A mexikói Chihuahua házat kifejezetten speciális éghajlati viszonyok uralta területre tervezték. Ott gyakoriak a szélsőséges hőmérséklet-különbségek. Ősszel és télen a a nappali és éjszakai hőmérsékletek közötti különbség több, mint húsz fok is lehet.

Emiatt a házat részben eltemették a domboldalba, hogy kihasználják a talaj hőtároló képességét. Így az épületben sokkal kiegyenlítettebb, kevéssé ingadozó a hőmérséklet. A föld a ház körül is tárolja a nappali melegebb hőmérsékletet, s e felhalmozódott hőt leadja az épület irányába is az éjszaka folyamán.

A ház alaprajza is érdekes. Számos terasz, sok tetőnyílás található rajta, melyek a fény bejutását és a szellőztetést biztosítják. Ezeknek az elemeknek a száma azért tűnhet soknak, mert a ház jelentős része a talajban van, így az összes ablakot a kiálló részeken kellett elhelyezni.

A lejtős tető együttműködik a terület földrajzi adottságaival, eggyé válva képez vonulatot a dombokkal. Ezzel e forma elmossa a határokat az épített ház, és a környező táj között…