szerző:
Műértő
Tetszett a cikk?

A maastrichti TEFAF-hoz időzítve, minden év márciusában lát napvilágot az előző esztendő műkereskedelmi forgalmát összegző legátfogóbb két jelentés: a legnagyobb adatbázis, az Artprice aukciós összefoglalója, illetve a galériás piacra is kitekintő TEFAF Art Market Report, melyet az Arts Economics állít össze. Utóbbi főként a másik nagy online adatbázis, az artnet számaira épít.

William Turner: Róma látképe a Mount Aventine felől
© Sotheby’s

A tanulmányokat olvasva nem árt az óvatosság: a magyar piaci elemzőben felmerül a kérdés, mennyire rendelkeznek megbízható adatokkal a szerzők, amikor nálunk például még egyes aukciósházakból sem lehet kipréselni a forgalmukra vonatkozó adatokat, a galériákról és a műkereskedésekről nem is beszélve. Az adatok értékét és összehasonlíthatóságát számos egyéb tényező is megkérdőjelezheti: az egyes elemzések például másképp határozhatják meg, milyen tárgycsoportok tartoznak a képzőművészet kategóriájába, máshol húzhatják meg a határvonalat a modern és a kortárs művészet között, eltérő módszereket alkalmazhatnak a különböző valutanemekben született eredmények konvertálására, és így tovább. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a statisztikákban elkelt tételként megjelenők közül mennyi az, ami ténylegesen gazdát cserélt, és mennyit teszteltek csupán tulajdonosaik a piacon, vagy mennyi az olyan, amit valóban leütöttek, csak a vételárat felejtették el kifizetni. Azt viszont jó eséllyel vehetjük alapul, hogy az alkalmazott módszerekben egyik évről a másikra nem következnek be radikális változások, ezért ha az abszolút számok sokszor megkérdőjelezhetők is, az éves adatok összehasonlítása révén nagyjából hiteles kép bontakozik ki a tendenciákról.

Miközben a műpiacon gyűjtők milliói, művészek százezrei és galériák, műkereskedések, aukciósházak tízezrei aktívak, a trendeket néhány tucat, legfeljebb néhány száz „megagyűjtő” vásárlókedve és preferenciái határozzák meg. Mert hiába kelt el például 2014-ben az aukcióra került tételek 92,1 százaléka 50 ezer euró, azaz valamivel több mint 15 millió forint alatti áron, ezek csak 16,1 százalékkal részesedtek a teljes forgalomból. Az árskála másik végén, az egymillió euró feletti kategóriában – ahová hazai aukciós tétel még sosem jutott be – csak a tételek 0,43 százaléka, mintegy 800 művész 1530 műve kelt el, mégis ezek biztosították a teljes forgalom 48,2 százalékát.

Az összefoglalók szerint 2014 a nemzetközi műkereskedelem eddigi legjobb éve volt, 51 milliárd eurós összforgalommal, ami az előző évvel szemben 7 százalékos bővülést jelent, és az eddigi 2007-es rekordév 48 milliárdos forgalmát is meghaladja. A növekedés motorja az egymillió euró feletti csúcstételek szektora, ahol 17 százalékos volt a bővülés. Az aukciósházak és a galériák, műkereskedések – utóbbiakhoz sorolva az árverezőházak private sales forgalmát is – szinte egyenlő arányban részesedtek a forgalomból; előbbiek 24,6, míg utóbbiak 26,4 milliárddal.

A növekedés okait a jelentések csak futólag elemzik, de azért nyilvánvaló, hogy fontos szerepet játszanak – egyebek mellett – a drámai megrázkódtatásoktól mentes globális gazdasági környezet, a befektetéseket a műtárgyak irányába (is) terelő alacsony pénzpiaci kamatok, a fizetőképes kereslet gyors növekedése egyes fejlődő országokban, a műgyűjtésnek az online értékesítés térhódítása által is elősegített további földrajzi diverzifikálódása, a keresleti oldalt megdobó, Európán kívül megfigyelhető múzeumalapítási láz, illetve a nagy aukciósházak időnként már-már öngyilkos, mindent a forgalom bővítésének alávető üzletpolitikája.

Földrajzi értelemben a forgalmat rendkívüli koncentráció jellemzi; a műkereskedelem bevételeinek 83 százaléka mindössze három piacon realizálódik: az Egyesült Államokban 39, Kínában és Nagy-Britanniában 22-22 százalék. Ez az állítás nem mond ellent az Artprice szalagcímeinek, miszerint tavaly ismét Kína volt a világ legnagyobb műpiaca – ez ugyanis csupán az aukciós piacra vonatkozik, ahol valóban Kína az éllovas 37,2 százalékkal, míg az USA részesedése 32,1 és Nagy-Britanniáé 18,9 százalék. Az árverési piacból a három ország együttesen 88,2 százalékot mondhat magáénak, azaz fölényük még nyomasztóbb.

