Egyesek úgy gondolják, ha életében nem néztek bele szerettük telefonjába, naplójába, halála után sem teszik. Így gondolta az a feleség is, aki unokaöccsét kérte meg, hogy ürítse le férje számítógépét – nem mintha feltételezett volna bármi kivetnivalót a férje életében. Pechjére később a férj fiókjában pendrive-okat talált, amelyeket azért nézett meg gyanútlanul, mert azt hitte, jó filmeket vett rá a párja. Nos, nem az volt rajta.

Mások a kéretlen információkat rokonoktól, ismerősöktől tudják meg, vagy a hagyatéki tárgyaláson szembesülnek eltitkolt gyermekkel, vagyonnal. Megint mások magától értetődően merülnek el az elhunyt hátrahagyott naplóiban, digitális hagyatékában. Őket sem a kíváncsiság, a kukkolás izgalma hajtja, hanem elsősorban az elveszett kapcsolat, az intimitás megélésének vágya vezérli. Motiváció lehet az elhunyt megértésének igénye is, amelynek mélyén szintén a kapcsolat rendezésének a szándéka rejlik.

Kisebb-nagyobb családi titkok mindig is voltak és lesznek. Ártalmatlan, sőt védőfunkciót betöltő hazugságoktól kezdve az egészen súlyosakig, és az olyanokig, amelyek transzgenerációs hatását a következő generációk is megszenvedik. Ami viszont korábban ismeretlen volt, az a digitális hagyaték, amely gondatlanul kezelve időzített bombaként robbanhat fel a mit sem sejtő családban.

A titok feltárója maga is titokgazdává válhat

Mit kezdjen a gyászoló a nyomasztó titokkal: megtartsa magának, vagy megossza az érintettekkel? Mikor árt, mikor véd? Hiszen, ahogy a hazugság megbetegíthet, kifejtheti romboló munkáját, úgy a titok idő előtti, vagy nem kellően gondos feltárása szintén kárt okozhat. Van-e bármi nyereség abból, ha a szeretett hozzátartozóról kialakított kép összetörik; gyereknek a bálványozott apjáról, anyjáról, szülőnek az imádott gyerekéről, férjnek, feleségnek a feddhetetlen társáról, testvérnek a legmegbízhatóbb fivéréről, nővéréről, barátnak az önzetlen barátjáról?

Mit tegyen a titokgazda, hogy a családi titok ne váljon tabuvá, amely aztán generációs átokként gördül tovább nemzedékeken át? Ha úgy dönt, megtartja a lelepleződött információt, hogyan viselje annak a terhét? Sikerül-e megőriznie higgadtságát, ha családi, baráti találkozókon az egekig magasztalják az elhunytat rá emlékezve, miközben ő tudja, hogy volt egy kevésbé tisztességes, esetleg egyenesen sötét oldala is?

Élethazugságok című kötetemben több példát is látunk erre a dilemmára. A fiatal nő, aki előtt feltárult édesapja kettős élete, meg akarta óvni édesanyját a csalódástól, ezért komoly erőfeszítést tett, hogy elzárja az anya elől az információt. „Sok évig óvtam anyukámat, vigyáztam, hogy ne is kerüljön olyan ember közelébe, aki tud apu múltjáról. Kegyetlenül nehéz volt, rengeteg stresszel járt a titok őrzése, és anyukám nem is értette, miért vagyok ennyire megborulva.”

Dorka sem beszélt a fiainak szerető apjuk szerelmi kapcsolatáról, egészen addig, amíg bele nem betegedett a titok terhének viselésébe. „Kiderült, hogy perforált a vakbelem, kombinálva hashártya- és hasnyálmirigy-gyulladással. […] Felépültem, és ezt követően elmondtam a gyerekeknek, mi is történt az apjukkal. Azt mondják, a vakbél az a szerv, ahol a mocskot őrizzük. Egyedül hordoztam azt a mocskot, amit megtudtam, és szétrobbant a testemben. Amit meg tudunk osztani, attól nem leszünk betegek, de én nem tudtam senkinek elmondani, annyira szégyelltem.”

Mátrix, párhuzamos világegyetem, hoax

Sokan akkor is bénultsággal, tagadással reagálnak szerettük halálára, ha semmilyen titok nincs a háttérben. Az agy nem képes befogadni a sokkoló információt a maga tragikumával, csak a közlés érkezik meg neutrális voltában, ami nem érinti mélyen a személyt. Még a sokk elmúlása után is hosszú időre van szükség, mire eljut a gyászoló addig, hogy felfogja a halál tényét, és hogy ez mit is jelent az ő életére nézve.

Ha a hozzátartozónak a halál tényén kívül egyidejűleg egy másik, hasonlóan döbbenetes erejű információval is meg kell küzdenie, fokozottan megmutatkozik ez a jelenség. A gyászoló képtelen felfogni, amit lát, hall. Beszédes, ahogyan a megszólalók próbálják megfogalmazni ezt a különös lelkiállapotot. Mátrixot, párhuzamos világegyetemet, hoaxot emlegetnek.

