A kívül-belül végletekig letisztult japán épület tervezői a házból minden szokványos belsőépítészeti elemet, motívumot eltüntettek. A varázslat olyannyira jól sikerült, hogy aki először lépi át a ház küszöbét, nehezen tudja meghatározni, éppen melyik helyiségben is tartózkodik. 



Vegyük a konyhát! Ez a helyiség normál esetben a mosogató, a szagelszívó, s más tipikus konyhai berendezés révén első blikkre felismerhető. A tokiói konyhában azonban nemcsak a szagelszívót, hanem még a csaptelepeket is elrejtették. Csak a markáns vonalvezetésű bútorok sejtetik a helyiség funkcióját. 



A többi lakrészben is jelzésértékűek a belsőépítészeti elemek, s véglegekig letisztított a formavilág. A dekoráció itt maga az egyszerűség, használati és dísztárgyakat keresve sem nagyon találni. A helyiségek közötti átjárók „dimenziókapuként” funkcionálnak. Nem véletlenül, ugyanis az építészeti koncepció alapja az éles kontraszt nélküli „átmenetek” megoldása volt.

Az épület belső oldalain egy szűk közlekedő fut végig, a folyosó körülöleli a lakrészeket, s összekapcsolja a szinteket. Maga a ház gyakorlatilag egy üvegdoboz. A falak és a födémek - s más tömör, statikus építészeti elemek - szerepe gyakorlatilag elhanyagolható, a Gwenael Nicolas és Tomoyuki Ustumi által irányított tervezőgárda a mozgalmasságra, a szintek és lakrészek közötti finom átmenetek megvalósítására fókuszáltak.
Tomoyuki Ustumi 2,5 centiméter vastag acéllemezt használt födém gyanánt. A födém vastagsága a padlóburkolattal együtt sem haladja meg a 6 centimétert. Az üveghomlokzatra kívülről egy spirál formájú acél- és betongyűrűt húztak, amely a belső lépcsősorral párhuzamosan fut. Az üveghomlokzat visszaadja azokat a trükköket, melyek a belső lakrészeket jellemzik, optikailag nyitva hagyja a belső tereket. 







Képek: Curiosity