A kicsiny rákok – például a sárgás színű Hirodellea giga – a Csendes-óceán tíz kilométernél is mélyebb vizeinek sötétségében élnek. Szervezetükben nagy koncentrációban találták meg a transzformátorokban, festékekben használt poliklórozott bifenileket (PCB) és az égésgátlóként alkalmazott polibrómozott bifenilétereket (PBDE).

"Minden egyes mintában ott voltak a szennyező anyagok, függetlenül az élőlények fajától és a mélységtől, ahonnan származik" – mondta Alan Jamieson, a Nature Ecology and Evolution című szaklap aktuális számában megjelent tanulmány vezető szerzője, a nagyrészt az Aberdeeni Egyetem tudósaiból álló kutatócsoport vezetője.

Leginkább az döbbentette meg őket, hogy még az érintetlen vadonnak tűnő vizekben élőknél is nagy koncentrációban találtak mérgeket. Egy mintában 50-szer nagyobb volt a PCB koncentrációja, mint Kína egyik legszennyezettebb folyójának rákjaiban.

A nagy mennyiségű szennyezés oka a tudósok szerint, hogy a szemét, valamint a mérgekkel teli haltetemek a tengerfenékre süllyedve felhalmozódnak.

Az óceánok legmélyebb pontja, a 11 033 méter mély nyugat-csendes-óceáni Marianna-árok és az Új-Zéland térségében található Kermadec-árok fenekéről is hozott fel élőlényeket a kutatócsoport szondája.

A 2001-es stockholmi egyezményben a kormányok megállapodtak, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) előállítását és használatát megszüntetik. Köztük voltak a PCB-k is. 2009-ben a PBDE-ket is felvették a listára, amelyen így már 26 vegyi anyag szerepel. 

A POP-anyagok közül több is a zsírszövetekben halmozódik fel, a legmagasabb koncentrációk egyikét az Északi-sarkvidéken mérték, az eszkimó anyák tejében is. A messzi déli ipari üzemek szennyező anyagait ugyanis az északra hordják a szelek és az óceáni áramlatok.