmrendező is, aki így beszél, aki halálosan megsértődött rám, mert azt hitte, hogy róla van szó. Holott nem róla volt szó, mert amit elmondott a paródiámban szereplő filmrendező, azt egy másik filmrendező nyilatkozatából vettem, aki szó szerint azt nyilatkozta a Film Színház Muzsikában, hogy „Utálom a színészeket. A színész az, aki játssza az eszét a vásznon.”

Kövesdi Péter: Ez a hang Sándor Pálé. Legalábbis erősen emlékeztet rá.

Gálvölgyi János: Ez a hang Sándor Pálé, holott nem ő az, hanem Csaba, a mi ügyelőnk a Tháliából. Róla gondolták, hogy ez Sándor Pál, de hogy kit idéztem, azt majd elmondom neked interjún kívül. A lényeg az, hogy ebből balhé lett, ráadásul volt ebben a paródiában még egy filmrendezőnő is, akiről a drága Mészáros Márta ráismert Gyarmati Líviára, Gyarmati Lívia pedig Mészáros Mártára. De az egész filmszakma halálosan megsértődött rám, mert elmondtam, hogy rengeteg film készül – közben lobogott körülöttem a tűz –, és a legjobbak a magyar katasztrófafilmek. Amikor az adás után bementem a Rádió Pagodájába, ismeretlen kollégák öleltek meg, és megköszönték, hogy „apám, jól megmondtad nekik!”. Csak aztán úgy megsértődtek rám, hogy az elmúlt 80 évben nem nagyon filmeztem. De biztos nem emiatt.

Kövesdi Péter: Ahhoz képest, hogy azt mondod, soha senkit nem akartál megbántani, sikerült magadra haragítanod Zámbó Jimmyt, az egész filmes szakmát és – ha jól emlékszem – Isaura kapcsán az ország nagyobbik felét.

Gálvölgyi János: Ez megint csak Árkus Jóskához és a Parabolához kötődött. Ebben a műsorban rengeteg bejátszás volt, például a Rabszolgasors című brazil szappanoperából, amely igen népszerű volt a kedves lakosság körében. Akiknek a szellemi színvonalára igen jellemző volt, hogy gyűjtést rendeztek ennek a kedves, szimpatikus rabszolgalánynak a felszabadítására. Gondolták, ha itt összejön Hódmezővásárhelytől Szatymazig annyi pénz, akkor ki tudjuk váltani a négy évszázaddal előbbi rabszolgasorsból Isaurát. És ebből készült egy paródia. Mázsaszámra jöttek a levelek, amelyekben benne volt pontosan, részletesen leírva, hogy hogyan kell kivégezni engem, hogyan kell halálra kínozni, hogyan kell megcsonkítani minket Árkussal, mert ezt a csodát, ezt a világcsúcsot, Isaurát, akinek nem elég, hogy rabszolga, még ki is gúnyoljuk!

Kövesdi Péter: Volt neked bajod a vakokkal is, ha jól emlékszem.

Gálvölgyi János: Volt egy villámtréfa, ahol ültem egy üzemi étkezőben, a kezemben egy szál mákos tészta. És az volt a vicc, hogy: „Tudod, miért nem szeretjük, mi, vakok a mákos tésztát? Mert mire kiolvassuk, kihűl.” Ez egy teljesen morbid, hülye, talán nem is ízléses vicc volt, de nem volt semmi mögöttes szándékunk. Halálosan megsértődtek érte. Egy nagymama írt nekem levelet, hogy az unokája vak, és eddig én voltam a kedvenc színésze, de mostantól soha többé nem fog megnézni.

Kövesdi Péter: Szerinted van a humorban olyan határ, amelyet nem lehet átlépni?

Gálvölgyi János: Ma már azt gondolom, hogy talán a testi fogyatékossággal, a testnedvekkel nem illik viccelődni. De ez csak ránk vonatkozik, mert, mondjuk, a Monty Python sokkal többet megengedhetett magának Angliában.

A Hivatásos rajongó című könyvben Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról és nagy pályatársakról. A június elején megjelenő könyvet itt rendelheti elő kedvezménnyel. A kötetet először a bemutatón lehet megvásárolni, amelyre jegyeket itt rendelhet. Tovább az esemény facebookos oldalára.