© Dudás Szabolcs

A szegregáció felszámolása nem egyszerűen kormányzati feladat, hanem mindannyiunk közös ügye és felelőssége. Vessünk véget neki apró lépésekkel, csináljunk egy jobb Magyarországot – hangoztatta a miniszterelnök felesége az „Egyenlő esélyekkel a rák ellen” című konferencián mondott beszédében.

Dobrev Klára úgy vélte: bár a határon túl élő magyarok vonatkozásában sokszor halljuk, hogy Magyarország példamutató a kisebbségekkel való bánásmódban, a legnagyobb kisebbsége, a romák tekintetében nincs oka a büszkeségre, inkább a szégyenkezésre.

Konkrét lépésekre, tettekre van szükség, melyek javítják a hazai cigányság helyzetét, egészségi állapotát. A betegség azonban kéz a kézben jár a szegénységgel, ezért az egészségfejlesztéshez meg kell nézni, mi történik a hétköznapokban – mondta Dobrev.

A kormányfő felesége megjegyezte: ha igaz az a tétel, miszerint az egészségi állapot csak tizenegy százalékban függ az egészségügyi intézményrendszertől, akkor amikor a szegénység leküzdéséről beszélünk, munkahelyteremtésről, oktatásról, infrastruktúra-fejlesztésekről, a cigányság esetében pedig a diszkriminációról is beszélünk.

Dobrev Klára közölte, ez a harminc százaléknyi funkcionális analfabéta az ország legszegényebb rétege, főként a romák közül kerül ki. Magyarázata szerint ez azért történik, mert "a magyar iskolarendszer öt-hat éves kora körül azt mondja a szegény gyerekre: te buta vagy." A gyerekeket egymással hasonlítja össze és ugyanolyan teljesítményt vár el a szegény szülők gyerekeitől, mint a tehetősebbekétől. Ráadásul egy pillanatra sem ad esélyt arra, hogy azok legyenek, amikre a képességeik predesztinálják őket.

A miniszterelnök felesége egy felmérést hozott fel példának, miszerint Európában Magyarországon a legnagyobb az összefüggés a szülők társadalmi, vagyoni helyzete és a hetedik osztályos gyerekek matematikatudása között. Ez azt jelenti, hogy a magyar iskolarendszer nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket. Szegregál, tehát a legfontosabb feladatát nem tölti be. Pedig egy hely van, amely tompíthat a társadalmi különbségeken, az az iskola – fogalmazott Dobrev.

Muszáj véget venni annak a körforgásnak, hogy a szegény gyerekből buta gyerek, buta gyerekből pedig beteg felnőtt lesz. Ehhez tenni kell a hátrányos megkülönböztetés ellen. De a csendben maradás nem elég, mert az a diszkrimináció kezdete – véli Dobrev.