Az Európai Unión belül – miután az áruk, a szolgáltatások és a polgárok is szabadon mozoghatnak – a konfliktusok feloldására alkalmazandó jogot ki kell választani, illetve ennek hiányában meg kell határozni az alkalmazandó nemzeti jogot.

Az egyezmény a szabad jogválasztás elvén áll, kiemelve, hogy a felek bármikor módosíthatják a köztük levő kapcsolatra korábban választott jogot. Ennek ellenére a fogyasztói szerződések terén a fogyasztót nem lehet megfosztani a szokásos tartózkodási helyének joga szerinti védelemtől. Például, ha egy német állampolgár Magyarországon vállal munkát, és a vásárolt autójával kapcsolatban gondjai támadnak, akkor a magyar jog mindenképpen használható a közte és a kereskedő között támadt vitában.

Az egyéni munkaszerződések esetében a jogválasztás nem foszthatja meg a munkavállalót attól a védelemtől, amely jogválasztás nélkül megilletné. Ez utóbbi esetben pedig elsősorban annak az országnak a jogát kell alkalmazni a munkaszerződésre, ahol a munkavállaló a munkáját végzi. Ez akkor is így van, ha ideiglenesen másik országban foglalkoztatják. Ha a munkavállaló rendszerint több országban dolgozik, akkor a munkaviszonyára annak a telephely-országnak a jogát kell alkalmazni, ahol a munkavállalót alkalmazták.

Például ha egy magyar állampolgárt osztrák cég foglalkoztat, akkor jogválasztás nélkül is az osztrák jog vonatkozik a munkaviszonyra. Ez így marad akkor is, ha ideiglenesen Franciaországba küldi a cég a munkavállalót. Amennyiben a munkaszerződés szerint Olaszország, Németország és Belgium a munkavégzés helye, akkor is az osztrák jogot kell alkalmazni, hiszen itt van a cég központja és itt kötötték a munkaszerződést.