A Nyugati téri (korábban Marx téri) felüljáró építése körüli legendáknak járt utána a legendavadász Urban Legends blog. A történet szerint annak idején, amikor a Nyugati pályaudvar melletti felüljáró épült, egy nagyon híres építészt bíztak meg a tervezéssel. A terv elkészült, a munkások megépítették, de amikor készen lett, a felüljáró legmagasabb pontján nem ért össze a két félhíd. Szégyenében a tervező állítólag öngyilkos lett. A félresikerült építkezés okait a mai napig sokan, sokféleképpen magyarázzák. Az egyik verzió szerint a híd egyik felét oroszok építették, akik más 0 pontot használtak a magasság mérésénél, s ez okozta a galibát, mások szerint minden rendben ment volna, ha a kivitelezésnél a munkások nem lopnak el a kelleténél több építőanyagot.

Az Urban Legends kutatásából kiderül: a felüljáró tervezője, Wellner Péter él és továbbra is építőmérnökként dolgozik, méghozzá annál a Hídépítő Zrt.-nél, amely a felüljárót tervező és kivitelező Hídépítő Vállalat jogutódja. Az 1979-1980-ban épített felüljáró nem az oroszok vagy az enyveskezű munkások, netán a tervezés miatt lett rosszul összerakva, ugyanazt a felüljárót ugyanis a kivitelezőknek egyszer már sikerült összeszerelniük. A hibát az építkezést sürgető városvezetés hozzáállása okozta: bizonyítván, hogy milyen gördülékenyen működnek a szocialista beruházások, siettették a kivitelező céget (amelyik egyben a tervező is volt). A szóbeszéddel – és az akkori sajtócikkek tartalmával – ellentétben egyébként nem is az volt a gond, hogy a felüljáró két oldala nem ért össze, hanem az, hogy összeillesztés után nem egyenes, hanem „kifli” alakú lett. 

A városvezetés sürgetése miatt a kivitelezők nem várták ugyanis meg, hogy az elemeket összekötő ragasztóanyag megkössön. Ugyan nem a ragasztónak kellett egyben tartania a hídat, pusztán annyi volt a szerepe, hogy az elemek alsó részei ne nyíljanak szét, amikor a munkások fent elhelyezik, megfeszítik és lehorgonyozzák a műtárgyat összetartó acélkábeleket. Azzal, hogy nem kötött meg a ragasztó, lent szétnyíltak az elemek és felfelé fordultak. Összeillesztés előtt ez olyan benyomást keltett az emberekben, mintha nem érne össze a híd, ha összeillesztenék. "Nem az volt a baj, hogy a híd nem ért össze, hanem az, hogy alakhiba keletkezett. Amikor összebillentettük, akkor csatlakozott, de a deformálódás miatt a két rész nem tervezett módon csatlakozott. Kénytelenek voltunk lebontani két-két elemet, hogy aztán a helyes irányba lehessen visszatenni” – magyarázza az Urbanlegends-nek Wellner.

A korabeli sajtó – a felső vezetés akaratának megfelelően – ujjal mutogatott a Hídépítő Vállalatra, különösen a tervezőkre, Wellner Péterre és helyettesére, mondván: ők szúrták el az egészet. Arról már nem számolt be a média, hogy munkaügyi perek sorozata után a bíróság 1982-ben kimondta: nem a tervezés okozta a malőrt, hanem az, hogy az építkezést siettették. Wellner pedig köszöni, jól van, a hídtervezést sem hagyta abba, sőt, ő tervezte Magyarország legnagyobb hídját, amit tavaly nyáron adtak át.

Nem tanultak a hibából

Úgy tűnik azonban, a Marx téri felüljáró történetéből nem nagyon tanul a szakma, de legfőképpen a megrendelő, azaz a főváros nem. Ez talán annak is tuajdonítható, hogy miközben legendák születtek a műtárgyról, a malőrt előidéző valódi ok sosem derült ki, az akkori városvezetés gyáva volt szembe nézni rossz döntésével.

A Marx téri fiaskót előidéző kapkodás tapasztalható a 4-es metró építésénél is. Szakértők szerint utóbbi esetben a probléma a beruházási rend szakszerűségében van. Ahogy az egyik építőmérnök fogalmazott a hvg.hu-nak: ma nincsenek kiviteli tervek, csak kiviteli terv szintű tervek vannak. Sem az engedélyezési terv, sem a tenderterv (amelynek célja, hogy a vállalkozó meg tudja becsülni a felmerülő költségeket) nem helyettesíti a kiviteli tervet. „A normális az lenne, ha a megrendelő a vállalkozóra bízná a tervezést, és a kivitelezéshez szükséges technológia kiválasztását” – magyarázta. A 4-es metró Fővám téri állomása jó példája annak, hogy a kapkodás miatt a megrendelő nem vizsgáltatta meg megfelelően az altalajt. Ugyanakkor ajánlott egy építési technológiát, amelyről azonban később kiderült, hogy azok között a körülmények között nem működik.

Persze mindebben a vállalkozó sem ártatlan, hiszen azzal, hogy elfogadja a megrendelő által végeztetett előkészületet, kockázatot vállal. Ez esetben a metróépítés „csúszását” is bejelentő Hídépítő Zrt. vállalt be ilyen rizikót. Az a cég, amely a Nyugati téri felüljárót is tervező-kivitelező Hídépítő Vállalat jogutódja.