Miért tud valaki egy gyenge poénon is hahotázni, miközben mások arca sem rezzen egy-egy vicces jelenet láttán? A kérdésre a válasz lehet a humorézék megléte/hiánya is, de egy amerikai kutatás szerint nem feltétlen ez az oka. A Northwestern egyetem vizsgálatai szerint ugyanis a DNS-ünk is felelős azért, hogy mennyire szoktunk elnevetni magunkat.

A szerotonin nevű neurotranszmitter befolyásolja ezt, ahogy például az éhségérzetünket és általános hanglulatunkat is. Vannak rövid és hosszú szerotoninok, amelyekből az 5HTTLPR nevű gén két példányt másol.

Ezek különbségeit vizsgálva részleteket mutattak a kutatás alanyainak egy-egy rajzfilmből, filmből és egy videóra vett vitatkozásból. Mivel az arcizmok mozgásából erre következtetni lehet, megkülönböztették az udvarias és az őszinte mosolyokat, nevetéseket is. Azok nevettek a legtöbbet és leginkább őszintén, akiknél a szerotonin mindkét másolata rövid volt, akiknél mindkettő hosszú, azok pedig a legkevesebbet, míg akiknél vegyes volt a hosszúság, a két csoport között helyezkedtek el.

Mutattak olyan jeleneteket is a tudósok, amelyekkel a negatív eseményekre adott reakciókat is vizsgálták, és ebből kiderült: a két rövid szerotonin másolattal rendelkezők nem csak a vicces, de a szomorú szituációkra is látványosabban reagálnak.