Rendőrautó. Visszapillantó tükör

Múlt héten több megvádolt egykori főrendőr büntetőpere zárult le kisebb büntetésekkel első fokon a Csongrád Megyei Bíróságon. A rendőrkönnyekkel kísért tárgyalásról a csütörtökön megjelenő HVG részletesen ír. A némelyeknél már jogerősen befejeződött büntetőeljárás során több olyan „szívességre” derült fény, amelyek nem büntethetők, ám az állampolgárt mégis meghökkentik. Az alábbiakban a kelet-magyarországi rendőrök viselt dolgaiból szemezgetünk, amelyek a szívességek és viszontszívességek színes világáról tudósítanak.

„Házon belüli” eljárást érintett csak például az az apró szívesség, amikor a perben kilenced rendű vádlottként megrovásban részesített vállalkozó, Kemecsei István vállalkozó 2003. május 8-án megkérte régi barátját, Kiss János alezredest, akkoriban a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi igazgatóját, főkapitány-helyettest, hogy a debreceni kapitányságon dolgozó távolabbi rokonának a rendőrség másfél millió forintos kamatmentes építési kölcsönt nyújtson. Kiss alezredes megkérte egyik beosztottját, hogy a rendőrségen belül működő lakásügyi bizottság ülésén a lehető legnagyobb összeget szavazzák meg a protezsáltnak, s ez május 19-én meg is történt, igaz, nem másfél, hanem egymillió forint erejéig. Később derült ki, valamennyi igényt nem tudnak kielégíteni a rendelkezésre álló keretből, így – a Kiss által megkeresett beosztott javaslatára – egy olyan rendőrnő rovására biztosították a különben a kölcsönre jogosult protezsált igényének kielégítését, aki nem rendelkezett hasonlóan befolyásos támogatóval.

Kiss János az ügyészi értékelés szerint hivatali, szolgálati helyzetével, hatalmával konkrétan nem élt vissza, csak kérte beosztottját a protezsáltnak kedvező döntés meghozatala érdekében történő fellépésre. A kérés teljesítésének elmaradása, eredménytelensége esetére nem helyezett kilátásba semmilyen konkrét következményt. A lakásügyi bizottság jogszerűen járt el.

Egy ügyvédnőt 2003. április 3-án Debrecen belvárosában megállított a városi kapitányság járőre, s mivel a kocsi környezetvédelmi igazolólapja, közismert nevén zöldkártyája lejárt, elvették a forgalmiját. Ezt az ügyvédnő még aznap elpanaszolta Kemecseinek, aki másnap hívta Kisst, és közbenjárását kérte. Kiss lemásoltatta a bevont forgalmit, azt Kemecsein keresztül eljuttatta az ügyvédnőnek, hogy elkészíttethesse a friss zöldkártyát. Április 7-én az alezredes már telefonált az önkormányzati okmányiroda vezetőjének azt kérve, az ügyvédnő forgalmiját ügyfélfogadási időn kívül készítsék el, és soron kívül adják ki.

Minthogy az ügyvédnő beszerezte a zöldkártyát, törvényes lehetőség és alap volt az okmányiroda számára a forgalmi engedély kiadására, a rendkívüli eljárásról, soron kívüliségről pedig az irodavezető saját hatáskörében dönthetett.

A Debreceni Városi Bíróság veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt pénzbüntetésre ítélt egy férfit, akinek ezt követően a városi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya két évre visszavonta a fegyvertartási engedélyét. Ebben az esetben is Kiss Jánostól kérték 2003. március 21-én a baráti közbenjárást, aki azt a tanácsot adta, készítsenek a fenyegetőről egy kedvező munkahelyi jellemzést, s azt küldjék el a rendőrségre. Időközben a megyei főkapitányság tisztje elbírálta a fenyegető személy fellebbezését, helyben hagyta a fegyvertartási engedélyt visszavonó határozatot, és azt átadta a postázónak. Kiss az utolsó pillanatban tudott közbelépni, már a postázóból hozatta vissza az iratot, és utasította beosztottját új eljárásra, amelynek eredményeként május 6-án elrendelték a fegyvertartási engedély visszaadását.

Mivel az államigazgatási eljárás szabályai szerint a másodfokú határozatok a közléssel válnak jogerőssé, a főkapitány-helyettes törvényesen hozatta vissza a határozatot a postázóból, s a kedvező jellemzésre tekintettel megalapozottan és törvényesen intézkedett a fegyvertartási engedély visszaadásáról.

Egy gyerekkori barát 2003. március 14-én azért hívta Kiss alezredest, mivel a biztosító nem akarta kifizetni mintegy 800 ezer forintnyi kárát. A kárt egy traktor okozta a régi barát terepjárójában, a traktoros el is ismerte felelősségét, a biztosító szakértője szerint azonban a leírt módon nem történhetett meg a baleset. Kiss felemelte a telefont, a biztosítási ügy előadójának közbiztonsági igazgatóként bemutatkozó szívélyesen felajánlotta, hogy a rendőrség hajlandó utólagos baleseti helyszínelést is végezni. Az ügyészség szerint az alezredes ebben az esetben hivatali helyzetével visszaélt ugyan, de ehhez a magatartáshoz jogtalan előnyszerzési vagy jogtalan hátrányokozási célzat nem kapcsolódott, ezt utólag „szakértői vélemény is igazolta”.

Az alezredes egy másik ismerőse 2003. április 4-én azért telefonált, mert megtudta, a rendőrség értékesít néhány járművet, s azt ajánlotta Kissnek, együtt vegyenek meg három Lada Niva terepjárót és három Yamaha motorkerékpárt. Kiss megígérte, amiben tud, segít, neki magának is jól jönne egy Niva a vadászataihoz. Április 13-án Kiss hívta az ismerőst azzal a kéréssel, hogy építkezéséhez fuvarozzon el 13 raklap téglát berettyóújfalui telephelyéről. Ez, fuvardíj felszámítása nélkül még aznap megtörtént. Az ügyészség megszüntette a nyomozást, elfogadva, hogy az ismerős cége azért nem számolt fel az ott vásárolt építőanyag szállításáért fuvardíjat, mivel a cég teherautója Debrecenből visszafelé különböző anyagokat vitt a cég telephelyére.

A házavatóra szánt mangalicáról vagy arról a meghívásos villanyszerelési pályázatról, amelyben a legjobb ajánlati árat megismerhette Kiss alezredes ismerőse, s így még annál is kedvezőbbel állhatott elő, részletek az e heti HVG-ben olvashatók.

Fahidi Gergely