A kampányban Orbán Viktor sokszor elmondta, hogy az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztás újragondolására törekszik – írja az elemzés. Ez elsősorban azt jelentheti, hogy a sok szempontból nem megfelelően működő és pazarló ellátórendszerek – egészségügy, oktatás – megreformálásának első lépése az erőteljes centralizáció lenne: a kormány magához vonná e területek felügyeletét, majd központilag vezényelné le az átalakításokat. Ez mindenképpen ésszerű törekvésnek tűnik, ha abból indulunk ki, hogy a rendszerváltás óta a kormányzati átalakító törekvések sok esetben buktak meg a helyi érdekek ellenállásán, őrlődtek fel a szétaprózott struktúrán. Az oktatás központosítására ráadásul sok szakértő szerint a sokat emlegetett roma integrációs programok sikeréhez is szükség lehet.

Mivel ez a módosítás végső soron az önkormányzatok hatáskörének és politikai jelentőségének csökkenését is jelentheti, érdekellentétekhez vezethet majd a kormány és a most szinte teljes egészében kormánypárti vezetés alá került önkormányzatok között. Ráadásul az önkormányzatok és maguk az oktatási és egészségügyi intézmények is rendkívül súlyos eladósodottsággal küzdenek (az önkormányzatok adósságállománya a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatai szerint 1400 milliárd forintot tesz ki, ami a 2009-es nemzeti össztermék 5 százaléka). Az egészségügyi intézmények adósságállománya a tárca felmérése szerint közel 40 milliárdos. Ha a kormány ezeknek az intézmények az adósságait is átvállalja, a konszolidáció nem elhanyagolható terhet jelent a költségvetésnek. Mivel nem lenne automatikusan olcsóbb az állam által működtetett egészségügyi rendszer, az adósságok újratermelődésének megakadályozásának kulcsa az egészségügy vezetői által sűrűn emlegetett „területi és funkcionális integráció” lehet. Ez azonban nem nagyon jelenthet mást, mint intézménybezárásokat és összevonásokat. Ez pedig látványos politikai csatákat vetít előre az ágazati szereplőkkel is.

Political Capital

Segélyezés csökkentése. A gazdasági válság tovább növelte a segélyezettek számát és a velük szembeni társadalmi ellenérzéseket. A segélyezés hatókörének csökkentése, a „munkabérek és a segélyek közti olló szétnyitása” jelenleg vitathatatlanul népszerű törekvésnek tűnik: egy 2009-es kutatás szerint (mint a mellékelt ábra szemlélteti) a 15 évnél idősebb magyar válaszadók 76 százaléka egyetért azzal, hogy a legtöbben jogosulatlanul jutnak hozzá a segélyekhez. A segélyezés csökkentésének fiskális előnyei kétségtelenek, és egy ilyen lépés Magyarország befektetői megítélésén is sokat javíthatna. Nem mellesleg a Fidesz számára a segélyezés mértékének csökkentése a Jobbik gyengítésének és politikai kiüresítésének újabb hatékony eszköze lehet a kettős állampolgárságról szóló törvény, a Trianon-emléknap és az elszámoltatás után.

Political Capital

A segélyezés esetleges átalakítása is a kormány és az önkormányzatok tevékenységének összehangolását igényli azonban, társadalmi hatásai pedig egyelőre beláthatatlanok. A segélyezettek köre az utóbbi időben jelentősen növekedett, jelenleg csaknem 330 ezerre tehető (a munkanélküli járadékban 163 ezer, rendszeres szociális ellátásban 167 ezer ember részesül) és ha a segélyezés hatóköre a háztartásokra vetítve még jelentősebb – olvasható a Political Capital blogján.

Álláskeresési járadékban és rendszeres szociális segélyben részesült álláskeresők száma

Political Capital

Kommunális cégek közösségi tulajdonba vétele. A Fidesz egyfajta pilot-projektként kezeli Pécs városát, és az ott sikeres politikai mintákat országos szinten, vagy akár más önkormányzatokban is megvalósíthatja. A pécsi vízmű „visszaönkormányzatosítása” pedig helyi szinten vitathatatlanul sikeres és népszerű lépés volt. Ennek sikerén felbuzdulva a jövőben további önkormányzatok követhetik a példát, és a fenti nyilatkozat egyértelműen utal arra, hogy ez esetben bírják a párt és a kormány támogatását. Tarlós István nyíltan utalt is egy interjúban az azonnali szerződésbontás lehetőségére is a fővárosi közműcégekkel. Kérdés azonban, hogy az uniós elnökség küszöbén a kormány mennyiben vállalhatja a szerződésbontásokkal járó, a Suez-Pécs-konfliktust követőhöz hasonló diplomáciai feszültségeket éppen a politikailag és gazdaságilag legerősebb uniós országokkal.

Áruházláncokra, telekommunikációs- és energiacégekre kivetett extraadók. A bankadó utáni további különadók kivetése a kormány számára a bevételszerzés politikailag leginkább fájdalommentes formája lehet – még azzal együtt is, hogy minden szektorban várható bizonyos költségek fogyasztókra való áthárítása. A lépés politikai szempontból azért is jól eladhatónak tűnik, mert jelentős részben külföldi tulajdonban lévő cégeket érint, és a „multiellenes” retorikára jelenleg nagy a lakosság fogadókészsége.

Ezekkel az átmenetinek szánt lépésekkel a kormány végső soron haladékot ad magának addig, amíg beindul a gazdasági növekedés, illetve beérhetnek a fent is tárgyalt átalakítások részletei. Annak azonban komoly kockázata van, hogy a potenciális gazdasági szereplők félve a további potenciális szabályozási változásokban rejlő bizonytalanságtól más befektetési célpontot választanak maguknak.

A kormány idén és jövőre is kénytelen tartani a Bajnai-kabinet által lefektetett hiánycélt. Az adócsökkentési programot ennek ellenére nem adta fel a kabinet, a bevezetni kívánt válságadók és a magánnyugdíj-pénztári befizetések visszatartása valójában ezzel magyarázható. Az új adórendszerrel kapcsolatban eddig csak az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó biztos, a pontos részletek, az ütemezés csak később derülnek ki. Két dolog azonban már most kijelenthető: a kormány várhatóan úgy fogja végrehajtani az adócsökkentést, hogy alig lesznek, akik azt megszorításnak fogják érzékelni, azaz sokkal inkább adócsökkentésről és nem adóátrendezésről lesz szó.

Az új adórendszernek ettől függetlenül természetesen lesznek vesztesei és nyertesei: relatív károsultjai az alacsony keresetűek lesznek, akik számára érdemi mértékben nem csökken majd az adóteher – mivel a csökkentést a másik oldalon kiüti az adójóváírás megszüntetése –, míg a legnagyobb haszonélvezői a legmagasabb keresetűek lesznek, akiket az adójóváírás eddig sem érintett, de az szja-kulcsuk kevesebb mint a felére csökken. Emiatt komoly politikai támadások érhetik a kormányt minden ellenzéki párt részéről, mondván, hogy csupán a leggazdagabbakat hozzák jobb helyzetbe.

Az adórendszer átalakítása (illetve a segélyezés csökkentése) tehát az első Orbán-kormány társadalompolitikájának szerves folytatásaként értékelhető. Az elsősorban a közepes és magasabb jövedelműek számára kedvező lépésekből kiolvasható, hogy kormányzása során a Fidesz most is inkább az aktív közép- és felső-középosztályra kíván támaszkodni, ami a választások idején készült felmérések szerint mindenképpen szűkebb bázis, mint a párt tényleges, 2010. tavaszi szavazói háttere – zárja elemzését a Political Capital.