Egy apa ellen, lányai szexuális zaklatásának gyanúja miatt indított eljárás ügyében a Legfőbb Ügyészség idén szeptemberben hozott határozatot. Eszerint az apával szemben fennállnak a  gyanú alátámasztására szolgáló  bizonyítékok, ám nem elegendőek ahhoz, hogy vádat emeljenek vele szemben.

A nyomozást többször is megszüntették, és csak a panaszok hatására voltak hajlandók tovább vinni. Pedig az eljárás folytatását elrendelő határozat kimondta: „a szemérem elleni erőszak alapos gyanúja miatt folyó büntetőeljárásban az idáig beszerzett bizonyítékok egy része a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény elkövetését jelentős mértékben valószínűsítik” (…) „nincs olyan adat, amely a két gyermek által eddig elmondottakat – vagyis azt, hogy az édesapjuk őket szexuálisan zaklatta – kategorikusan cáfolná”.

Az ügyben jelenleg éppen a szexuális zaklatást észrevevő anya áll vesztésre – közölte a hvg.hu-val Illés Blanka családjogi ügyvéd. Mivel az édesapa igazságszolgáltatási felelősségre vonása elmaradt, az anya ellen akár hamis vád miatt eljárás indulhat. Várhatóan ez befolyásolja majd a gyermekelhelyezési pert is, s könnyen lehet, hogy mindkét kislány – akiknél a megkérdezett pszichológus szakértők többsége megállapította a zaklatást – épp ahhoz a szülőhöz kerül, aki molesztálta őket, s aki miatt állandó terápiára szorulnak.

„Mindez jól mutatja, hogy mind a polgári, mind a büntetőeljárás rendszere több sebből vérzik.” Illés Blanka szerint problémát jelent a már említett hamis vád lehetősége, hogy épp a gyermeket védő féllel szemben lépnek fel, illetve a prevenciós rendszer és a segítségnyújtó hálózat hiánya, ami miatt az áldozat igazából nem tud kihez fordulni. Gond az is – tette hozzá –, hogy a szakértői vélemények közül csak az igazságügyi szakértőké számít bizonyítéknak egy eljárásban, holott azok egyszeri és rövid találkozás után mondanak ki dolgokat az általuk megvizsgált gyerekekről. Így korántsem biztos, hogy olyan alapos a véleményük, mint egy „civil” gyerekpszichológusé, aki hosszabb időn át foglalkozik a gyerekekkel.
 

Virág György © Stiller Ákos

A konkrét esethez kötődő ügyészi határozat kettősége Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) igazgatója, illetve a szexuális erőszak áldozatainak segítséget nyújtó Eszter Ambulancia vezetője szerint jól jellemzi a gyermekzaklatásos eseteket. „Ezeknek az ügyeknek – amikor egy felnőtt szexuális kapcsolatot létesít egy gyerekkel – a ténybeli megítélése viszonylag egyszerű, a bizonyítása viszont gyakorta nehéz, bonyolult.  A szexuális zaklatás, szaknyelven abúzus, vagy a szexuális erőszak – történjen felnőtt nővel vagy gyerekkel szemben – ugyanis nem nagyközönség előtt zajlik, és gyakorta nagyon kevés a használható bizonyíték. Ráadásul az elkövető és az áldozat jellemzően ellenkezően adja elő az esetet.”

Virág György megjegyezte, egy megerőszakolt nő a történtek hatására traumás állapotba kerül, ami miatt nem számít jó tanúnak az eljárásban. Egy gyerek esetében pedig ez még inkább igaz. „Amikor egy gyerek hozzánk kerül az ambulanciára, azt látjuk, hogy traumatizált, de elsőre sokszor nehezen kideríthető, attól-e, hogy áldozat lett, vagy attól, hogy mások már jó ideje azt mondják neki, azzá vált. Ez gyakran csak hosszas munka után és nehezen különíthető el.”