Georgia O’Keeffe: Jimson Weed/Fehér virág No. 1, 1932
© Sotheby’s

A teljes forgalom közel felét, 48 százalékát a II. világháború utáni és a kortárs szektor realizálta, és a növekedés is itt volt a legnagyobb: az aukciós szektorban elérte a 19 százalékot. Az átlagos árszínvonal is e téren a legmagasabb: a 48 százalékos forgalmi részesedéshez elég volt a 40 százalékos arány az értékesített tételek között. E számok értékeléséhez szem előtt kell tartani, hogy ez a műpiac konjunkturális ingadozásoknak leginkább kitett szektora; az elmúlt évtized utolsó harmadában itt volt a legnagyobb a visszaesés is. A kortárs szektorban az átlagosnál is nyomasztóbb a New Yorkra koncentrálódó amerikai piac dominanciája: ennek részesedése a teljes forgalomból 46 százalékot tett ki, de az egymillió euró fölötti tételek közt még ennél is többet: 67 százalékot. Ugyanakkor a második legnagyobb, 28 százalékos részesedésű kategóriában, a modern mestereknél Kína, ha csak egy tizedszázalékkal is (ami belül van a hibahatáron), megelőzi az Egyesült Államokat. (A két piac részesedése 30,6, illetve 30,5 százalék.)

A galériák, műkereskedések 2014-ben már csak forgalmuk 46 százalékát realizálták a székhelyükön folytatott fizikai értékesítéssel. Ezt 40 százalékkal megközelítette a vásári értékesítés, ami a szektor továbbra is növekvő szerepét mutatja – miközben néhányan már a vészharangot kongatják e rendezvények felett. Ám a tavaly a vásárok becsült összforgalma a 2013. évi 7,6-ról 9,8 milliárd euróra bővült, a 22 vezető art fairnek több mint egymillió látogatója volt.

Az online értékesítés 6 százalékos részesedése minden korábbinál magasabb volt. Az online leütések még többnyire az 50 ezer euró alatti ársávban születnek, de a monitor előtt felnőtt nemzedék gyűjtői korba lépésével a magasabb árfekvésű művek közt is mind gyakoribbak. Az online műkereskedések mellett egyre nagyobb forgalmat generálnak a hagyományos árverezőházak online árverései.

A TEFAF-jelentés szerint a műkereskedelmi vállalkozások száma továbbra is 309 ezer körüli, de az alkalmazottak száma egy év alatt 12 százalékkal, 2,8 millióra nőtt, azaz a legtöbb kereskedés – átlagban legalábbis – felvett tavaly egy új munkaerőt.

Az Artprice jelentése az aukciós piacról is több információval szolgál. Itt láthatjuk, kik voltak a 2014-es esztendő sztárjai – a nevek lényegében ugyanazok, mint az elmúlt években, legfeljebb a sorrendjükben akad némi változás. A legdrágább tételek Top 10-jének két érdekessége is van: egyrészt két szobor is szerepel rajta, ráadásul Alberto Giacometti 1950-es bronza 100,9 millió dollárral rögtön listavezetőként; másfelől minden eddiginél magasabb, 80 százalékos az 1945 után keletkezett művek aránya. A művészettörténet korábbi korszakait a másik szobor, Modigliani Feje (1911–1912), és Manet 1891-es vászna képviseli csupán. A legnagyobb összforgalmat, közel 570 millió dollárt Warhol művei generálták, mögötte Picasso, Bacon és Richter a sorrend.

Emőd Péter

(Megjelent a Műértő 2015. áprilisi lapszámában)

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Ütközött két repülőgép a seattle-i reptér aszfaltján – videó

Ütközött két repülőgép a seattle-i reptér aszfaltján – videó

Trump magasról tesz arra, hogy vámháborúból lett már gazdasági világválság, és igazi háború is

Trump magasról tesz arra, hogy vámháborúból lett már gazdasági világválság, és igazi háború is

Már nem ígéri a Google, hogy nem fogja fegyvernek használni a mesterséges intelligenciát

Már nem ígéri a Google, hogy nem fogja fegyvernek használni a mesterséges intelligenciát

Alig 255 kilométerrel vár új gazdára ez a 42 éves Mazda 626

Alig 255 kilométerrel vár új gazdára ez a 42 éves Mazda 626