Budapesten beszélgettem egy ismerősömmel 2024 őszén, és amikor a rendőrségi korrupcióra terelődött a szó, az illető váltig állította, hogy „ma már nincs olyan, hogy megvesztegetsz egy utcai rendőrt. És valóban, bennem még élénken élt a kép az 1990-es évek Magyarországáról, amikor a világ legtermészetesebb dolga volt megúszni egy gyorshajtást a forgalmiba rejtett néhány ezressel. Pár héttel később egy másik barátom a kórházi élményeit mesélte el, és szinte ujjongva részletezte, hogy az orvosa nem fogadta el a neki szánt hálapénzt. Ha pedig megnézzük az európai országokban rendszeresen közvélemény-kutatásokat végző Eurobarométer reprezentatív mintán alapuló eredményeit, akkor azt látjuk, hogy 2005 óta évről évre kevesebb magyar nyilatkozik úgy, hogy az elmúlt tizenkét hónapban személyesen is részt vett korrupcióban.

Mindezekből arra következtethetnénk, hogy a korrupció eltűnőben van Magyarországon. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A Transparency International Korrupció Érzékelési Index 2024. évi eredményei azt mutatják, hogy Magyarország egymást követő három évben az utolsó helyen végzett az európai uniós (EU) tagállamok között, világviszonylatban pedig egy év alatt hat pozíciót veszített, a 76. helyről a 82.-re csúszott vissza. Hosszabb távon még aggasztóbb a helyzet, hiszen 2012-ben 55 ponttal még a lista 46. helyén szerepelt, tehát tizenkét év alatt 36 hellyel és 14 ponttal csúszott lejjebb a korrupciós világrangsorban. Mindeközben társadalomtudósok, szakértők egyöntetűen osztják a véleményt, amely szerint korrupt politikai szereplőkből álló klikk tartja irányítása alatt a legtöbb állami intézményt és a mai Magyarország üzleti és kulturális szektorainak jelentős részét.

Hogyan válhat az ország egyre kevésbé korrupttá, miközben egyre korruptabb? Miből adódik ez a kettősség? A válasz az, hogy ma Magyarországon a korrupciónak többféle formája létezik egymással párhuzamosan, és az egyes típusok jelentősége folyamatosan változik.

A korrupció szociológiája című könyvem a Magyarországon tapasztalható korrupció témakörében végzett közel tizenöt éves etnográfiai terepmunka eredményeként jött létre. Melyek az országban tapasztalható korrupció legtipikusabb formái? Milyen minták vezetnek a kisstílű megvesztegetéstől a közpénzek szervezett ellopásáig? Miben térnek el egymástól ezek a típusok, és miként változott a jelentőségük az évek során? Milyen szerepet játszik Orbán Viktor miniszterelnök „illiberális kormánya” abban, hogy korrupt gyakorlatok szövik át a társadalom különböző szintjeit?

A korrupció szociológiája

HVG Könyvek

Amiről mindenki beszél

Magyarországon születtem, és harmincnégy évig itt éltem. Azóta, hogy 2007-ben New Yorkba, majd 2017-ben San Diegóba költöztem, évente egy-két alkalommal látogattam haza a családomhoz. Időnként az egész nyári egyetemi szünetet itt töltöttem. A hazatérések alkalmával vettem észre, hogy Magyarországon az Egyesült Államokhoz képest sokkal gyakrabban vetődött fel mindennapi társalgási témaként a korrupció.

Amikor 2009-ben ennek a kutatásnak az ötlete körvonalazódott, a korrupció marginális közéleti téma volt az Egyesült Államokban. New Yorkban hallottam ugyan néhány történetet ilyesmiről, de egyik sem jelenkori eseményekhez fűződik. Feltettem magamnak a kérdést, vajon a korrupció miért ilyen forró téma Magyarországon, és mi az oka annak, hogy nem tartozik a komolyabb mindennapi társadalmi problémák közé az Egyesült Államokban.

Ekkor döntöttem el, hogy a korrupciót fogom kutatni Magyarországon. Abban az országban, amelyet az 1990-es és a 2000-es években meglehetősen korruptnak, de egyben a kelet-közép-európai nemzetek egyik legdemokratikusabb és „nyugatiasodott” államának tekintettek. A térséggel kapcsolatos legtöbb kutatás akkoriban kimerült a Kelet–Nyugat típusú összehasonlítgatásban, ezekben arra keresték a választ, hogy a korrupció miért sokkal elterjedtebb itt, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban.

Viszonylag hamar rájöttem, hogy ha tényleg meg akarom érteni a korrupció lényegét, túl kell lépnem a leegyszerűsítő „fejlett Nyugat kontra fejletlen Kelet” felfogáson, helyette inkább a téma mélyére kell ásnom. Látni akartam, miként zajlik ez a valóságban. Olyan emberekkel kellett beszélnem, akik ténylegesen részt vettek korrupcióban. Elkezdtem tehát Magyarországon ezt az etnográfiai kutatást, amely immár közel tizenöt évnyi adatgyűjtést ölel fel.

Nincs olyan, hogy makulátlan Nyugat

E másfél évtized alatt nemcsak Magyarország, hanem a világ is sokat változott. A makulátlan, korrupciómentes Nyugatról kialakult mítosz ugyanis repedezni látszik. A közelmúlt számos botránya bizonyítja a korrupt gyakorlatok elterjedtségét – a kormányzatok csúcsától az alsóbb szintű bürokráciáig, Európától Nagy-Britannián át az Egyesült Államokig.

