Sztárok lassú búcsúja
Az ArtReview gondozásában 15. alkalommal jelent meg a kortárs nemzetközi szcéna legbefolyásosabb szereplőinek éves rangsora, a Power 100. Ami első ránézésre nyilvánvaló: a listát összeállító 20 szakember – akiknek nevét most sem hozták nyilvánosságra – ezúttal nem rutinmunkát végzett; ettől a rangsor minden bizonnyal talán a korábbiaknál is nagyobb vitákat fog kiváltani. Valószínű, hogy a kortárs színtéren érezhető megtorpanás, elbizonytalanodás, a műkereskedelem stagnálása, egyes régiókban visszaesése áll a „nagytakarítás” hátterében, de az is lehet, hogy számos, korábban bérelt hellyel rendelkező szupersztár „ejtése”, a sok új név beemelése elsősorban a Power 100 iránti érdeklődés újbóli felerősítését szolgálja.
A legrosszabbul a legmagasabb árakat elérő sztárművészek – Gerhard Richter, Damien Hirst, Jeff Koons – jártak; előbbi kettő már bele sem fért az első 100-ba, Koons 24 helyet esett vissza. De ugyanez történt a neves galériások egy részével is: így Gagosian, aki korábban kétszer is volt első, 2002 óta először nincs a TOP 10-ben. De hasonló a helyzet a múzeumi vezetőknél is: a New York-i MoMA nagyhatalmú főnöke, Glenn D. Lowry idei 17. helye eddigi leggyengébb pozícióját jelenti.
A listát tanulmányozva az is gyorsan érzékelhetővé válik, mit díjaztak idén elsősorban a zsűri tagjai: a gondolatokat, azaz azok munkáját, akik elméleti síkon is keresik a választ a „hogyan tovább?” kérdésére – a művészet helyét, lehetőségeit vizsgálják a politika, a gazdaság, az ember és környezete közötti viszony és az információs technológia szempontjából is radikálisan változó világban. Mivel az elméleti munka inkább a háttérben zajlik, a lista élcsoportjában néhány, a szélesebb közvélemény előtt kevésbé ismert név is található. A TOP 10-ben több elméleti szakember szerepel, de ezúttal az előkelő pozícióban lévő művészek, kurátorok többsége is teoretikus munkásságával érdemelte ki helyezését. Egy másik fontos szempontra Oliver Basciano, az ArtReview társkiadója külön is felhívta a figyelmet, amikor a „megrázkódtatás narratívájáról” beszélt. Idézzük: „Ez [mármint az új rangsor – E. P.] egyfajta viszontbiztosítás arra vonatkozóan, hogy a művészet világában különböző hatalmak vannak. Az egyik nyilvánvalóan a pénz hatalma, de e mellett létezik intellektuális, aktivista és politikai hatalom is.” Az elmélet emberei persze csak mások rovására foglalhatták el vezető pozíciójukat, s emiatt az elmúlt években megszokott 2-3-mal szemben most 5 új név van a TOP 10-ben. S talán ennél is nagyobb meglepetés, hogy Bruno Latour francia filozófus és szociológus úgy került a 9. helyre, hogy korábban a százas listára sem fért még fel.
A szcéna legbefolyásosabb személyiségévé idén a japán gyökerekkel is rendelkező, főként futurista filmjeivel és videóinstallációval ismertté vált német Hito Steyerlt koronázták az ítészek, ami most valószínűleg csak kisebb részben jelképezi a nők iránti kiemelt figyelmet – 2012-ben Carolyn Christov-Bakargiev személyében állt már nő a lista élén –, inkább a korábban említett elméleti vonal fontosságának szól. Az 51 éves Steyerl, aki a berlini Művészeti Egyetem kísérletifilm-tanszékének professzora, persze nem a semmiből ugrott a lista élére, már tavaly is a 7. helyen jegyezték. „Aki szerepelni akar ezen a listán, annak befolyással kell bírnia a fiatalabb művészekre. Hito Steyerl egy egész művészgeneráció számára jelent orientációs pontot – azon generáció számára, amelyik munkáiban digitalizált jelenünkre reflektál” – kommentálta a zsűri döntését az ismert kurátor, Kasper König, akivel Steyerl idén a Münsteri Szoborprojektekben dolgozott együtt. Steyerl kikerüli a műtárgypiacot, nincs galériás képviselete, az interneten és a videojátékokon felnőtt nemzedékeket megszólító művei mégis utat találnak a legfontosabb kiállításokhoz. A már idézett Basciano egyfajta „zavaró tényezőnek” látja Steyerlt egy olyan világban, ahol majdnem minden a pénzről szól. Az interneten keresztül terjesztett könyvei és tanulmányai alternatívákat vázolnak fel a művészet világának ma megszokott mechanizmusaival szemben. Neve legutóbb szeptemberben szerepelt sokat a sajtóban, amikor ő is tiltakozott az ellen, hogy egy, a kortárs német művészetet, benne az ő munkáit is bemutató kínai tárlat egy német hadiipari konszern anyagi támogatásával valósult meg.
Nem a műkereskedelemben hajt sikerekre az idei lista második helyezettje, a New Yorkban élő francia konceptuális művész, Pierre Huyghe (55) sem, aki számos műfajban alkot, de témája mindig az ember és környezete viszonya. Steyerlhez hasonlóan ő is részt vett a Münsteri Szoborprojektekben, s egy mini ökoszisztéma formájában annak legnépszerűbb alkotását hozta létre egy elhagyott sportcsarnokban.
Tavaly szerepelt először a listán – akkor a 43. helyen –, és idén már a dobogóra is feljutott a 73 éves amerikai filozófus, tudománytörténész és feminista aktivista, Donna Haraway. Cyborg manifesztuma, amelyben korát megelőzve fogalmazta meg azon problémák jelentős részét, amelyekkel ma szembe kell néznünk – az ember és a természet, az ember és a gépek viszonyát, a mesterséges intelligencia kérdéseit – még a múlt században született, de ma aktuálisabb, mint valaha. Tézisei többek között az idei listavezető Steyerl műveit is befolyásolják.
A dobogósok mögött előbb néhány ismert nevet találunk – így Adam Szymczyket, az idei documenta 14 kritikák kereszttüzében álló művészeti vezetőjét; David Zwirner New York-i (német) galeristát; az ugyancsak jelentős elméleti munkásságáról is ismert sztárkurátort, Hans Ulrich Obristot; majd újra egy neves galerista párt, Iwan és Manuela Wirthet. Először szerepel viszont az élbolyban a már említett Bruno Latour mellett Thelma Golden, a harlemi Studio Museum igazgatónője, az afroamerikai művészet elkötelezett szószólója, valamint Gavin Brown feltörekvő harlemi és római galerista.
A főbb elemeiben a Power 100 mintájára készülő Magyar Power 50 következő kiadása folyóiratunk jövő márciusi számában jelenik meg.
Emőd Péter
Megjelent a Műértő 2017 december-januári lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
