Tóth István János korrupciókutató szerint a csúszópénzek rendszere mélyen beépült a magyar vállalkozói mentalitásba és a közigazgatásba. "Ha ugyanis az ember eleve úgy készül, hogy például az önkormányzatok építési hatóságainál egy engedély kiadásakor van korrupció, akkor eleve úgy megy oda, hogy 'megpróbálhat tenni valamit' - mondta a kutató az Indexnek adott interjújában.

A kutató úgy véli, hogy a jelenségcsoport szabályozási és intézményi kudarcok összessége, azok következménye. A szakirodalomban a politikai elit gyenge értelmi szintjének nevezik azt a magatartást, amikor hatástanulmányok nélkül döntenek egy-egy jogszabályváltoztatásról.

Bár a helyzet romlott 2006 óta, egyre több korrupciós ügy kap nyilvánosságot. Egyrészt elkapnak korrupt politikusokat, másrészt a pártembereknek is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szavazatmaximalizáló törekvéseikkel nem egyeztethető össze a korrupció, mert úgyis meg fognak bukni.

Bankok is érintettek

A kutató helyi szinten több olyan történetet is hallott, hogy a nagy pártok, sőt akár a kisebbek emberei is benne voltak az osztozkodásban, közösen számolták a pénzt.

"Egyik interjúalanyunk például azt mesélte, hogy a kilencvenes évek közepén egy bank egy vidéki városban el akarta adni ottani ingatlanát. X millió forintra tartották, de nem nagyon akadt rá jelentkező. Egyszer valakinek eszébe jutott, hogy mi lenne, ha megpróbálnák az önkormányzatnak eladni. Mondták az önkormányzatnál, hogy igen, érdekli őket a dolog, de meg lehetne-e oldani, hogy ne X, hanem ennél jóval több, X + Y legyen az ára. Először nem is értették ezt a bankosok, úgyhogy egyértelművé tették: az önkormányzat kifizeti a megnövelt összeget, de ebből az Y milliót vissza kellene adni készpénzben. Így is történt: a megbeszéltek szerint megérkeztek a bankosok a városházára, vitték a bőröndben az Y milliót. A helyi pártpénztárnokok, egyébként kormánypártiak és ellenzékiek, akkurátusan végigszámolták a pénzt, majd felhívták a szomszéd teremben ülésező városgazdálkodási bizottságot, hogy minden rendben, meghozhatják a döntést az ingatlan megvásárlásáról" - írta az Index.

Vállvetve küzdenek a pártok - a korrupcióellenes törvények ellen

Az is érdekes tény, hogy a pártfinanszírozás tisztává tételét megcélzó civil törvényjavaslatot a Fidesz éppúgy nem támogatta, mint a szocialisták. Vajon miért? Talán azért, mert nem érdekük? - teszi fel a kérdést a kutató. Miközben csak az LMP-nek van kampányszámlája, a pártok használják és működtetik a baráti vállalkozók által rendszerszinten visszacsorgatott pénzeket. Olyannyira, hogy saját tolvajnyelvet is kialakítottak a korrupciós pénzekre.

„Alkotmányos költségnek” hívják a központi közbeszerzéseknél a kenőpénzt. A saját argó is az intézményesülés megjelenését mutatja. Mondják még, hogy „Mr. Tízszázalék”, ő az az ember, akihez be kell menni „elintézni” a dolgokat. Van még közbeszerzésekkor, hogy a tender „tenyérbe van írva” vagy „tengelyre van írva”, vagyis előre lehet tudni a nyertest. A parkolóőrök azt használták a korrupciós jutalékra legutóbb, hogy „kolbászpénz”.