HVG

Egyre inkább veszélybe látszik kerülni a hazai népegészségügyi program legfőbb törekvése. Az Országgyűlésben 2003 áprilisában 98 százalékos többséggel megszavazott terv három évvel kívánta meghosszabbítani a születéskor várható élettartamot egy évtized alatt Magyarországon. Csehák Judit egészségügyi miniszter a képviselők előtt annak idején úgy fogalmazott, a férfiak esetében 68-ról "legalább 71", a nőknél pedig 76-ról "legalább 79" esztendőre növekedjen az átlagéletkor.

Túljutva a tízéves periódus félidején, meg kell állapítani: a népegészségügyi program zászlajára írt, egyébként eleve nem túl ambiciózus célkitűzés megvalósulására egyre kisebb az esély. Az időarányosan elvárható másfél-másfél év helyett a javulás mértéke a nők esetében csak 0,81 s a férfiaknál is csupán 0,9 év volt az utóbbi fél évtizedben. A Medgyessy-kormány által stratégiai célként meghirdetett felzárkózás helyett Magyarország így az elmúlt öt évben még inkább leszakadt az Európai Unió régi tagállamainak többségétől. Nem csupán a nyugat-európai országok jelentős része húzott el azonban mellettünk 2003 óta, több újonnan csatlakozott kelet-európai EU-tag az utóbbi években ugyancsak nagyobb tempóban volt képes javítani polgárai életesélyeit, mint Magyarország.

A sors furcsa fintora, hogy a pozitív irányú népegészségügyi folyamatok éppen a tízéves projekt beindításával párhuzamosan lassultak le itthon. A nők életkorkilátásai 1998 és 2002 között ugyanis még 1,38 évvel, a férfiaké 2,12 évvel emelkedtek idehaza. Az eredetileg Johan Béla nevével fémjelzett terv beindítását követő öt évben az élettartam-növekedés üteme az előző fél évtizedhez képest azonban 60, illetve 35 százalékkal lecsökkent. Az Egészség évtizede program első felében két olyan év is akadt (a 2003-as és a 2007-es), amikor a nők életkorkilátásai - ha csak minimális mértékben is, de - visszaestek az előző esztendőhöz képest.

Ha a jelenlegi trend tovább folytatódik, az élettartam-növekedés néhány éven belül akár le is állhat Magyarországon. A rendszerváltás egyik legfőbb hozadékának pedig az elmúlt másfél évtizedben épp az számított, hogy a hazai újkapitalizmus (az 1967-1993 közötti folyamatos romlás után) képes volt kedvező fordulatot hozni az életkilátások tekintetében. A férfiak korábban 67,5 évről 64,5 évre csökkent "szavatossági ideje" 1993 és 2001 között például 68 évre emelkedett.

HVG

Az átlagéletkor növelése a kormányok kitüntetett céljai közé tartozik 1990 óta. Az Orbán-kabinet Egészséges nemzetért című, 2001-ben közzétett programja 2010-ig 76,5 évről 78 évre kívánta feltornázni a nők, s 68-ról 70-re a férfiak várható átlagos élettartamát. Minthogy e demográfiai mutató egy ország népegészségügyi állapotának komplex jelzőszáma, az eddigi utolsó jobboldali kormány 17 részterületen határozott meg konkrét teendőket. Hasonló technikát követett később az Orbánékra ráígérő Medgyessy-adminisztráció, habár a nemzeti közép kormányának 2012-ig meghirdetett új csomagterve az elődökénél kevesebb konkrétumot tartalmazott.

Az ezredfordulót követő években népegészségügyi programokból már kifejezett túlkínálat mutatkozott tehát Magyarországon. A rivális politikai táborok egymásra licitálásában kétségkívül volt bizonyos logika. Józan Péter orvos-statisztikus már 2002-ben arról beszélt, hogy a lakosság átlagéletkora idehaza mintegy három évvel alacsonyabb a gazdasági fejlettség alapján elvárhatónál. Némiképp talán e tartalékokra is tekintettel a magyar demográfusok néhány éve még úgy kalkuláltak, hogy a hazai népesség életkora másfél-két évtized alatt elérheti az EU 2004-es átlagát (férfiak esetében a 76, nőknél a 82 évet). Az utolsó öt esztendő tempóját alapul véve azonban előfordulhat, hogy 2025 helyett erre inkább 2040 tájékán lehet majd csak számítani.

Pedig 1994 és 2002 között a halálozási mutatók több tekintetben látványosan javultak, a szívinfarktusban meghaltak száma például 15 ezerről 10 ezerre mérséklődött. A csecsemőhalandóságot ezzel párhuzamosan ugyancsak sikerült csökkenteni: az Antall-korszak végén még 1458, tíz évvel később 690 egy évnél fiatalabb kisgyerek vesztette életét Magyarországon (tavaly: 577). A halálos végű mentális betegségként regisztrált öngyilkosságok száma pedig 3694-ről 2801-re mérséklődött (a tavalyi adat: 2450). A várható élettartam emeltyűjének bizonyult végül a javuló baleseti statisztika is. A végzetes otthoni szerencsétlenségek száma 4462-ről 2993-ra, a halálos közúti baleseteké 1462-ről 1135-re apadt a szóban forgó periódusban.

