Hiába imádják a magyarok a vízisportokat, művelniük őket, s a versenyeken szurkolni alig-alig áll módjukban. A világ egyik legerősebb vízilabda-bajnokságának mérkőzéseit nem egy helyen csempézetlen, télen felfújható sátorral leborított medencében játsszák. Az úszók közül sokan – annak ellenére, hogy többnyire 50 méteres medencékben versenyeznek – edzéseiket 25-ös vagy 33 1/3 méteres uszodákban kénytelenek megtartani; kész csoda, hogy ennek ellenére jelentős nemzetközi eredményeket tudnak felmutatni. A Budapesti Spartacus Kőér utcai, szintén 33 méteres – de legalább fedett – uszodájában (itt készült fel például Egerszegi Krisztina vagy legutóbb Risztov Éva, a vízipoló csapatok közül pedig ez a bajnok Honvéd Dominó otthona) az a csúfság is megesik, hogy a mindössze 1,90 méteres vízmélység miatt a 2 méternél is magasabb játékosok egyszerűen leállnak a medence aljára.
Az áldatlan állapotok miatt a szokásosnál is harsányabbak az uszodakomplexum három lehetséges helyszíne – a Kőér utcai sporttelep, a lágymányosi egyetemi város, illetve a szintén lágymányosi Kopaszi-gát térsége – mögött álló lobbik. A pengeváltásokra az uszoda-beruházás politikai szereplőinek személye éppúgy elég okot adhat, ahogyan a különböző lobbiérdekek, annak ellenére, hogy a helyszínként szóba jöhető két kerület egyaránt szocialista vezetésű, ráadásul Lágymányoson Molnár Gyula, a párt egyik ismert személyisége áll az önkormányzat élén. Szilvásy György, a Gyermek Ifjúsági és Sport Minisztérium (GYISM) közigazgatási államtitkára szerint a legalább 6-7 milliárd forintos állami kezességvállalást kívánó komplexum ügyében a gazdasági kabinet ajánlása alapján a kormány legkorábban a jövő héten dönt.
A kőbányai helyszínt a már említett sporteredmények, a sportszakma jelentős része s az ottani sportolók, csapatok mögött álló erős szponzorok támogatják. A GYISM tulajdonában lévő Sportfolio Kht. által megrendelt előzetes megvalósíthatósági tanulmány szerint a Kőér utcában elegendő hely van a létesítmény továbbfejlesztésére, s kialakítható egy többmedencés uszodacentrum. A megközelíthetőség kiváló, hiszen a metró Határ úti megállója egy kőhajításnyira van, s ott kezdődik a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi út is. Mindezek miatt a beruházás összköltsége több százmillió forinttal csökkenhet.
A két lágymányosi helyszín közül az egyetemi város a tanulmány szerint elsősorban az utóhasznosításban nyújt kiváló lehetőségeket, hiszen a diákság és a dél-budai polgárok is állandó látogatóközönséget jelentenének. Korábban az is felvetődött, hogy az egyetem informatikai épületével szemben még az expo-beruházásokból félkész állapotban visszamaradt, uszodaként elkezdett, majd sportcsarnokként folytatott, s az állagmegóvási pénzeket azóta is szorgalmasan nyelő épületet végre-valahára befejezhetnék, s szolgálatba állíthatnák.
A Kopaszi-gát térsége egy másik vizes sport számára is előnyökkel járna, hiszen az elsősorban élsportot szolgáló uszodakomplexum a kajak-kenusoknak és a mostanában egyre eredményesebb evezősöknek is korszerű bázisa lehetne. (Adott esetben nem lesz mellékes, hogy a kajak-kenu szövetség elnöke az a Baráth Etele, aki már expoügyekben is exponálta magát, s most a kormány stratégiai fejlesztésekért felelős államtitkára.) A vízisportokat jól ismerő szakemberek közül többen azon a véleményen vannak, hogy a beruházásnak, ha pusztán az ésszerűség alapján döntenek, a Duna-parton kellene megvalósulnia.
Bárhogyan is döntsön a kormány, nem úszhatja meg a heves vitákat. Az uszoda-beruházásról azonban elterelheti a figyelmet egy másik legalább 8-10 milliárd forintba kerülő, s 2,8 milliárdos állami garanciavállalást igénylő megaprojekt, a Puskás Ferenc Stadion átépítése, illetve a mellé, 6-7 ezer embert befogadására tervezett sportcsarnok kivitelezése. És ekörül az érzelmi hullámzások alighanem jóval magasabbra csapnak majd.