© terasz.hu

Gömöri Endre a háború után az Új Magyarország című lapnál, Pethő Tibor mellett kezdte újságírói tevékenységét. Első cikkét 23 évesen, a II. világháborút követően írta. Egy 2001-ben, a Magyar Sajtó című lapnak adott interjújában pályája kezdetére így emlékezett vissza: "Nem tanultam sehol a szakmát, spontán módon csöppentem bele. Igaz, már az iskolában is újságírónak készültem, a magyarórán szívesebben írtam dolgozat helyett novellába hajló tudósítást. Aztán a háború után, amikor az angolok leváltották Churchillt, megírtam első cikkemet. (...) Én lepődtem meg a legjobban, amikor néhány hét múlva nyomtatásban láttam viszont . "

Gömöri Endre 1946-ban Haraszti Sándor mellett a Szabadság, majd 1948-ban a Szabad Nép külpolitikai rovatvezetője volt. 1949-ben eltávolították a laptól, a Magyar Rádió munkatársa lett és csatlakozott a Nagy Imrét támogató újságírói csoporthoz. A forradalom utolsó napjaiban a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottságának tagjává választják. 1957-ben elbocsátották a rádiótól , és évekig nem dolgozhatott.

Majd az 1960-as évektől a Magyarország című hetilap munkatársa, 1989-ben pedig a Figyelő rovatvezetője, később főszerkesztő-helyettese lett. Nagy Imre újratemetésén az újságíró-társadalom nevében ő helyezheti el a koszorút.

Élete utolsó éveiben rendszeresen publikált a Figyelőben és a Népszabadságban. Gömöri Endre 1991-ben kapta meg a Pulitzer-emlékdíjat, majd 1997 októberében a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérmet vehette át Göncz Árpád államfőtől. A "sajtószabadság képviseletéért" 2000-ben Emmanuele Gazzo-díjjal tüntette ki az Európai Újságíró Szövetség. A Hemingway Alapítvány Pethő Sándor-díját 2001-ben kapta meg, majd két évvel később az elsők között vehette át a Prima Primissima elismerést.

Gömöri Endre osztatlanul elismert szakmai nagyságát nem csak azzal alapozta meg, hogy sorsfordító időkben nagy újságírói bátorságot mutatott, vagy mert 1956-ban részt vett a Szabad Kossuth Rádió létrehozásában, s ott volt, amikor Mindszenty, Kádár és Nagy Imre beszélt a nemzethez, hanem mert pályája során mindvégig megőrizte provincializmustól mentes európai gondolkodásmódját. A külpolitikáról és a hazai helyzetről írt precíz, de dramaturgiailag tökéletesen felépített, s ezért izgalmas elemzései élményszámba mentek. Több nyelven kiválóan beszélt, s cikkei megírásához (sokszor tollbamondásához) gyakran egyszerre használta az angol, a német és a francia forrásokat. Elemzései hatalmas ismeretanyaga és tapasztalatai ellenére is mindig szikárak, összefogottak maradtak, a lényeg domborodott ki belőlük. Gömöri Endre nagysága éppen a lényeglátásban volt, a rendszerváltozás utáni egyre nagyobb médiazajban e képességének köszönhetően mindvégig az egyik legtisztább hang maradt az övé, ami tájékozódási pontot jelentett olvasói és szaktársai számára is.

Gömöri Endre személyében korszakos alakját veszítette el a magyar újságírás.