Harc a labdáért. A világbajnok csak kullogott utánunk © MTI

Legutóbb 42 éve, 1965. június 27-én nyert a magyar csapat az olaszok ellen, akkor Budapesten szintén barátságos találkozón Albert Flórián és Bene Ferenc góljaival 2-1 lett az eredmény.

Nagy iramban indult a tegnapi olasz-magyar találkozó, az olaszok az első perctől kezdve meg akarták mutatni Budapesten, miért ők a világbajnokok. A magyar csapat is bátran kezdett, főleg Dzsudzsák Balázs villanásai mentek élményszámba a bal oldalon, Oddot többször is látványosan csapta be a DVSC fiatalja. 

A félidő közepe táján átvették a játék irányítását a vendégek, Várhidi Péter tanítványai még a labdát is nehezen tartották meg. Az olaszok főként a széleken felfutó két védő - Gianluca Zambrotta és Massimo Oddo - révén okoztak komoly veszélyt. A lefújás előtti pillanatokra ismét felpörgött a magyar válogatott és egy kis szerencsével a vezetést is megszerezhette volna. 

Olasz kapituláció © MTI

A fordulást követően szinte azonnal vezetést szerzett a Squadra Azzurra, egy szerencsés góllal - sőt, sokak szerint inkább lesgóllal - amely Di Natale nevéhez fűződik. A magyar csapat és a hihetetlenül lelkes közönség  azonban nem tört le. Várhidi Péter pedig pályára küldte Leandrót és Internazionaleban játszó Filkort is, amitől láthatóan megélénkült a támadójáték, sőt, egyenlített is a csapat. Filkor beadása és egy kapu előtti kavarodás után Vaskó fejelte le a labdát a jól érkező Juhász Roland elé, aki parádés mozdulattal lőtte ki Buffon mellett a bal felsőt.

Ezzel még nem volt vége, miután a Priskin ellen, a rendkívül rossz napot kifogó Cannavaro által elkövetett szabálytalanság nyomán megítélt büntetőből már vezetett is az együttes. A tizenegyest Gera értékesítette higgadtan. Több sem kellett a magyar publikumnak, mexikói hullámzással jutalmazta a produkciót - szokatlan módon még a VIP-szektorban is, sőt, a 73. percben már az egész stadion felállva tapsolt.

Ekkor mindenki viharos olasz támadásokra számított, ehelyett újabb nagyszerű akció végén Gera sprintelt egy elveszettnek tűnő labdára, majd Cannavarot játszottá át látványosan, s jobbról finom mozdulattal tálalt az érkező Feczesin elé, aki  első válogatottbeli gólját szerezte. Ekkor már kettővel vezetett a magyar válogatott! Az utolsó tíz percben is elmaradt az olasz nyomás, helyette a "szép volt fiúk" zengett; s újabb magyar helyzeteknek örült a publikum, Feczesin és Csizmadia is növelhette volna az előnyt. 

"Ilyen meccs után mi más is lehetne bennem, mint határtalan boldogság. Taktikailag fegyelmezetten és összeszedetten küzdöttek a fiúk. Nem számítottam erre a diadalra, amelyet ugyanakkor nem is szabad túlértékelni. Remélem, mostantól nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy érdemes figyelni a fiatalokra" - mondta Várhidi Péter szövetségi kapitány. A mérkőzés után főként azt hangsúlyozta, fiatal csapata most bizonyított, érdemes hinni bennük. A Magyar Labdarúgó Szövetség honlapja a szakvezetőt idézi:  "Az edzőtáborozás tapasztalatai alapján azt vártam, hogy meg tudjuk majd szorítani a világbajnokot, de bevallom, kétgólos győzelemre azért én sem számítottam… persze, annyi baj legyen. Büszkék lehetünk magunkra a siker miatt, de semmiképpen sem szabad túlértékelni ezt a győzelmet. Azt azonban egyértelműen bizonyította ez a győzelem, hogy érdemes bíznunk a fiataljainkban" - összegzett Várdihi.

Eredmény: Magyarország-Olaszország 3-1. Gólszerzők: Juhász (62.), Gera (67. - 11-esből), Feczesin (77.), illetve Di Natale (49.)

Magyarország: Fülöp Márton - Szélesi Zoltán, Vaskó Tamás, Juhász Roland, Vanczák Vilmos (Csizmadia Csaba, 73.) - Vass Ádám, Hajnal Tamás (Filkor Attila, 59.), Tőzsér Dániel (Leandro de Almeida, 59.) - Gera Zoltán (Buzsáky Ákos, 90.), Priskin Tamás (Feczesin Róbert, 73.), Dzsudzsák Balázs (Halmosi Péter, 82.)

Olaszország: Gianluigi Buffon - Massimo Oddo (Fabio Grosso, a szünetben), Marco Materazzi (Andrea Barzagli, a szünetben), Fabio Cannavaro, Gianluca Zambrotta - Massimo Ambrosini, Andrea Pirlo, Alberto Aquilani (Angelo Palombo, 67.) - Alessandro Del Piero (Antonio Di Natale) - Fabio Quagliarella, Luca Toni (Filippo Inzaghi, a szünetben)