Horváth Ágnes és Molnár Lajos. Mellette az utódja? © Horváth Szabolcs

„A nyírbátori Báthori István Gimnáziumban határoztam el, hogy orvos leszek. Oda járt a jelenlegi pénzügyminiszter, Veres János is” – nyilatkozta 2006 júniusában a HVG-nek kinevezése előtt a hatvanévesen, tíz hónap miniszterség után távozó miniszter.

Érettségi után Molnárt a Szovjetunióba, ott is a kies kaukázusi Sztavropolba irányítják, s csak az ott lenyomott két év jelent belépőt a debreceni egyetemre. De a diploma sem hoz megnyugvást, mert a Salgótarjánban elfoglalt orr-, fül-, gégészeti állomáshelyen a hetvenes évek nagy áremelései olyannyira felmérgesítik, hogy családostul Algériába teszi át a székhelyét, és a nyolcvanas évek végén már Bécsben eszi a vendéggyógyászok kenyerét. A nyolcvanas évek végi nagy változások azonban visszahozzák, ám megromlott látása utóbb ellehetetleníti szakorvosi karrierjét. Alkalmas marad viszont szélesebb horizont áttekintésére: rábízzák a budai Kapás utcai rendelő vezetését, majd a rendszerváltozás környékén a liberálisokkal kölcsönösen kialakított rokonszenv és ismeretség révén a Horn-Kuncze-kormányzat idején kinevezik a BM Kórház élére.

Sikere és híre oly messzire elér, hogy a következő kurzus idején éppen hogy a fideszes várospolitikus, Kupper András az egyik fő támogatója Molnár Szent István kórházi karrierjének. Igaz, utóbb ugyancsak ő ügyeskedik addig, mígnem az esküdt ellenségeket, a szocialistákat is ráveszi, hogy a főigazgató ellen szavazzanak. Ekkor azonban Molnár már - egy, a Financial Timesban közölt, az orvosi hálapénzek tárgyában tett, országos felhördülést keltő nyilatkozata okán - országos hírre tesz szert. Nem is maradt sokáig állás nélkül: a miniszterségért a MÁV Kórház vezetői posztját készül feladni.

„Van vagy hatezer könyvem. Nem gyűjtöm, olvasom.” Hely a könyveknek ma már bővebben lehet a röntgenorvos feleséggel lakott budai társasházi lakásában, mivel a két nagylány - az egyik jogász, a másik külszolgálatban van - már elhagyta a szülői házat.

„Lengyelországban az utóbbi négy évben semmi sem történt az egészségügyben, mégis hét minisztert fogyasztottak. Csehországban ugyancsak nem voltak reformok, ennek ellenére négy miniszterváltásra került sor. Magyarországon is legfeljebb annyi történt, hogy három miniszter jött s ment. Szlovákiában viszont, ahol radikális reformokat hajtottak végre, négy esztendeje ugyanaz a miniszter” – győzködte tavaly júniusban a HVG-t Molnár, hogy nem kell őt félteni.

Molnár már kórházi vezetőként sem lehetett kenyérre kenni: „a Szent István Kórházban munkatársaim érezhették ugyan a keménységemet, mégis ők voltak, akik - amikor eltávolítottak onnan - demonstráltak mellettem. Sőt, mindegyik vezető munkatársam, vállalva akár a munkanélküliséget is, lemondott. Ezt csak azért hoztam szóba, mert ha indokolatlanul lettem volna kemény, aligha kaptam volna meg ezt a megbecsülést.”

A Szent István Kórház éléről pedig a szocialisták asszisztálása mellett történő eltávolításáról azt mondta: „akkor sem az MSZP politikusai támadtak, hanem egyes fővárosi szocialista egészségpolitikusok – ami nagy különbség.” Aztán minisztersége alatt arra is sor került.