Míg ugyanis egy közlekedési baleset esetében például a műszaki szakértő egzakt dolgokat vizsgál, addig a pszichológus „eszközei” szubjektívebbek, és hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy valamilyen bizonyosság kialakulhasson. Vannak jelek, amelyek az abúzus megtörténtére utalnak, ám ezek nem jelentenek száz százalékosan megbízható információt. Ezért van nehéz helyzetben az igazságügyi pszichológus szakértő, akitől a hatóságok azt várják, hogy egy-két órás beszélgetés és néhány teszt felvétele alapján megmondja, mi is történt valójában, és aki meg is akar felelni ezeknek az elvárásoknak – mondta az ambulancia vezetője. „Az, hogy például egy kislány megnyíljon és elmondja, hogy az apa a nuniját simogatta, hónapokon át tartó munka, beszélgetés eredménye lehet. Az abúzus során leginkább a bizalom sérül, a gyerekkel folytatott terápia ennek a helyreállításáról is szól, és ezt bizony nem nagyon lehet egy óra alatt létrehozni.”

Ráadásul előfordul az is, hogy a válófélben lévő szülők a közöttük elmérgesedett helyzetben a gyereket használják fel eszközként, és megesik, azzal gyanúsítja meg az egyik fél a másikat, hogy szexuálisan molesztálta a gyereket. Az eljárás során az egyes érdekek és elvek nem versenyeztethetők egymással; a gyerek védelme mellett tiszteletben kell tartani azt is, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme – hangsúlyozta Virág György.

A szexuális zaklatások terén – és ebben a dologban világszerte egységesek a kutatások – kiemelkedően magas a látencia. „Az OKRI által 2003-ban végzett viktimológiai vizsgálatban arra is rákérdeztünk, hogy a válaszadó gyerekkorában elszenvedett-e szexuális erőszakot, s ha igen, tettek-e emiatt feljelentést, illetve milyen következményei lettek a bántalmazásnak. Az eredmények szerint a megkérdezettek közel két százaléka volt gyerekkorában szexuális erőszak vagy bántalmazás áldozata, a lányok nagyobb mértékben (2,3 százalék), mint a fiúk (1,2 százalék). Ugyanakkor a lányok nagyobb arányban (56 százalék) mondták el, hogy mi történt velük, mint a fiúk (15 százalék), az egész mintának azonban így is kevesebb, mint a fele (46 százalék) szólt valakinek arról, hogy bántották. Az is kiderült, hogy feljelentés csupán az ügyek elenyésző hányadában (8 százalék) történt, és mindig csak olyan esetben, ha lány volt az áldozat.”

© Fazekas István

„Amennyiben a gyerek nem teszi szóvá a molesztálást, akkor is lehetnek olyan jelek, amelyek a szülőnek fel kell, hogy tűnjenek”  – jegyezte meg az ambulancia vezetője. A gyerek viselkedése gyakran szélsőségesen és indokolatlanul megváltozik, zárkózottabbá válik, magába fordul, vagy esetleg nagyon agresszív lesz, váratlan és intenzív szexualizált magatartás, szokatlan szexuális érdeklődés vagy ismeret jelenik meg, változik az iskolai viselkedése, a társaihoz való viszonya, romlik a teljesítménye, esetleg egyenesen kerüli az iskolát, elcsavarog, és sűrűsödhetnek a kimutatható okok nélküli testi, fizikai panaszok is.

Valóság és fantázia

Megesik, hogy egy szülő lát vagy hall valamit arról, hogy gyerekét molesztálják, és bár szeretne ellene tenni, nem tud, mert nem hisznek neki, hiába jár hivatalról hivatalra. Egy idő után már csak azt látják a hivatal emberei, hogy itt van egy bolond, aki már sok helyen megfordult, őrületes dolgokat mond, és ennek megfelelően is kezelik őt. És ebbe bizony nem nehéz beleőrülni. Gyakran nem könnyű elsőre megítélni, hogy az elmondott szörnyűségek egy megrendült elme produktumai, vagy a segítséget kérő abba őrült bele, hogy sehol sem hitték el neki azt, amivel szemben gyerekét, unokáját védeni próbálta. Maga az abúzus ma már nem tabutéma, lehet róla beszélni – jegyezte meg Virág György. Az azonban ma sem ritka, hogy – mint az említett esetben – az elmondottakat a gyerek vagy a hozzátartozó fantáziájának szüleményeként fogják fel. „Általában két tipikus reakcióval találkozunk. Az egyik a hitetlenkedő elutasítás, a másik pedig ennek az ellenkezője, az, amikor banális és természetes történések körül óriás habverés keletkezik, szélsőséges indulatokkal reagálnak és ez indítja el a bajokat.”

