Bajnai Gordon. A vészkapus © Dudás Szabolcs

A harmadik magyar köztársaság történetében még nem volt kormány, amelynek indulását ennyi baljós előjel kísérte volna, nem volt még, amelyet ennyire kevéssé támogatott volna az ország. Nem csoda hát, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány vitájának legfeltűnőbb vonulata az volt, hogy Bajnai Gordon számtalan módon kívánta kifejezésre juttatni, mennyire távol áll a politika piszkos világától.

A „három lépés távolság”, a kérkedés a politikai ambíciók hiányával, illetve a politikai vetélkedés negligálása persze csacsiság egy olyan férfiútól, aki éppen a politikusokból és pártfrakciókból összeálló parlament támogatását akarja elnyerni, hogy miniszterből miniszterelnök lehessen. Pontosabban, csacsiság lenne, ha Bajnainak nem egy vészesen politikaellenes országot és nem a totális vereség frászában lévő – őt a mostani szavazáson támogató – parlamenti képviselőket kellene meggyőzni alkalmasságáról és ártatlanságáról.

Bajnai helyezkedését Navracsics Tibor fideszes frakcióvezető rögvest észlelte, és joggal tette fel a kérdést a jelöltnek: Miért is van itt, ha nincsenek politikai szándékai? A közügyekről és a közjóról folyó vita ugyanis a parlamenti demokrácia kvinteszenciája, amit nem fedhet el a pártosságtól mentes szakértőiség kívánatosnak mutatkozó, valójában hamis látszata sem. Hiszen Bajnai maga sajnálkozott azon, hogy kormánya nem számíthat Orbán Viktor pártja támogatására, márpedig „igazi szakértői kormány” széles, politikai oldalakon átívelő segítség nélkül biztosan nem képzelhető el.

A Fidesz a keddi vitában mindent megtett annak érdekében, hogy Bajnai jövendőbeli kormányától elvitassa a szakértőiséget is. Joggal. És nem csak a régi motorosok kormányban maradása miatt, hanem mert a politikai arénába a civil világból belépő többet nem tetszeleghet a kívülállóságával, hiába mondja, hogy professzionális táncoskomikus, ha miniszteri kinevezést kap, oda a szüzesség.

Bajnai is tudja ezt, persze. Nyilván nem számíthatott annak a Fidesznek az előzékenységére sem, amelynek kommunikációs csapata mindent megtesz annak érdekében, hogy már jó előre hiteltelenné tegye az új miniszterelnök személyét. Maga a kormányfőjelölt beszélt keserűen karaktergyilkosságról. És már kedden kiderült, mire számíthatnak kormányának „szakértő” tagjai, amikor a közismereten meleg fideszes kapcsolatokat ápoló Vahl Tamást rögvest megtalálták egy versenytörvényt sértő évekkel korábbi kartellezés felidézésével.

A kormányfő(jelölt) azonban nem is a Fidesznek, sokkal inkább haza beszélt.

© Stiller Ákos

Méltánytalan lenne elvitatni, hogy amikor Bajnai az ország szolgálatáról, válságkezelésről, a kibontakozás esélyteremtéséről beszél, akkor azt nem komolyan gondolja. De azt is, hogy – mint aki három éve a tűz közelében van – ne tudná, a nemes célok politikai támogatás nélkül nem valósíthatók meg. Magának is gyakorta volt abban része, hogy a „szakmailag nyilvánvalónak” látszó változtatások hogyan futottak zátonyra, hiszen a hírek szerint egy hónapja éppen ezek miatt akart lemondani. Lendvai Ildikó helyesen vetette fel a kérdést, hogy ugyan mitől lenne nagyobb sansza változtatni a Bajnai-kormánynak, mint Gyurcsányéknak volt. Kár, hogy nem sikerült beszédében választ adni rá. Mint ahogy Bajnainak sem. Nehéz is lenne.

Az új kormányfőt támogató MSZP (és SZDSZ) most abban bízik, hogy a jó esetben határozott válságkezelés és a szakértői imázs legalább valamilyen mértékben meggyőzi a tőlük elfordult választókat arról, jövő tavasszal talán mégsem a Fideszre kellene szavazniuk. Nagy kérdés, hogy az MSZP számára katasztrofálisnak ígérkező júniusi EP-választások után, népnyúzó intézkedésekkel (vagy azok híján) lesz-e lehetőség egyáltalán a cefetül kormányellenes politikai hangulat legalább részleges módosítására.

A szakértői kormány aligha lehet csodaszer, de a baloldal maradékai abban reménykednek, a pártok és a válságkezelő kormány kettős szereposztása esélyt ad a feltámadáshoz, illetve megakadályozható a Fidesznek és kapcsolt részeinek abszolút parlamenti többsége. Bajnai most hősiesen (vagy ha tetszik: teátrálisan) vállalkozik a bűnbak szerepére, de csak picinyke az esélye annak, hogy egy év múltával magával viheti a pusztába támogatói „bűneit”.

A KDNP-s Hargitai János a vitában akkurátusan összeszedte, milyen nehézségekkel kell szembenéznie Bajnaiék vállalkozásának. Megsemmisítő EP-választási vereség, az MSZP-n belüli időleges egységfront felbomlása, az SZDSZ bizonytalansága és a társadalom („az utca”) ellenállása. Egy is elég lenne, s hozzá még itt a nemzetközi válság is, amelynek lecsendesítésében hazánknak voltaképpen szemernyi szerepe sincs. Az új kormány még fel sem állt, s máris vészesen fogy az ideje.

A Bajnait támogató koalíció elsődleges kötőanyaga ma valójában a félsz, a rettegés az előrehozott választástól, a vereségtől, valamint a Fidesz totális győzelmétől és politikai bosszújától. Utóbbi minden valószínűség szerint túlmisztifikált lehetőség, amire a híveinek mórikáló Fidesz rá is játszik, de ettől még ott motoszkál a baloldal vezetőinek fejében. Jobb félni, mint megijedni – szól a passzív magyar lelkialkatot híven mutató bölcsesség. A félelem most összerántotta a baloldalt, ám nem tudni, a páni félelem mikor rebbenti szét.

Bajnainak egyetlen esélye, „egy lövése” van – mondta a vitában Kóka János SZDSZ-es frakcióvezető. Egyelőre úgy tűnik, túl optimistán ítélte meg a Bajnai-kormány perspektíváit. Helyzete nekünk inkább a kenyértésztából gyúrt frászkarikát (kerek perecet) juttatja eszünkbe, amelyen egykoron a görcsös betegségtől remegő gyereket bújtatták át, hogy a kórtól megszabaduljon és szimbolikusan újjászülessen. Ősi dolog a babonaság, de a politikában felettébb bizonytalan eredménnyel kecsegtet.

Zádori Zsolt