A 2006-os év a választási kampány célegyenesbe fordulásával kezdődött, a parlamenti választásokon a Fidesz győzelmét biztosra vevőket a Magyar Vizsla című kampánykiadvány, s az MSZP szerverére történt behatolás bizonytalaníthatta el először. Annak a legendának is véget vetettek  ezek a botrányok, amely szerint a Fidesz mindig megtalálja leghatékonyabb választ az éppen kialakult politikai szituációra.

A zavarodottság inkább a párt válságtüneteinek kicsapódása volt, az ezt követő választási vereség  oka az „egy a tábor, egy a zászló” elvén nyugvó hibás politikai stratégia, melyet a párt 2006-ban sem volt képes megújítani - áll a politikai elemzésben.

© Kiricsi Gábor

A rendszerváltás óta először választottak újra egy kormányt, s először folytathatta munkáját a korábbi miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc arra kapott lehetőséget, hogy a  megelőző négy év költekező, de stratégiai tervezésre képtelen politikáját kijavítsa, a várakozásokat azonban csalódás követte, hiszen míg a kampány alatt a kormányfő olyan politikusként jelent meg, aki tudja, hogy hova kívánja eljuttatni Magyarországot, a kormányalakítás, a túlságosan is hosszúra nyúlt koalíciós alkudozás, a bejelentett, majd visszavont, vagy módosított kormányzati tervek szétzilálták a határozott és elszánt kormányfői imázst.

Tizenkét éve először nyert az a politikai erő, amely kevesebbet ígérgetett, az osztogatáó politikából kijózanodó választói csoportok miatt azonban nem számoltak le az eddigi beidegződésekkel: az elkerülhetetlen megszorító intézkedések a kormány, s az ellenzék oldalán is életben tartották a szociális demagógiát.

Az MSZP a hárommillió - jórészt baloldali érzelmű - nyugdíjast afelől biztosította, hogy hátrány nem érheti őket, a Fidesz pedig az „emberek” szükségtelen megsarcolásaként utasította el a kormányzati döntéseket. Az amúgy előrelépésként értékelhető reformok - bizonytalankodó - kezdő lépéseit a Fidesz össze kívánta mosni a megszorításokkal, hiszen 2006-ban az egészségügyi reform kórházi ágyak megszüntetését, a közlekedési reform kevesebb vasútvonalat és drágább tömegközlekedést jelentett a közvélemény számára - írja a politikai elemző cég.

© Dudás Szabolcs

A fentieknél is fontosabb politikai témává vált azonban a miniszterelnök kiszivárgott balatonőszödi beszéde. A MSZP frakciója előtt májusban elhangzott, de ismertté csak szeptember közepén vált, reformszellemű, de – éppen ezért – leleplező beszéd brutális stílusban irányította a figyelmet arra, hogy a politikusok szerint választást nyerni Magyarországon csak a megszorítások eltagadásával, ködösítéssel és álintézkedésekkel (a törvénybe foglalt tavaszi adócsökkentési programot őszi adóemelés követte) lehet. Eközben azonban arról is szólt, hogy rávegye a miniszterelnök mögött álló szocialista frakciót a biztos népszerűségvesztéssel járó megszorító intézkedések és a sok konfliktust kiváltó reformtervek támogatására. 

A kormánnyal szemben állók és média leegyszerűsítően értelmezte a politikai újrakezdésről, azaz a népszerűségkeresés minden mást felülíró logikájával való szakításról szóló beszédet, ennek hatására a társadalmi csalódottság, valamint az utcai erőszak kiváltó okaként jelent meg a nyilvánosságban. Valójában azonban a magyar szélsőjobboldal újjászerveződését jelző zavargások ürügyévé váló beszéd nem okozott jelentős változásokat a közvéleményben: az MSZP számára súlyos vereséget hozó önkormányzati választás csak a kormányoldal már korábban is kimutatható népszerűtlenségét tükrözte.