„Fontos, hogy eljárás induljon a zaklatókkal szemben, és fény derüljön az igazságra, hogy a bűn ne maradjon következmény, szankció nélkül. Fontos és lényeges azonban az is, hogy a bűncselekmény sértettje – az áldozat – ne szenvedjen el újabb és újabb sérüléseket és különösen ne az ő ügyében indított eljárás során” – felelte Virág György arra a kérdésünkre, hogy tudunk olyan esetről, amikor maga az Eszter Ambulancia mondta azt egy édesanyának, hogy ne indítson büntetőeljárást. „Az Eszter Ambulancián dolgozó szakemberek senkit nem beszélnek le az eljárás megindításáról – hangsúlyozta Virág György –, mi több, gyerekek esetében, ha ez szükséges, természetesen magunk is eleget teszünk a gyerekvédelmi törvényben meghatározott jelentési kötelezettségünknek. Tudnunk kell azonban, hogy Magyarországon még ma is nagyon esetleges, mi történik az áldozattal a különböző jogi eljárások során, mennyire felkészültek, képzettek és empatikusak a szakemberek, és mennyire törekszenek arra, hogy a másodlagos vagy többszörös áldozattá válás elkerülhető legyen.”

Nem csak az történhet meg ugyanis, hogy nem hisznek az erőszak áldozatává vált gyereknek vagy nőnek, hanem az is, hogy nem megfelelő körülmények között és módon hallgatják meg őt, hogy indokolatlanul ismételt kihallgatásokon kell részt vennie, hogy nem megfelelően szembesítik az elkövetővel, hogy ismételt szakértői vizsgálatoknak teszik ki. Mindezek mellett a nyomozás befejezését követően – gyakran hosszú idő eltelte után – a bíróságon minden kezdődik elölről, ami a sértetteket ugyancsak megviseli. „Senkit nem beszélünk le a feljelentés megtételéről, de amíg attól kell tartani, hogy az áldozat az őt ért sérelem miatt megindult eljárásban nem kapja meg a számára szükséges védelmet és támogatást, és a végén rosszabbul és sérültebben kerül ki az ügyből, mint ahogy belekerült, addig jó szívvel erre nem is ösztönözhetjük őt.”

Virág szerint szexuális zaklatás kihatása nagyon eltérő lehet az egyes esetekben. A bántalmazás tényleges következménye függ attól, hogy mennyi idős a gyerek, mi történt vele és mennyi ideig, egyszeri alkalom volt, vagy éveken át ismétlődött, valamint, hogy milyen a gyerek személyisége, értelmi és érzelmi állapota, és mennyire segítő, támogató a környezete. Más az is, ha családon belül történik, vagy ha a famílián kívül. Az utóbbi esetben a szülök, hozzátartozók sokat segíthetnek a történtek feldolgozásában.

„A szexuális abúzus súlyos trauma lehet, sokan élethosszig viselhetik a nyomát, de megfelelő szakmai segítséggel és szociális hálóval fel lehet dolgozni. Akadnak – tette hozzá a pszichológus –, akiknek felnőttként áll össze, hogy a kudarcaik, nehézségeik az életben nem véletlenek, hanem azzal vannak kapcsolatban, hogy gyerekkorukban molesztálták őket, amit szégyellnek, és ami miatt sokszor bűntudatuk is van, és amit próbálnak elnyomni és elfelejteni. A történtek feldolgozásához egyébként gyakran nemcsak az áldozattá vált nőknek és gyerekeknek van szükségük szakmai segítségre, hanem partnereiknek és családtagjaiknak is.”

Chicoca fája

Herczog Mária szociológus a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület vezetőjeként részt vesz abban a munkában, amely egy bábfilmmel – Chicoca fája – segít a kisebb és nagyobb gyerekekkel dolgozó szakembereknek abban, hogy rajzolással, beszélgetéssel segítsék a gyerekeknek elmondani esetleges rossz tapasztalataikat, és megelőzni azt, hogy bántalmazás áldozatává váljanak. A felkészített szakemberek – pedagógusok, védőnők, szociális munkások – a felfedett problémák kezelésére maguk is vállalkozhatnak az enyhébb esetekben, illetve pszichológushoz juttathatják a súlyos problémákkal küzdőket és családjukat. A film jó lehetőség arra is, hogy a gyerekek magabiztosságát és önbecsülését erősítse, és arra biztat, hogy el kell mondani a szülőnek, szakembernek, ha valami baj történik.