2022-ben például az Európai Parlamenthez szorosan köthető személyekkel szemben indult nyomozás, mert politikai szívességekért cserébe kenőpénzt fogadtak el perzsa (arab)-öböl menti államoktól. New York polgármesterét, Eric Adamset 2024-ben az ügyészek azzal vádolták meg, hogy visszaélt pozíciójával, és kenőpénzt, valamint ajándékokat fogadott el török kormányzati tisztviselőktől és üzletemberektől. 2025-ben a volt amerikai demokrata szenátort, Bob Menendezt 11 év börtönbüntetésre ítélték, mert kenőpénzt és aranyrudakat fogadott el cserébe egyiptomi és New Jersey-i üzletembereknek nyújtott politikai szívességekért.

Könyvem egyik legfontosabb megállapítása, hogy a korrupció nem konkrét jelenség – sok arca van, számtalan formát képes ölteni, ez pedig nem magyar sajátosság. Bár elterjedtségük, egymáshoz való viszonyuk és társadalmi megítélésük időszakonként változik, a korrupció főbb mintázatai a világ bármely részén megtalálhatók.

Konceptuális háttér

A korrupció szociológiája, amelyet a könyvben kifejtek, illetve tipológia formájában szemléltetek, középszintű elméletnek tekinthető, ami azt jelenti, hogy konkrét mechanizmusok bemutatásával igyekszik magyarázatot adni széles körű empirikus jelenségre. Interjúim arra engednek következtetni, hogy a korrupt szereplők a társadalmi élet megannyi szintjébe beágyazódtak. A korrupció összetett jelenség, amely számos formában és dimenzióban létezik, és nem érthető meg teljesen, ha kizárólag egyetlen univerzális koncepció mentén elemezzük.

Könyvem első fejezetében bemutatom azokat az analitikus megközelítéseket, amelyeken keresztül kidolgoztam a korrupció új tipológiáját és az arra épülő szociológiai elméletét. Ez az új, erőforrástranszfer-alapú fogalmi keret lefedi a korrupció legtöbb megjelenési formáját, miközben bemutatja annak alapvető társadalmi és szervezeti aspektusait.

A második fejezet a posztkommunista Magyarországon tapasztalt korrupció kronológiáját vázolja. Bemutatom a korrupció különböző típusainak kibontakozását, továbbá az ország jelenlegi társadalmi, gazdasági és politikai helyzetét.

A harmadik és a negyedik fejezetben a piaci korrupcióra, azaz a két idegen szereplő között ad hoc módon végbemenő tranzakcióra összpontosítok. A piaci korrupció jóval összetettebb jelenség, mint ahogy az azt magyarázni próbáló megbízó-ügynök modell sugallja. Ezek a modellek és a hozzá kapcsolódó elméletek elsősorban a korrumpált ügynök korrupciós tranzakcióban betöltött szerepére fókuszálnak, miközben a korrumpáló kliensre nem fordítanak kellő figyelmet. A jelenség alapos megértéséhez a kliensekre is ki kell terjesztenünk az elemzést.

A negyedik fejezetben a piaci korrupció szervezeti vonatkozásait taglalom. Habár az ügynökök jellemzően egyéni profitszerzés céljából cselekednek, gyakran a munkatársaik is bevonódnak a folyamatba, legalábbis tudomásuk van a korrupciós ügyletről. Arról is szó esik, hogy az ügynökök miként, illetőleg miért működnek együtt és kötnek alkut azokkal, akik a szervezeten belül tisztában vannak tevékenységükkel.

Az ötödik és a hatodik fejezetben a társadalmi vesztegetés kerül előtérbe, azaz a korrupció ajándékozás formájában megnyilvánuló típusa. A piaci korrupcióval ellentétben a társadalmi vesztegetés a felek közötti szoros társadalmi kapcsolatot és bizalmat feltételez. Viszonosságon, azaz reciprocitáson alapuló csereügylet, amelyben nemritkán kettőnél több szereplő vesz részt.

A hetedik fejezetben olyan helyzeteket elemzek, amelyekben az egész szervezet húz hasznot a korrupcióból. Ez az úgynevezett korrupt szervezet jelensége. A fejezet olyan eseteket tekint át, amelyekben átlagos munkavállalók a szervezetük érdekében mennek bele korrupciós ügyletbe. A magatartás két fő mozgatórugóját is megismerhetjük: a korrupt szervezeti kultúrát, valamint a szervezet hatalmi struktúrájában beágyazódott egyéni függőségi viszonyokat.

A nyolcadik és kilencedik fejezet az elosztáson alapuló korrupcióról, azaz az állam foglyul ejtéséről, angol kifejezéssel state capture-ről szól. Amióta Orbán és a Fidesz hatalomra került 2010-ben, a korrupció szisztematikusabb formát öltött Magyarországon. Egy viszonylag kisebb klikk szerezte meg az irányítást az ország politikai intézményeinek zöme, valamint számos gazdasági szektor felett, és szivattyúzott ki hatalmas összegeket a közvagyonból.

A tizedik fejezet a lehetséges korrupcióellenes intézkedéseket taglalja. Felvázolom a korrupcióellenes stratégiák alapvető osztályozását, majd ismertetem, hogyan hatnak a korrupcióellenes eszközök a bemutatott korrupciótípusokra. A fejezet legfontosabb tanulsága, hogy ezek a stratégiák kizárólag a korrupció konkrét fajtájára szabottan képesek hatékony ellenhatást kifejteni.

A fenti cikk Jancsics Dávid A korrupció szociológiája című könyvének szerkesztett részlete. Várjuk a könyv bemutatóján június 10-én, 18 órától a CEU-n, ahol a szerzővel Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója és Gergely Márton, a HVG főszerkesztője beszélget. RÉSZLETEK ÉS REGISZTRÁCIÓ.

A korrupció szociológiája

HVG Könyvek