Az utcai erőszak megfékezése, és az erről szóló viták két hónapig minden más téma elől elvették a teret. A sokat emlegetett 8 ezer milliárd forintos fejlesztésekről szóló vitanap először elhalasztódott, majd teljesen visszhangtalanul zajlott le a zavargások árnyékában. Gyurcsány Ferenc pedig azzal tudta stabilizálni helyzetét, hogy a külföld felé szigorúan elkötelezte magát a gazdasági stabilizáció végrehajtására, a szeptemberben elfogadott konvergenciaprogram pontos végrehajtására.

© Túry Gergely

Orbán Viktor viszont éppen azzal okozott csalódást a nemzetközi közvélemény előtt, hogy nem volt képes az újrakezdésre, vagyis nem volt hajlandó érdemben változtatni a gazdasági szereplők szemében hiteltelen, kevesebb állami bevételt és több kiadást ígérő programján. A Fidesz politikája ugyanis jelentős részben arról szólt 2006-ban, hogy Orbán Viktor a választási vereség ellenére is az ellenzék legmeghatározóbb szereplője maradhasson, ehhez pedig azt kellett mutatnia, hogy a „hazug Gyurcsány Ferenccel” szemben a Fidesz a választás előtt és utána is ugyanazt képviselte.

© Dudás Szabolcs

Sólyom László a nyilvánosság előtt hangsúlyos pillanatokban megjelenve, vagy megjelenésével hangsúlyos pillanatokat teremtve többször is fontos szerephez jutott az év során, fellépései azonban gyakran váltottak ki negatív visszhangot. Az őszi politikai válság idején is csak részben tudott problémamegoldóként feltűnni, mert bár visszaterelte a pártokat parlamentbe, a „morális válság” gumifogalmának bevezetésével inkább csak akadályozta kibontakozást.

A kisebb pártok közül az SZDSZ és az MDF számára egyaránt jól sikerült a parlamenti választás, míg azonban átmeneti stagnálás után az év végére a kisebbik ellenzéki párt pozíciója tovább erősödött, a csalódott liberálisok tartós népszerűségvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni. A Fidesszel frakciószövetségben lévő KDNP-nek ugyancsak alkalma lett volna arra, hogy önálló politikai erőként építse fel magát, mégis képtelenek voltak kilépni a Fidesz árnyékából.

Az érvek hatástalanná váltak

2006 történései összességében lehetőséget adtak arra, hogy újrakezdődjenek olyan viták, amelyekről érdemben utoljára legfeljebb a rendszerváltáskor esett szó, de a politika ismét csalódást okozott sokaknak, akik abban bíztak, hogy mindez egyben a pártérdekek háttérbe szorítását is jelenheti - írja a Political Capital.

A szembenálló politikai erők annak érdekében, hogy egymást sarokba szorítsák, azt bizonyították be, hogy nem képesek a politikai újrakezdésre, csak a már jól bejáratott, nagy biztonsággal működő vádakat és ellenvádakat veszik elő újra és újra. A kommunistázás és a fasisztázás, a másik oldal kiszorítása a demokratikus és parlamentáris politikai térből éppolyan fontos eszköze volt a 2006-os politikai vitáknak, mint bármikor az elmúlt 8-10 évben. Már most jól látható azonban, hogy ezek az érvek, ha nem is kopnak ki a közbeszédből, de egyre inkább hatástalanná válnak: ahogy a Fidesz csak vesztett áprilisban azzal, hogy Gyurcsány Ferenc állampárti múltját állította a középpontba, úgy az MSZP-t sem mentette meg az önkormányzati választás előtt az, hogy összemosta Orbán Viktort a radikális jobboldallal.

A sokak által bírált politikai megosztottságot jelképező Gyurcsány-Orbán szembenállás vége a rendkívüli eseményekben bővelkedő 2006-os évben még nem érkezett el. Sőt, a két vezér megerősödött az év utolsó heteiben, és ezzel saját pártjuktól és politikai táboruktól lehetőséget kaptak az újrakezdésre, bár mindketten okoztak csalódást is választóiknak - zárja tanulmányát a politikai elemző cég.

Political Capital Institute