Az előző részben kitértünk arra, hogy milyen jellemző hibákkal találkozhatunk a vályogfalak esetében, így most ezeket csak érintőlegesen tárgyaljuk, sokkal inkább a megoldás módjait vesszük most górcső alá. Haladjunk az egyszerű karbantartási munkálatoktól a bonyolultabb felújítási feladatok felé.

Repedések kijavítása

A kiváltó októl függően a vályogfalon képződő repedések nagysága változó lehet. Itt említjük meg, de tulajdonképpen minden javítási munkánál elmondható, hogy csak akkor érdemes hozzáfogni, ha a kiváltó okot megszüntettük. A repedések javításának első feltétele a megfelelő időjárás. Nem véletlen, hogy régen ezeket a munkákat mindig tavasszal végezték, ugyanis sem a tűző napsütés, sem az esős idő nem alkalmas erre a munkára. Lehetőleg száraz, nem túl szeles, enyhe időben végezzük a javítást.

Mindenekelőtt a repedés körül 2-3 cm-es távolságban távolítsuk el a vakolatot úgy, hogy lehetőleg egyenes széleket kapjunk. Ha már lehullott a vakolat, akkor a szabálytalan széleket egyenesítsük ki. Így könnyebben tudunk majd egyenletes felületet alkotni. A repedéseket, és környékét portalanítsuk egy seprű segítségével, majd enyhén nedvesítsük be a felületet, de ne áztassuk el!

A sártapasztást ugyanolyan anyaggal végezhetjük, mint amit falazásra használtunk, mindössze annyi különbséggel, hogy ennek az anyagnak hígabbnak kell lennie, illetve ügyeljünk arra, hogy a töltelékanyagként használt szalmatörek aprózottabb legyen, mint a falazás során. Lehetőleg ne legyenek 1 cm-nél hosszabb darabok benne.

A javítást a repedések belsejében kezdjük, ide kell először a tapasztó anyagot felvinni, alulról felfelé haladva. Ha kissé megszikkadt, akkor a fal külső síkjára is felvihetjük az anyagot. Különösen érdemes odafigyelni a már felvitt anyag száradására, ugyanis ha még nedves anyagra viszünk fel újabb réteget, úgy könnyen előfordulhat, hogy a belső réteggel együtt az egész leesik. Ha viszont hagyjuk túlságosan megszáradni, nem lesz megfelelő az újabb réteg tapadása. Sárral való tapasztásnál nem minden esetben tudunk olyan precíz munkát végezni, mint a modern vakolóanyagokkal, így könnyen előfordulhat, hogy az új réteg némileg vastagabb lesz, azaz szemmel jól kivehető kitüremkedés látszik majd a javítás helyén. Nem kell kétségbe esni, ezt később bátran lenyeshetjük.

Falazathiány javítása

A falazat kihullása, vagy más néven kagylósodása tipikus hibajelenség a vályogházaknál. Itt is a fal előkészítésével kezdjük a munkát. A repedésekhez hasonlóan szintén egyenesre kell vágnunk a falhiány széleit, ezt azonban érdemes úgy tenni, hogy a vágás a fal felé szélesedjen, így ugyanis meg tudjuk előzni a későbbi kihullást. Ha ezt a hibajelenséget a fal vizesedése okozza, akkor mindenképp a talajig le kell verni a vakolatot, még akkor is, ha a kihullás feljebb kezdődött el. Ennél a munkánál is fontos a fal portalanítása, valamint enyhe benedvesítése.

Ehhez a javításhoz már nem kell hígabb anyagot használnunk, közepes keménységű, törekkel kevert tapasztóanyaggal dolgozzunk. Mivel nagyobb falazathiány esetén könnyen előfordulhat, hogy a felrakott friss anyag kiesik, ezért a következőképpen járjunk el: Helyezzünk egy deszkát a hiány aljához, és mögé vigyük fel a javításhoz használt anyagot. Miután kissé megszikkadt (körülbelül annyira, mint feljebb, a repedések javításánál tárgyaltuk), egy újabb deszka kerüljön az előzőre, és e mögé jöhet a következő adag. Nem szükséges azonban mindig újabb és újabb deszkákat egymásra tenni, ha biztonságosnak ítéljük valamelyik alsó réteget, elvehetjük onnan a deszkát. Végezetül itt is nyessük le a fal síkjától kijjebb álló részeket.

Amint fentebb említettük már, minden javítási munkát csak akkor érdemes elkezdeni, ha a kiváltó okot megszüntettük. A hibaforrás feltárásánál gyakran előfordul, hogy a jelentéktelennek tűnő hibákat is olyan statikai hiányosságok váltják ki, amelyeket feltétlenül orvosolni kell ahhoz, hogy biztonságban tudhassuk családunkat a vályogházban. Például egy nagyobb repedést könnyen okozhat az alap megsüllyedése, vagy a födém általi túlzott terhelés. A kagylósodás is lehet vizesedés következménye, amely mögött gyakran az áll, hogy nem megfelelő (vagy teljesen hiányzik) a vízszigetelés. A nyílászárók feletti kihajlást is rendszerint a födém súlya, illetve a nem megfelelő áthidalás okozza. Ezeket a problémákat azonban csak a fal részleges bontásával, majd újjáépítésével lehet kiküszöbölni. A vályogfal kibontása már statikai problémákat vet fel. A hasonló témájú cikkek íróit komoly felelősség terheli, ugyanis egy lakóépület esetében emberéletek is múlhatnak egy-egy nem kellő szakértelemmel elvégzett javításon, így a falak bontási munkálatairól mindössze annyit érdemes tudni, hogy nagy szakértelmet igénylő feladat, amihez mindenképp szakember segítségét kell kérni!

A cikkben leírt tipikus hibajelenségek természetesen nem jelentik azt, hogy a vályogház rossz választás lenne, ugyanis megfelelő karbantartással ezek az épületek évszázadok óta kiszolgálják az embereket. Azzal viszont minden vályogház tulajdonos egyetért, hogy vályogból készült épületben élni egy életforma.

Szerző: Demeter Kornél
www.epitesiportal.hu