„A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam” – e rövidke mondat a fő akadálya a fülkeforradalmári rohamnak. Tegyen bármit a Fidesz, csak egy esetben mehet biztosra a végkielégítési büntetőadó visszamenőleges kivetésével: ha kiveszi az alkotmányból az utalást a jogállamra. A szelíd megfogalmazásban 98 százalékos különadónak nevezett sarc októberi megsemmisítésekor az Alkotmánybíróság (AB) ugyan nem erre hivatkozott, ám a Fidesz által a nyáron az AB-be visszaültetett Bihari Mihály párhuzamos véleményében egyértelműen kifejtette, hogy „a visszamenőleges hatályú különadó (…) az alkotmány 2. szakasz (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányi kötelezettségét egészében is (…) sérti”.

Az egykori AB-elnök az alkotmánybírák által korábban kijelölt nyomvonalon jutott e megállapításra. A testület egy 2005-ös saját döntést citálva idén például ismét leszögezte: „egy alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának részét képezi, hogy cselekvéseiket csak az általuk előzetesen megismerhető, a jogalkotás formalizált szabályainak betartásával alkotott szabályok korlátozhatják”. Az efféle jogállami finomságok azonban nem zavarják a Fideszt. Hétfőn azt próbálták elhitetni a szakszervezetekkel, nem csupán alkotmányos, de méltányos megoldás is, ha nemcsak januárig visszamenőleg vetik ki a közszférát érintő 98 százalékos adót, hanem öt évre vissza. Az ellenzéki MSZP és Jobbik a kormánypártok cinkosa lett a jogállam bontásában.

Az összevissza politizálásban igencsak jártas szocialisták előálltak azzal az értelemszerűen ugyancsak alkotmányellenes ötlettel, hogy akkor már egészen 2002-ig – az első Orbán-kormány bukásáig – menjen vissza a különadó, míg a szélsőjobboldal az öt év mellett kardoskodott. Lázár János Fidesz-frakcióvezető tetszését érthető módon az utóbbi nyerte meg, hisz így az ő embereik megtarthatják a nyolc évvel ezelőtti végkielégítéseket.

A cikk a HVG Fókusz rovatában olvasható.