A vádlott 1988 óta végrehajtó, 1995-től pedig önálló bírósági végrehajtóként dolgozik a Békéscsabai Városi Bíróság mellett.

Az ítélet szerint 2007-ben adóvégrehajtás indult egy kft. ellen, és az eljárásban a földhivatal végrehajtási jogot jegyzett be az APEH javára a cég három ingatlanára. Az ingatlanokra két társaságnak is jelzálogjoga volt bejegyezve, az adóhatóság ezért felhívta a cégeket, hogy jelentsék be a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti igényüket. Az egyik vállalkozás ezt meg is tette, a másik cég azonban csak a határidő letelte után jelezte igényét, ezért kérelmét a bíróság elutasította.

A bíróság döntése alapján az időben jelentkező cég 11 millió forintos követelésével kapcsolatban is megindult a végrehajtás. A vádlott ismételten felhívta a határidőt mulasztó céget, hogy érvényesítheti 13 millió forintos jelzálogjogi igényét, a bíróság azonban az újabb kérelmet is elutasította.

Ezt követően a vádlott tudtával és aktív közreműködésével a mulasztó cég a végrehajtási eljárásba már belépett vállalkozásra engedményezte 13 millió forintos követelését.

A vádlott a 13 millió forintos követelésre is elindította a végrehajtást, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban nem volt végrehajtható okirat. Az eljárásban emellett a jogszabály szerint járó 1,1 millió forint helyett 800 ezer forinttal magasabb jutalékot irányzott elő saját magának.

A férfi elismerte: adminisztrációs és szakmai hibákat követett el, de következetesen állította, hogy nem szándékosan. Perbeszédében a vádlott védője azt mondta: a téves jogalkalmazás részben annak a következménye, hogy a végrehajtásra vonatkozó jogszabályok állandóan változnak.