„…ami ott feltárult előttem, az szó szerint felfoghatatlan volt. Nem tudom megfogalmazni, mit éreztem. Képtelen vagyok visszaemlékezni, sokkos állapotba kerültem. Csak néztem, és nem jutott el a tudatomig, amit láttam.” „Egyszerre kellett két hihetetlen információval megbirkóznia az agyamnak, ami lehetetlennek bizonyult.” „Elállt a lélegzetem. […] Döbbenet! […] tiszta libabőr lettem, azt sem tudtam, melyik mátrixban vagyok.” „Azt éreztem, az életem egy hazug világban zajlott. Apám és én két párhuzamos világegyetemben bolyongtunk, és én mit sem tudva erről, csodálkoztam, miért nem tudnak közeledni ezek az univerzumok.”

Innen még hosszú az út a teljes megértésig, és jó esetben a megbékélésig.

Megzavart gyász

Az ambivalens kapcsolat megnehezítheti a gyászt, az elvarratlan szálak, neheztelések, konfliktusok tovább dolgoznak az itt maradóban. Meglehet, az elhunyttal életében a legkevésbé sem volt konfliktusos a kapcsolat, ám azzá vált, amint meghalt, és kiderült róla, hogy személyes életének jelentős aspektusait rejtegette. Ha a hozzátartozó súlyosan csalódik az elhunytban, de már nem tudja szembesíteni a hazugságaival és magyarázatot követelni, megakadhat, elhúzódhat a gyászfolyamat, komplikálttá válhat.

A gyászolók csak pörgetik és pörgetik a kimerítő gondolatokat, kérdések százait teszik fel, megfogalmazzák a lehetséges válaszokat, érveket és ellenérveket sorakoztatnak fel. A fárasztó válaszkereséseket a megértés vágya ösztönzi. Számtalan lehetőséget feldobnak és megvizsgálnak. Szabályozzák, milyen mélyre ássanak. Jár-e valódi előnnyel, hoz-e megnyugvást, vagy csak tovább mélyíti a szakadékot?

Megrendült tisztelettel, ámulva figyelem, milyen belső küzdelem, hatalmas feldolgozó munka zajlik, és lenyűgöz a szenvedés nyomása által felszabadított kreativitás. Csoportba mennek, pszichológus segítségét kérik, teleírnak vastag füzeteket, sőt, van, aki egész könyvet szentel annak, hogy megérthesse, feldolgozhassa, ami vele történt.

Kinga mindentől szabadulni akart, amihez csak hozzáérhetett a férje, kifestette a lakást, még a parkettát is felszedette. Fibi a kocsija magányában adta ki dühét, és szimbolikusan elvált a férjétől: sírva, zokogva letette a jegygyűrűjét. Felkereste a szeretőt, együtt próbálták megérteni a férfit, akit mindketten szerettek. Mónika imádkozott az elhunytért, hogy megbocsáttassanak bűnei. Többen spirituális filmeket néztek halálközeli élményekről, mások könyvekben keresték a válaszokat és a megbékélést. Mindezek csak állomások, amelyeket még újabb és újabb fázisok követnek.

A legégetőbb kérdés: ki volt ez az ember? A titkot őrző személy nem képes teljes mértékben jelen lenni, önmagát adni, ezért a hozzá való kapcsolódás sem a valódi lényéhez történik. A gyászoló ezért nemcsak a halála miatt érez elszakadást a szeretett személytől, hanem felismeri, hogy valójában már korábban el volt szakítva tőle. „Egy világ dőlt össze bennem. Kivel éltem együtt?”

Elsöprő érzelmek bonyolult keveréke

Egy szeretett hozzátartozó elvesztésekor gyakori a frusztráció és a harag érzése a visszafordíthatatlan, végérvényes helyzet miatt. Mi történik, ha ráadásul még egy titokba is botlanak?

Az új információ birtokában sokszor újra kell értelmezni az elhunyttal való kapcsolatot, az elmúlt éveket, évtizedeket. A gyászoló végigpásztázza életük minden egyes eseményét, és megpróbálja a szétrobbantott elemeket összerakosgatni. S miközben nagy erőkkel a feldolgozás munkájába fekteti minden lelkierejét, sok esetben újabb részletek sokkolják.

Amikor az itt maradó árulásnak éli meg az elhunyt viselkedését, az kihat az önértékelésére is. A szeretett, tisztelt személy becstelensége mintha őt magát is beszennyezné. Szégyent, megaláztatást él meg, mint az a lány, akinek édesapja nyíltan élte kettős életét. Úgy érezte, nemcsak az édesanyját csalta meg, hanem őt is elárulta, nevetséges, megalázó helyzetbe hozta a mindenről tudó rokonok, ismerősök előtt. Ilyen esetben megkérdőjeleződik az elhunyt iránta érzett szeretete, tisztelete is.

