Tarolt a cseh avantgárd
„A világ vezető aukciósházai évek, sőt évtizedek óta nem tudnak mit kezdeni a közép- és kelet-európai régióval. A rendkívül erős és kontrollált lokális piacok, a szigorú védettségi szabályozások, a nemzetközileg kevéssé ismert és bevezetett művészek, az elérhető minőségi munkák hiánya és a tőkeerős gyűjtők vagy befektetők rejtőzködése szinte lehetetlenné, de legalábbis átláthatatlanná teszi az objektív és reális aukciós anyagok összeválogatását” – írtuk 2016 novemberében, a tavalyi 20th Century Art: A Different Perspective elnevezésű aukció felvezetésében.
Az akkori árverés nagyrészt igazolta is fenntartásainkat, hiszen a leggyengébb összeredményt hozta (2016: 897 500 font) a 20th Century Art sorozat négyéves történetében (2014: 1 863 313 font, 2015: 2 274 500 font), míg a rekordszámú magyar tételből hét bennragadt, köztük meglepetésre Maurer Dóra és Reigl Judit művei is. Minthogy a magyar szempontból sikeres 2016-os Contemporary East árverést 2017-ben nem rendezte meg újra a londoni Sotheby’s, a november közepi aukció lett a magyar művészek egyetlen jelentősebb nemzetközi aukciós megmérettetésének helyszíne.
November 14-én kevés jel mutatott előzetesen arra, hogy az idei esemény másképpen alakulna, mint a megelőző. Szinte üresen kongó árverezőterem, kora délutáni időpont, borús keddi nap Londonban. Mégis, mire a kilencedig tételhez értünk, az aukció összeladása már meghaladta a 2016-os évét, és új rekordára született a cseh avantgárd mesterének, Emil Fillának (Ülő nő, 1946, eladási ár: 729 ezer font). Habár a teremben kevés vásárló tartózkodott, rengeteg online licit érkezett, illetve a legtöbb eladás telefonon keresztül történt. A TOP10-es listára további hat cseh, két görög és egy román művész fért fel. A sok esetben hosszas (telefonos) licitháború annak is volt köszönhető, hogy rengeteg tétel kapott – utólag látványosan – alacsony becsértéket. Ez jó taktikának bizonyult az aukciósház részéről, hiszen az említett Emil Filla-festmény megduplázta, Alois Wachsman Álló nője (1930) és Bohumír Matal 1956-os vászna pedig nagyjából megötszörözte felső becsértékét. A cseh dominanciát Tessa Kostrzewa, az aukció vezetője is megerősítette: „Rendkívül elégedettek vagyunk az idei aukció eredményeivel, amit leginkább a cseh munkáknak köszönthetünk. Az erős árak bizonyítékai a cseh avantgárd és modern művek iránti figyelemnek. Élénk érdeklődés mutatkozott továbbá a kelet-európai és a visszatérő görög alkotások iránt is.”
Valóban, ha magyar szempontból kiemelkedő eladás nem is történt ezen a délutánon, a biztos szereplők mellé egy-egy meglepetés is jutott. Reigl kis méretű 1983-as munkája külföldi galériák közt cserélt gazdát becsértéken belül, 12 500 fontért; Vaszary János a Kiselbach Galériát is megjárt pasztellje külföldi gyűjteménybe került, becsértéken (10–15 ezer) alul, 9 ezer fontért leütve. Meglepő válogatást láthattunk Fényes Adolf négy művéből, de talán kevésbé volt meglepő, hogy ez alkalommal egyikre sem volt érdeklődés – talán az olykor túl magas kezdőár (30 ezer font) miatt is. Bortnyik Sándor Kompozíciók vázákkal című műve már 2015-ben sem talált vevőre a Sotheby’snél, és habár idén jóval a korábbi becsérték alá ment volna az eladó, végül az árverés napján visszavonták a 2007-ben az amszterdami Christie’snél értékesített munkát. Aba-Novák Vilmos népszerű témájú festménye (Piacon) megduplázta alsó becsértékét, és járulékokkal együtt 20 ezer fontért kelt el.
[[ Képelem () ]]">
A kortárs hazai szekciót Galambos Tamás – munkáját védőár körül, 4200 fontért ütötték le – és Gyémánt László képviselte, akinek Szabadság-szobrot ábrázoló festménye kiemelkedően szerepelve, 12 500 fontért cserélt gazdát. Meg kell még említeni, hogy sem Saxon-Szász János, sem Gál András művei nem keltek el. Korábbi aukciós eredmények és aktuális nemzetközi figyelem hiányában az előbbi négy alkotó műveinél sokkal inkább a szerencse, mintsem a tudatos művészetmenedzsment játszhatott szerepet. Ezt az eladási arány is mutatja: 50–50 százalék, előre kiszámíthatatlan aukciós szerepléssel.
Velük szemben Fajó János 2016 után már visszatért Londonba. Az idén nyolcvanéves művész érdekes szereplője a neoavantgárd fellendülésnek, minthogy pályája során kimaradt a legendás Iparterv-kiállításokból. Habár 1974-ben Bak Imre és Nádler István mellett alapító tagja volt a Pesti Műhelynek, mégis sokan különutas művészként tekintenek rá ma is, aki mindeddig kívül maradt a reflektorfényen. Ez lehet ugyanakkor az oka annak is, hogy képeinek becsértékei a Sotheby’s számára sok esetben vonzóbbak, mint egy esetleg akár 60–80 ezer fontra értékelt Bak-, Nádler- vagy Keserü Ilona-munka. Magyarán nem az egekben kell megkezdeniük az aukcionálást, jelentős korábbi árverési referenciák nélkül, hanem kedvezőbb, jelen pillanatban talán reálisabban elérhető árakon.
Fajó 1967-es Ovális átló (Oval Diagonal) című művét 2016-ban becsértékén, 6 ezer fonton felül, 8500 fontért ütötték le. Ezt idén két újabb munka követte. Az 1965-ös Kék temperamunka a Nemzeti Galéria tapétatervének tanulmányaként készült, becsértéke 10–15 ezer font volt, és védőáron, 8 ezer fontért ment el, hasonlóan a kissé felülárazott (15–20 ezer) 2003-as Két háromszög (Two Triangles) 13 ezer fontos leütéséhez. Fajó munkáit egyre többen keresik, és ha sikerül árait fokozatosan építeni, szilárd aukciósházi visszaigazolásokkal, akkor két-három éven belül az egyik legbiztosabb befektetési opció lehet műveinek megvásárlása.
A Faur Zsófi Galéria által képviselt orosz Katerina Belkina Frida Kahlo előtt tisztelgő 5/15-ös sorszámú fotómunkájára négy helyről is érkeztek licitek. Végül 6500 fontnál koppant a kalapács, így az újdonsült tulajdonos prémiumokkal együtt 8125 fontot fizetett a képért. Ritkán fordul elő, hogy magyar galéria által képviselt fiatal fotográfus munkája aukciókon is megforduljon.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a Sotheby’s nem adja fel a közép-kelet-európai régióval való foglalkozást, habár a tízpontos találatok mellé továbbra is be-becsúszik egy-egy rossz irányú gellert kapó golyó. Mindenesetre a 2017-es aukció 77,3 százalékos eladási arányával magasra tette a lécet.
Ferenczy Bálint
Megjelent a Műértő 2017 december-januári lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