Kimerültek volna az életkoremelés további tartalékai Magyarországon? - adódhat a kérdés az Egészség évtizede program fölöttébb szerény eddigi eredményei láttán. Erre azonban nyilván komolytalan dolog volna hivatkozni. Szakmai körökben köztudott, hogy számos betegség előfordulási gyakorisága idehaza továbbra is jóval meghaladja a nyugat-európai átlagot. Már az Orbán-kabinet népegészségügyi programja felhívta a figyelmet arra, hogy itthon relatíve két és félszer annyi férfi, s háromszor annyi nő hal meg tüdő-, illetve méhnyakrákban, mint az EU régi tagállamaiban. A légcső, a hörgő és a tüdő rosszindulatú daganata miatt elhunyt férfiak számát 2001 és 2007 között azonban alig 3 százalékkal sikerült például csak mérsékelni.

Józan professzor egy akadémiai konferencián már az évtized elején figyelmeztetett arra, hogy a szív- és érrendszeri betegségekkel ellentétben a másik nagy haláloki csoportnál, a daganatos betegek gyógyításában itthon mindeddig nem sikerült áttörést elérni. E népegészségügyi diagnózis minden jel szerint ma is igaz. A kutató annak idején egyébként úgy számolt, hogy a nők és a férfiak együttes hazai átlagéletkorának 69 évről 72,5 évre történt emelkedése (1993-2001 között) csaknem felerészben a keringési betegségek visszaszorításának volt köszönhető. A daganatos betegségek terápiája ezzel szemben csupán 0,14 évvel tudott hozzájárulni az élettartam három és fél éves meghosszabbításához.

Egyelőre úgy tűnik, a magyar parlament még nem kíván szembenézni azzal a ténynyel, hogy az életkor növelésére irányuló intézkedések itthon egy ideje legfeljebb csak feleolyan sikeresek, mint Csehországban, Romániában és Szlovéniában. Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága évről évre kötelességszerűen napirendjére tűzi ugyan a kormányzat temérdek részletinformációt tartalmazó harminc-negyven oldalas népegészségügyi jelentését, ám ezekben a program alapkérdéseire hiába keresné bárki is a választ. A beszámolókból azt például meg lehet tudni, hogy a Nemzeti Sporthivatal 12 ezer lépésszámláló berendezés kiosztásában működött közre a közelmúltban, azt viszont homály fedi, sikerült-e javítani 2003 óta a lakosság rossz csontsűrűségi mutatóin, ami évről évre több ezer combnyak- és csigolyatörésben játszik szerepet.

A 2003-ban látványos parlamenti prezentációval felvezetett népegészségügyi programról - amiért jelenleg sorrendben az ötödik szakminiszter tartozik felelősséggel - ma már voltaképpen azt sem tudni, financiális értelemben egyáltalán létezik-e még. Az induláskor évi 10 milliárd forintos állami támogatással kecsegtetett projekt a 2008-as költségvetés szerint utoljára tavalyelőtt részesült összesen 672,7 millió forint központi juttatásban. Azóta a központi büdzsében 05301 kódszám alatt futó tétel összes költségvetési rubrikája rendre üresen marad, beleértve a 2009., a 2010. és a 2011. évi előirányzatokat is.

Amikor 2003 elején az Országgyűlés tárgyalni kezdte a Medgyessy-kabinet népegészségügyi projektjét, a vitában többször is hallható volt egy szkeptikus és kissé ingerült hang. Az MDF orvosképviselője, Csáky András arra hivatkozva támadta az MSZP-SZDSZ-koalíciót, hogy az megtorpedózta az Orbán-kabinet 2001-ben elindított Egészséges nemzetért programját, csak hogy nyolc hónappal később meghirdethesse a saját tízéves népegészségügyi csomagtervét. "A leállított emlőszűrések következtében mondjuk Cegléd és környékéről hány emlőtumoros beteg fog a műtőasztalra kerülni (...), hány család fogja idő előtt elveszíteni az édesanyját?" - fakadt ki a plénumon egy akkor éppen aktuális ellátási zavarra utalva a Pest megyei honatya, aki visszamenőlegesen nehezményezte, hogy már a Horn-adminisztráció is elsülylyesztette a Boross-kormány hétéves népegészségügyi tervét. Csáky tudatos félrebeszéléssel, blöfföléssel és a politikai haszonszerzés szándékával vádolta meg annak idején a hároméves életkornövelést beígérő kormányt. A politikus az ülésteremben azonban azt is kijelentette: "Meg fogom önöket követni (...), ha a program megvalósulására legalább is remény vagy esély lesz." Egyelőre úgy fest, Csákynak nincs oka visszavonni szavait.

BABUS ENDRE