Bűntudat leginkább akkor jelenik meg, ha a feltáruló titokban az elhunyt magára maradottsága, lelki magánya válik nyilvánvalóvá: ilyenkor az elmulasztott segítségnyújtás miatti lelkiismeret-furdalás gyötri a gyászolót. Súlyos önvádat okozhat, ha az elhunyt bűnös, ártó tevékenységét évekig, évtizedekig nem vették észre. A szeretetteljes, kiváló férjről és apáról hogyan nem derült ki, hogy abuzálja a kislányait?

Sérülhet a gyászoló bizalomra való képessége, az önmagába és a jövőbe vetett hite is. Ha ennyire megtéveszthető vagyok, ha létezhet, hogy valaki így becsapja azt, akit elvileg szeret, akkor miben hihetek egyáltalán? Hiszen ha az, amit valóságosnak hitt, buborékként pukkanhat ki, akkor bármi megtörténhet újra.

Nyugvópontra jutás, megbocsátás, személyiségfejlődés

HVG Könyvek

El lehet-e jutni bármiféle lezárásig, megbékélésig, miután valaki rájön, hogy akit szeretett, akiben megbízott, olyasmit titkolt előle, amivel megsebezte őt, vagy teljesen felforgatta az életét? Meg lehet-e bocsátani egy halottnak, akinek már nem lehet kifejezni megbántottságunkat, rázúdítani haragunkat?

A lelki tényezők közül egészségünk legfőbb veszélyeztetője a félelem, a bűntudat, a kisebbrendűségi érzések, valamint a harag és a gyűlölet. Jól tudják ezt a titkok által megzavart gyász elszenvedői is, ezért egy idő után törekednek arra, hogy kiszabaduljanak az elhunyt cselekedeteinek hatása alól. A megbocsátás azonban hatalmas feladat egy mélyen megbántott személynek, és a szándék ellenére sem történik meg máról holnapra.

Kulcsfontosságú ebben a folyamatban annak felismerése, hogy az elhunyt tette nem (vagy nem szükségképp) ellenük irányult. A szeretőt tartó, adósságot felhalmozó férj özvegyének keserves és hosszan tartó feldolgozó munka eredményeképpen végül sikerült ezt tudatosítania. „Hálával gondolok rá, ma már tényleg csak hála van a szívemben. Megértettem, hogy ő nem akart engem bántani. Amit tett, nem ellenem csinálta.”

Lényeges, hogy megkérdőjeleződik-e az elhunyt irántuk érzett szeretete, vagy továbbra is úgy emlékezhetnek rá, mint akinek a szeretetében nem kételkednek. Szintén jelentősége van a nézőpontváltásnak, amikor saját fájdalmukon túl azt is megpillantják, hogy az elhunyt maga is szenvedhetett. „Ahogy elmesélem, már más perspektívájából látom, nem a megcsalt feleség pozíciójából, a magam sebeit nyalogatva, hanem képes vagyok átérezni, ő min mehetett keresztül, mit élhetett át. Ez segít megőrizni az iránta érzett szeretetemet.”

Az is jelenthet egyfajta megnyugvást, ha elfogadjuk, hogy egyes kérdésekre soha nem kapunk választ. Küzdelmes belső munka eredménye elengedni mindazokat a megoldatlanságokat, amelyeken nem tudunk változtatni. „Évekig rágódtam, és végül megbékéltem azzal, hogy vannak kérdések, amelyekre nincs válasz, innentől kezdve pedig szabadságomban áll azt választani, ami nekem jó. Változó, mikor mi jó. Még mindig vannak kétségeim. […] Végül mindig oda lyukadtam ki, hogy egyet biztosan tudok: én szerettem őt.”

Bármekkora is a megrázkódtatás, a gyászolók igyekeznek integrálni a történteket a világról alkotott értelmezésükbe, és megpróbálnak elhunyt szerettükkel szimbolikus köteléket kialakítani. Megküzdve heves indulatokkal, szégyenérzettel, sértettséggel, elutasítottsággal, elszakítottsággal, lassan elcsendesedhet az érzelmek háborgása. Legtöbben megbékélnek valamilyen szinten, és olyan is van, aki eljut a megbocsátásig.

A fenti cikk Singer Magdolna Élethazugságok című könyvének szerkesztett részlete. A kötetet itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.

Sírig vitt titkok és feldolgozásuk – HVG Extra Pszichológia Szalon Singer Magdolnával és Orvos-Tóth Noémivel május 12-én a CEU-n. Családi titkok mindig is léteztek. Ártalmatlan hazugságoktól kezdve az olyanokig, amelyek nemcsak az aktuális családi légkört mérgezik, hanem transzgenerációs hatásukat a következő nemzedékek is megszenvedik. De mi a helyzet akkor, ha az elhunytról feltárult titok nehezíti a gyászfolyamatot? A szakemberek abban segítenek, hogyan juthat el a gyászoló a feldolgozáson át akár a pozitív változásig, a poszttraumás növekedésig és a személyiségfejlődésig. Részletek és jegyvásárlás itt.