Hetvenhárom éves volt. A halál annak a kiskunmajsai ’56-os Múzeumnak az udvarán érte, amelyet megálmodott és megvalósított. Temetéséről később intézkednek.

Pongrátz Gergely 1932-ben született Szamosújváron értelmiségi családban, apja 1940-ben Szamosújvár polgármestere volt. 1945-ben a család Mátészalkára, a következő évben Soroksárra költözött. Pongrátz Gergely Bácsalmáson végezte el a mezőgazdasági gimnáziumot.

1956. október 26–27-én került a Corvin közi fegyveres felkelőcsoporthoz, ahol testvéreivel hamarosan meghatározó szerephez jutottak. A fegyverszüneti tárgyalásokon ő volt leginkább bizalmatlan a politikai és katonai vezetőkkel szemben. November 1-jén vagy 2-án vette át Iván Kovács Lászlótól a Corvin közi felkelők irányítását, és vonta befolyása alá a környező csoportokat is. A Corvin köz az ő parancsnoksága alatt is a legtekintélyesebb nemzetőr-bázis volt. November 4-én hajnaltól csoportjával megpróbált ellenállni a szovjet támadásnak, de a túlerő és különösen az aknatűz elől – tekintettel nagy veszteségeikre – társai egy részével még az éjszaka folyamán a Víg utcába mentek át, ahol Pongrátz lemondott a főparancsnokságról. Mivel kilátástalannak ítélte a további ellenállást, a hónap végén elhagyta az országot.

Bécsben csatlakozott a Magyar Forradalmi Tanácshoz. 1957 februárjáig Bécsben és Genovában tevékenykedett, majd New Yorkba költözött, ahol vagongyári munkásként kezdett dolgozni. 1957-ben Chicagóban megválasztották a Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnökévé (1982 februárjában lemondott e tisztségéről). 1959-től tizenkét évig Madridban élt. 1967 októberében Toledóban az 1956-os emlékünnepségen Alcazar védőinek és a magyar szabadságharcosoknak eszmei közösségéről tartott beszédet. Visszatérve Amerikába biztosítási ügynök lett, később sertéstelepe volt Arizonában.

1990-ben látogatott haza először. 1991-ben végleg hazaköltözött Magyarországra. Pongrátz az 1956-os Magyarok Világszövetségének, majd az 56-osok Szövetségének budapesti elnöke és a POFOSZ tiszteletbeli elnöke, majd elnökhelyettese lett. A „Pesti Srácok” Alapítvány létrehozója és vezetője. 1982-ben Chicagóban (1989-ben, majd bővített kiadásban 1992-ben Budapesten) jelent meg a „Corvin köz – 1956” című, a forradalomról írott könyve.