Az újság szerint Orbán Viktor pozsonyi látogatása óta újabb csavart kapott a kedvezményes magyarhonosítás ügye. Amikor hetekkel ezelőtt úgy tűnt, februárban végleg lecsenghet a sztori, miután a szlovák parlament lemetszi a Fico-féle ellentörvény vadhajtásait, majd mindenki csinál, amit akar – állampolgárságot kér vagy nem –, pénteken "a szlovák fél gondoskodott róla, pár hónapig még téma legyen az, amiben messze nincs annyi, hogy ennyire meghatározza a két ország közötti kapcsolatokat".

Mózes Szabolcs, a szerző emlékeztet: a szlovák kormányfő szerint államközi szerződést kellene kötnie a két országnak egymás állampolgárságának elismerése ügyében. "Iveta Radicovának a szlovák ellentörvény módosítása előtt elő kellett vennie vaslady-kosztümét, pláne, miután a koalíció parlamenti szavazótáborát gazdagító naiv Egyszerű Emberek (a Szabadság és Szolidaritás frakción belüli négytagú csoport – a szerk.) megkérdőjelezték a nagy nehezen megszületett kormánypárti kompromisszumot" – mutat rá a szerző.

"Orbán Viktor pedig – mint ahogy egy profi focista teszi 1:0-ás vezetésnél a 90. percben – egyből a nézőtérre lőtte a labdát. Tárgyalhat róla az illetékes vegyes bizottság – mondta megengedően, miközben az idézett testületek munkáját csak félszemmel követők számára is nyilvánvaló, ez egyenlő a téma jegelésével. Valós politikai akarat híján a vegyes gittegyletek csak arra jók, hogy ne érhesse szó a ház elejét: az egyezségben nem érdekelt fél így színlelheti a megegyezés szándékát. Ez a fél pedig ebben az esetben Orbán Viktor" – írja a lap.

"Egy kormánypolitikus sem szereti, ha egy hazai törvényének végrehajtását egy nemzetközi szerződéshez kell igazítania. Emellett egy ilyen szerződés a magyar kormányfő nehéz munkával épített imidzsének sérülését vonná maga után: ő, aki a multicégek és Brüsszel előtt sem hátrál meg, egy nemzetpolitikailag érzékeny ügyben egy kis ország miniszterelnökével egyezkedjen?" – jegyzi meg a szerző. Leszögezi: a téma alapvetően nem ér annyit, amennyi lihegés mindkét oldalról körülveszi.

"Egyrészt Szlovákiát nem az a néhány ezer szlovákiai magyar fogja tönkretenni, aki magyar állampolgárságot kér. Ha Ficóék annak idején nem kezdenek csaholásba a magyar törvény kapcsán, ma talán annyira izgatná a szlovák politikusokat a kérdés, mint a szerbeket vagy az ukránokat. Másrészt ez a szimbolikus lépés nem oldja meg a kisebbségi magyarság legalapvetőbb problémáit: nem torpan meg emiatt az erőteljes asszimiláció, és nem áll le a déli régiók leszakadása sem. Szép, hogy a magyar politikai elit 2004. december 5-ét jóváteendő, megadta a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét, ám jobb, ha helyén kezeli a kérdést, s tudatosítja, hogy a határon túliak megmaradásához teljesen más jellegű lépések kellenek" – zárja kommentárját Mózes Szabolcs.