Sutka Sándor Kósa Lajossal. Megrovást kapott © Horváth Katalin

Az utolsó szó jogán könnyes szemmel beszélt ártatlanságáról két, évtizedes szolgálati múltú, korábban vezető beosztású rendőr alezredes múlt pénteken a Csongrád Megyei Bíróságon. Mindezt azonban csak a tárgyalóterem biztonsági kamerái örökíthették meg, a vádlottak ugyanis nem járultak hozzá felvételek készítéséhez. "Engem még hátulról se" - nyomatékosította a tilalmat az elsőrendű vádlott, a mintegy öt hónapot előzetes letartóztatásban töltött Kiss János, Hajdú-Bihar megye volt közrendvédelmi főkapitány-helyettese.

Ehhez az ítélethez a többségük nyugodtan adhatta volna az arcát. Ruszó Gyula ezredest, aki a megyei főkapitányság gazdasági vezetője volt, jogerősen minden vád alól felmentette a bíróság, Lelesz György alezredest ugyancsak ártatlannak találták, de ezzel a verdikttel szemben a vádat képviselő Központi Nyomozó Főügyészség fellebbezéssel élt, így az még nem jogerős. A legtekintélyesebb vádlott, Sutka Sándor dandártábornok, volt megyei főkapitány megrovást kapott, míg az elsőrendű, legsúlyosabb visszaélésekkel vádolt Kiss 240 ezer forintnyi pénzbüntetést (amiből 123 ezer forintot a törvényszék már kifizetettként kezel, tekintettel az előzetesben töltött hónapokra). Ők megtámadják az ítéletet, bűncselekmény hiányában történő felmentésüket kérve.

Egészen másnak indult az eljárás 2003 őszén: vesztegetések, hivatali visszaélések, a vidéki urambátyámvilág nagy leleplezésének. Az ügyészségi nyomozók demonstratív módon vették őrizetbe a két főkapitány-helyettest, Ruszót és Kisst (HVG, 2003. október 18.). Ekkor Sutkát még mint rendkívül tapasztalt, tekintélyes vezetőt átirányították Veszprém megyébe, fél évvel később azonban már vele és Lelesz debreceni kapitánnyal szemben is vádat emeltek. Felsejlett a politikai háttér is: a cívisváros közéletében máig tartja magát a nem bizonyítható, de logikus feltételezés, hogy a Fidesz helyi köreivel jó kapcsolatokat ápoló rendőri vezetők pellengérre állítása végső soron Kósa Lajosnak, a jobboldal legsikeresebb vidéki politikusának címzett fenyegetés lett volna.

A legtöbb szívesség ügyében kezdett eljárást még maga a vádhatóság szüntette meg (lásd Ártatlanságok című írásunkat). Így végül a főkapitányt mindössze azért tartotta felelősségre vonhatónak a bíróság, mert szóbeli figyelmeztetéssel intézte el egyik beosztottjának a gyorshajtását: Kozma János hajdúhadházi kapitány Debrecen belterületén 80-nal ment a megengedett 50 helyett. Kisst hivatali visszaélés, adócsalás kísérlete és magánokirat-hamisítás miatt marasztalták el. A hivatali visszaélést a bíróság szerint akkor követte el, amikor elnézte, hogy egy vadásztársa a hatósági engedély kereteit túllépve vett és tartott magánál egy önvédelmi fegyvert, míg az adócsalás kísérlete építkezésével függ össze. A családi otthonba álmodott 2,4 millió forint értékű konyhabútor és az ehhez tartozó 782 ezer forintot taksáló háztartási gépek beszerzése a vádirat szerint 2003 márciusában ideiglenesen meghaladta anyagi lehetőségeit, így közeli barátja, Kemecsei István üzletember sietett a segítségére (őt kilencedrendű vádlottként ugyancsak megrovásban részesítette a bíróság). Kemecsei papíron megvette saját cége nevében a nagy értékű bútort, majd azt évi 125 ezer forint használati díjért átengedte Kissnek, s közben felmerült, hogy az áfát is visszaigényelje.

"Pályafutásom töretlenül felfelé ívelő volt (...) Számos dologgal számoltam ekkor, de az emberi gyarlósággal nem (...) az RSZVSZ-ről és az ügyészségről mégsem kívánok nyilvános véleményt mondani" - jelentette ki Kiss az utolsó szó jogán. A Rendvédelmi Szervezetek Védelmi Szolgálatának, az egyenruhások belső elhárításaként is emlegetett RSZVSZ-nek a vezetője ekkor Bene László, a későbbi - s nemrég menesztett - országos főkapitány volt. Az ügyészségi hierarchiát Polt Péter vezette, a hajdúsági főrendőrök esetében az ügyészségi munka egyik irányítója Falvai Zsolt volt, aki azóta magasabb beosztásba, a fővárosi nyomozóhivatal élére került. Több vádlott is említést tett szakmai irigységről, gáncsoskodásról, de konkrétumok említése nélkül. Immár nem sok esély maradt arra sem, hogy kiderüljön, pusztán a véletlenek összjátéka vagy valakik komoly melléfogása miatt történt, hogy a nagy szakmai apparátus bevetésével felépített, a korrupció elleni precedenspernek indult eljárás az elsőfokú ítélethozatal idejére jócskán ellaposodott.

FAHIDI GERGELY