szerző:
Műértő
Tetszett a cikk?

Ha kellő erővel és kitartóan egy irányból fúj a szél, akkor lehet igazán sárkányt repíteni. Akinek egyszer is sikerült, sohasem felejti el: a sárkány folyamatos emelkedéssel felszáll a magasba, a fejünk fölé, és ott – ha ügyesek vagyunk – egy idő után megáll a levegőben. Kezünkben a kötél végét tartjuk, és azon, akár egy köldökzsinóron keresztül, érezzük a sárkányt, mint egy élőlényt. Bármeddig maradnánk vele így, együtt – mintha mi is lebegnénk.

Ezt a kunfehértói homokdűnéken átélt sárkány-élményt Cecilia Bandeira tavaly forgatott Bodóczky-portréfilmje juttatta eszembe. A filmet István életében utolsó, kísértetiesre sikeredett című – „Játsszuk azt, hogy meghaltunk…” – kiállításán vetítették, és a helyszín, az Artus Kapcsolótér honlapján is látható. Lebegés, játék, mulandóság – Bodóczky e kategóriák köré építette fel ezt a most már visszavonhatatlanul sorsszerűvé lett műtárgyválogatást.

Ám arról, hogy csak a nálunk jól ismert, szerkezetüket tekintve szimmetrikus sárkányokat lehet így, egy pontról tartva megállítani a levegőben, Bodóczky Hidden Simmetry (Rejtett szimmetria) című, 1999-ben megjelent kis könyvében olvastam először. Ott a mester a lebegés állapotának eléréséhez az állandó mozgást-mozgatást igénylő aszimmetrikus sárkányok tervezése mellett érvel, és amellett, hogy az aszimmetria valójában mindig – valamely, első pillantásra fel nem mérhető fizikai-strukturális szempontból – rejtett szimmetria. Ennek megértetéséhez természeti és képzőművészeti példákat vonultat fel. Legszebb érve mégis a folytonos mozgásra-változásra épül: míg a tradicionális sárkányok rögzült szimmetriáját korlátnak érezte, addig az aszimmetrikus szerkezetek létrehozását szimbolikus jelentőségűnek látta: „a szabadság erőteljes megnyilvánulásának.”

Bodóczky István: Lebegés (installációrészlet), 2020
©

Egy ilyen aszimmetrikus, bambuszpálcikákból épített-hajlított, törékeny sárkány-alkotmányt képként kaptam ajándékba Istvántól. A pálcikavonalak közé áttetsző, színes papírokat feszített; ezeket a sárkány-vitorlákat pillekönnyű, absztrakt festmény foltjaiként társította egymáshoz. Miután tisztáztuk, hogy a művet akár reptetni is lehetne, és türelmesen meghallgatta lelkes sárkánytörténetemet (nyilván nem először fordult elő vele ilyesmi), csak annyit mondott: „Azért te inkább ne próbáld meg. Majd egyszer megmutatom.” Ez az éveken át halasztódott sárkányozás most már végleg elmarad.

Bodóczky István: Lebegés (installációrészlet), 2020
©

Kép és sárkány – e két, látszólag egymástól távol eső létező a mester, Bodóczky István életében szorosan összefonódott. Régen „absztrakt festő” volt, aki színfoltban és vonalkonstrukcióban gondolkodott, és biztosan ez is közrejátszott abban, hogy egyszer csak meglátta a sárkányban a képet, a képben a sárkányt. A vásznat és a keretet mulandó természetű papírra és hajlékony pálcikákra cserélte, s festés helyett ezzel a „sárkánytechnikával” aztán sokféle, még figurális képet is készített. Háromdimenziós változataikat térbe függesztve pedig installációvá fejlesztette őket. A sárkányozás nem hobbi vagy szenvedély volt nála, hanem megalapozott tudás: két szakkönyvet is írt a témában (ezeket a Műszaki Kiadó jelentette meg), és beutazta a világot: versenyeken vett részt és workshopokat vezetett. Ő maga azt tartotta, ha egy kép jól sikerül, mint műtárgy, akkor repülni is fog – és fordítva: ha egy tárgy tud repülni, műtárgyként is megállja majd a helyét.

Bodóczky István: Lebegés (installációrészlet), 2020
©

Művészete az évtizedek során egyre önreflexívebbé formálódott, elméleti alapjait az aktuális vizuális kultúraelmélet jelentette. Ezért a tárgyalkotással párhuzamosan munkáiban egyre nagyobb hangsúly került a számára – olykor megmagyarázhatatlanul – személyesen fontossá lett szövegekre, töredékekre és a talált képekre, fotókra, reprodukciókra. „Ön-pszichoanalízise” belső tájakra vitte, a memória működésének és az emlékezés folyamatának, összetett egzisztenciája dimenzióinak vizsgálatára vezette.

A tanítást, a pedagógiát – a művészet és a sárkányreptetés mellett – élete harmadik, azonos súlyú összetevőjének tekintette: makacs szélmalomharcot vívott a korszerű vizuális művészeti nevelés társadalmi és oktatáspolitikai elismertetéséért. Nemcsak a méltó, érdemi munkát lehetővé tevő óraszámokért, hanem – szakkönyvek, tankönyvek, angol nyelvű szakszótár szerzőjeként, valamint a már megszűnt irány.hu rajzpedagógiai folyóirat alapítójaként – a tantárgy nyitott, aktuális, kortárs szemléletű reformjáért is megtett mindent. Elvi és gyakorlati jelentőséget látott a művészettel nevelés (a közoktatás) és a művészetre nevelés (a szakoktatás) elméleti megkülönböztetésében. Ám ahogy a sárkányozást és a művészetet, úgy nem tudta és nem is akarta szétválasztani pedagógusi és alkotói énjét.

Bodóczky István: Lebegés (installációrészlet), 2020
©

Ismeretes, hogy Kínában, ahol – az európai hagyománytól eltérően – jó sárkányok is léteznek, a játékhoz vagy sportra használt sárkány (Fengzheng) nem azonos a mágikus-mitológiai lénnyel (Lóng), most mégis idemásolom Sze-ma Csien Konfuciusnak tulajdonított töprengését egy ilyen jó sárkányról:
„…nem tudom, miképpen lovagolja meg a szelet, s hogyan jut fel az égbe.”
Andrási Gábor

Megjelent a Műértő 2021. február-márciusi lapszámában

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!