S hogy mit lehet tenni, hogy minél kevesebb gyerek legyen kitéve a zaklatásnak? A prevenció részeként külföldön – és már  nálunk is, mint a Ne Bánts Világ! Alapítvány kezdeményezése – vannak olyan gyerekeknek szóló programok és műsorok, amelyek igyekeznek megtanítani a kicsiket, melyek a jó és a rossz érintések. Minderről azonban megosztott a szakértők véleménye. Egyesek szerint segít, mások szerint viszont növeli a gyerek bűntudatát, hiszen éppen a kiszolgáltatottól  várnák el azt, hogy tudatában legyen, mit tesznek vele.

A közvélekedés szerint ha valaki gyermeket nemz vagy szül, az felkészült szülő ettől kezdve, automatikusan, holott ezt nem vélelmezhetjük anélkül, hogy megfelelő segítséget nyújtanánk nekik ahhoz, hogy tudatában legyenek a gyerekek fejlődési szükségleteinek, érettségének megfelelő válaszoknak.  Így például nemcsak az a szexuális zaklatás, ha valaki bántalmazza, molesztálja a gyerekét,  „Traumát okozhat a gyereknek az is, ha a szülőkkel együtt, vagy akár egyedül pornófilmet néz, vagy ha szemtanúja az apja és az anyja szeretkezésének. A gyerek egy bizonyos kora fölött pedig már nem egészséges az együtt fürdés vagy az együtt alvás sem, bár ez nagyon eltérő a különböző társadalmi kultúrákban, és persze nem feltétlenül jelent szexuális visszaélést.”

A szexuális zaklatás felismerésére, szakmai kezelésére a hazai pszichológusok többsége, akikből akár igazságügyi szakértők is kikerülnek, nincs felkészülve, nincs nálunk erre speciális képzés. Nagy-Britanniában ezzel szemben négy féléves posztgraduális oktatást kapnak az erre a területre specializálódni kívánók. Emellett, szemben a nyugat-európai gyakorlattal, Magyarországon nincs olyan többféle szakemberből álló ellátóhálózat sem, amely fel lenne készülve arra, hogy a megtörtént abúzusok után segítséget nyújtson az áldozatoknak, és kezelje az elkövetőket is. Aligha van önsegítő és rehabilitációs csoportmunka, pedig ezek jó lehetőséget adnak a gyógyulásra, és csökkenthetik az amúgy is nagyon korlátozottan elérhető pszichológiai támogatás iránti igényt.  „De – tette hozzá Herczog Mária – nemcsak erre, hanem más trauma kezelésre sincsenek felkészülve nálunk, így például a gyász vagy bármely más veszteség feldolgozására. Néhány betegségcsoprotnál vannak jó kezdeményezések, például a sztómások, gyógyult rákbetegek esetében, de nagyon kevés.”

Előfordult, hogy a szexuális zaklatás miatt nevelőszülőkhöz került gyerekekkel a nevelőapa maga is szexuálisan visszaélt, s amikor ezt a kislányok jelezték a nevelőszülői, gyámi tanácsadóknak, azok visszavonatták a bejelentést, látatlanban a nevelőszülők mellé álltak, és figyelmeztették a nevelőszülőket, hogy ne nyúljanak a kicsikhez, mert még feljelentik őket – mesélte a megdöbbentő esetet a szociológus. Eszerint az érintett gyerekek nem kaptak segítséget az állami gondoskodásba kerülésükkor, hogy feldolgozzák az elszenvedetteket, és a szakemberek sem felkészítést, hogy jól végezzék a munkájukat, védjék a gyerekeket. „Drámai itthon a helyzet, amin leginkább a gyerekjogok következetes érvényesítése segíthet, és nem csak a szexuális zaklatás területén.”

Csikász Brigitta