Felmentette a bankok által rettegve várt perben a Partiscum Takarékszövetkezetet a Legfelsőbb Bíróság: a hitelszerződésekhez kapcsolódó egyoldalú szerződésmódosítások rendben voltak, az előző bírói fórumok által hivatkozott érvelés viszont nem. A bankoknak meghatározott esetekben joguk van egyoldalúan módosítani a szerződést, a polgári jog általános tilalmát e tekintetben felülírja a hitelintézeti törvény, nem várható el ugyanis, hogy a pénzintézetek évtizedekre előre lássák a kockázatokat - írta az MTI.

Részben jogszabálysértőnek találta az alsóbb rendű bíróságok döntését, ezért megsemmísitette a korábbi ítéleteket és új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró Csongrád megyei bíróságot a Legfelsőbb Bíróság a Partiscum takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosításai miatt indult ügyben. (Az ügy azért volt fontos, mert precedens jellegű volt: ha az LB jóváhagyja a korábbi ítéleteket, ezerszámra indulhattak volna perek a bankok ellen, az egész hitelezési rendszer jogi alapja kérdőjeleződőtt volna meg.)

Az LB bár osztotta az ítélőtábla azon véleményét, hogy a fogyasztót, azaz a banki ügyfelet védeni kell, és azzal is egyetértett, hogy a takarékszövetkezet által a szerződésmódosítások igazolására felmutatott magatartási kódex nem jogszabály, de álláspontja szerint mindebből nem következik automatikusan a korábbi egyoldalú módosítások érvénytelensége.

A lényeg: míg az ügyben másodfokon eljáró ítélőtábla a Polgári Törvénykönyvet (Ptk), és a polgári jog általános szabályait hozta fel az egyoldalú szerződésmódosítások ellen, mondván, a szerződésben a felek egyenrangúak, az LB szerint a bankhitelek esetében a hitelintézeti törvény előírásait kell figyelembe venni. Már csak azért is, érvelt az LB, mert a lakossági hitelezésnél az átlagos polgári jogi ügyletekhez képest nagyobb számban fordulhatnak  elő előre nem kalkulálható tényezők.

Egy bank, a konkrét ügyben a Partiscum takarékszövetkezet így nemcsak a Ptk. szabályai szerint módosíthatja az ügyfélnek kedvezőtlenül és egyoldalúan a szerződést, mondta ki az LB, hanem a hitelintézeti törvényben felsorolt pontok alapján is.

Az ítélet kimondja viszont azt is: kizárólag olyan körülmények vehetőek figyelembe az egyoldalú szerződésmódosításnál, melyek bekövetkeztére egyik szerződő félnek sem lehet közvetlen befolyása, és csak olyan tényezőkre hivatkozhat a bank, amelyek a hitel árazásában eleve is szerepeltek. Ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy nem lehet új díjtételeket, költségelemeket megjeleníteni, és az eredetileg meglévők is csak korlátozottan módosíthatóak.

Az indoklás szerint a másodfokon eljáró szegedi ítélőtábla tévedett, amikor azt mondta, hogy a banknak minden kockázatot viselnie kell. Az ugyanis nem lehetséges, hogy a pénzintézetek évtizedekre előre minden kockázatot előre lássanak.

Az ítélőtábla szerint a Partiscum általános szerződési feltételei azért tisztességtelenek, mert lehetőséget adnak arra, hogy a pénzintézet bármikor, saját érdekei szerint módosítsa a hitelszerződéseket, miközben ugyanilyen egyoldalú változtatásra a takarékszövetkezet ügyfeleinek nincs lehetősége.

Az ítélőtábla a döntéshozatalkor abból indult ki, hogy magánjogi szerződésekben a jogok és kötelezettségek meghatározásakor a felek egyenjogúak. Az ítélet indoklása szerint a pénzügyi intézmény gazdasági erőpozíciója ellenére jogi értelemben nincs fölérendelve a kölcsönvevőnek, éppen ezért nem erőltethet az utóbbiakra számukra hátrányos feltételeket. A hitelező pénzintézet nem hatóság, az adós pedig nem alárendelt „ügyfél" – olvasható a dokumentumban.

A bíróság szerint, bár a Partiscum formai szempontból megfelelt a törvényi előírásoknak, maradéktalanul betartotta a vonatkozó jogszabályokat (például a hitelintézeti törvényt) és a Magatartási Kódexet, illetve tartotta magát az egyoldalú módosítások lehetséges okait rögzítő úgynevezett oklistához, mindebből nem következik az, hogy „azok a feltételek, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét előre biztosítják, tartalmuk szerint ne lehetnének tisztességtelenek, amennyiben sértik a jóhiszeműség és tisztesség elvét.” (Pontosan ez az a rész, ami a Partiscum védőügyvédje szerint jogtechnikai problémákat vethet fel.)

Az ítélőtábla szerint a szerződés módosítása általában nem kérhető az olyan körülmények megváltozása miatt, melyek „csak az egyik szerződő fél tevékenységi, működési körében merülnek fel”. Ezek alapján a bíróság úgy érvelt, hogy „mindenki maga köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére sem bírósági - sem a felek valamelyikének egyoldalú - szerződésmódosításával  nincs lehetőség”, az üzleti kockázatok egyoldalúan történő áthárítása az ügyfelekre ezért „tisztességtelen”.

Az ítélőtábla szerint, ha a Partiscumnak jogában állt az egyoldalú módosítás, akkor a felek közötti egyenlőség elve csak akkor érvényesülne, ha adott esetben az adósok is módosíthatnának a szerződésük kamat- és díjköltségein, egyoldalúan. Például akkor, ha a rájuk vonatkozó „jogszabályok, közterhek (adók, járulékok), közszolgáltatási díjak (pl. elektromos áram, gáz díja, közlekedési költség), megélhetési költségek hátrányosan változnak”.

A takarékszövetkezet szerint problémás, ha egy bíróság egy jogszabályról kimondja, hogy tisztességtelen. A hitelintézeti törvény ugyanis 15 éve engedi az egyoldalú módosításokat. Egy 1993-as uniós irányelv melléklete ráadásul azt is kimondja, hogy az egyoldalú módosítás csak akkor tisztességtelen, ha azt a pénzintézetek a rájuk vonatkozó törvényben felsorolt indokoktól eltérő okra hivatkozva teszik meg.

A Partiscum szerint érthetetlen, hogy a Szegedi Ítélőtábla miért a polgári törvénykönyvre hivatkozva ítélkezik, ahelyett, hogy a bankok működését részleteiben is szabályozó, ezért ebben az ügyben mérvadó hitelintézeti törvényt venné alapul.

Az ügy egyik szintén vitatott pontja, hogy a bíróság hogyan viszonyuljon a bankok Magatartási Kódexéhez. Ebben a pénzintézetek nagyrésze önkéntesen vállalja, hogy csak bizonyos okokra hivatkozva lehet egyoldalúan módosítani a hitelszerződéseken. A kódex legfontosabb pontjaiból tavaly decemberben kormányrendelet is lett, de a Partiscum szerint a kódex enélkül is jogforrásnak minősül, mert egy jogszabály által létrehozott testület szankcionálja a be nem tartását. Magyarul, aki ezt megszegi, azt a pénzügyi felügyelet tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatására hivatkozva megbüntetheti.

A Partiscum szerint lehet azt mondani, hogy a kódex rendelkezései tisztességtelenek, ebben az esetben viszont azt kellett volna a per tárgyává tenni, nem az ő szerződésmódosításaikat.