A tavaly áprilisban megalakult új kormány egy évvel ezelőtti kommunikációja arról szólt, hogy új társadalmi szerződés köttetett, s a magyarok egy új rendszer megalapításáról döntöttek. Ezt a kormánypártok a nemzeti együttműködés rendszerének keresztelték, s ennek jegyében június 14-én a nemzeti együttműködés nyilatkozatát is elfogadták. Utóbbit minden államigazgatási épületben ki kellett függeszteni – bár ezeket az új alaptörvény aláírása után a preambulum váltja majd fel. Kérdés, hogy az elmúlt egy évben a nemzeti együttműködés fogalmát miként értelmezték a kormánypárti politikusok, s van-e helye az új Alkotmány aláírását követő időszakban – akár a kommunikációban, akár a kormányzás aktusában.

Maga a Fidesz-KDNP sem tudja, legalábbis most dolgozik rajta – reagált Antal Attila, a Méltányosság Politikaelemző Intézet munkatársa a kérdésre: mi lehet a terve a kormánypártoknak a „nemzeti együttműködés rendszerével”(ner). „Minden azon múlik, hogy az alkotmány valóban leváltja-e a korábbit és a „nép alkotmánya” lesz-e. Ha így lesz, vagy a Fidesz-KDNP sikeres kommunikációval eléri ezt, akkor lehet jövője a ner-nek. Ugyanakkor az is elképzelhető - s mivel az Alkotmány számos olyan elemet tartalmaz, amelyből az tűnik ki, megalkotói finoman szólva nem bíznak a nemzeti együttműködésben -, hogy az ellenzék kialakítja az alternatív ner-t, amely saját belső összefogását szolgálhatja. Ebben az esetben ott vagyunk ahol a part szakad: rendszer, csak épp együttműködés nélkül” – fogalmazott a politológus a nemzeti együttműködés rendszerének jövőjével kapcsolatban.

Az elemző azt mondta: a „nemzeti együttműködés rendszere” és a hozzá kapcsolódó nyilatkozat egyrészt a 2010-es választások felértékelését szolgálta, kifejezve azt, hogy egyértelmű  a cezúra a múlt és a jövő „rendszere” között; másrészt - főként a nyilatkozat kifüggesztésének megkövetelésével - megpróbált megágyazni az új Alkotmánynak. (Utóbbit a tegnapi hírek is megerősítik, miszerint a nyilatkozatot a preambulum váltja fel a közhivatalokban). Antal Attila szerint a Fidesz tudatosan vállalt célkitűzése éppen az volt, hogy az új Alkotmány „emberközelibb” dokumentum legyen, mint az 1989-es, hozzá ne csupán (köz)jogi, hanem érzelmi kötőerő is kösse az embereket, s ez utóbbiak lehetett a ner és nyenyi legfőbb célja. „Ugyanakkor a Fidesz-KDNP elkövette azt az igen nagy hibát, hogy nem tartotta be az általa kreált új társadalmi szerződést. „Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik” – állította a NENYI. Az alkotmányozás folyamata megmutatta, hogy a kormánypártok nem képesek - s talán ami fontosabb - nem is akarják a nemzeti együttműködést intézményesíteni a mindennapokban” – fogalmaz az elemző.

Példaként említi, hogy tavaly az Országgyűlés elfogadta a jogalkotásban való társadalmi részvételről szóló törvényt, amelyet a Fidesz-KDNP egyszerűen mellőzött az alkotmányozás során, s „ehelyett ismét leporolta a Nemzeti Konzultáció stratégiáját, holott – legalábbis elvben – a ner-t kellett volna továbbvinni és kibontani. Vagyis: bár a kormánypártok hivatkozhatnak a ner-re (ki tilthatná meg nekik), de ez meglehetősen hiteltelen lesz, hiszen a ciklus legfontosabb közjogi aktusánál, az alkotmányozásnál elmulasztották használni” – foglalja össze az elemző a kormánypártok hibáit. Hozzáteszi ugyanakkor azt is: mindezek ellenére nem lehet kizárni azt sem, hogy a ciklus második fele a ner egyfajta kibontása lesz, csak éppen tét nélkül, mert addigra az alkotmányozás már véget ér. Összességében az alkotmányozás lehetett volna a ner próbája, hiszen ez az a legnagyobb horderejű reform, ami valódi összefogást igényelt volna – sommáz a szakértő.

Bödey János

A felvetésre, hogy mindezek tükrében hiteles lehet-e még a kormánypártok részéről a ner-re történő hivatkozás, azt mondja: az eddigiek alapján nem nagyon. A politológus szerint a ner körüli gondokat csak növeli, hogy az új alaptörvény meglehetősen mostohán bánik a közvetlen demokrácia eszköztárával, s általában is azt a benyomást kelti, hogy az alkotmányozó bizalmatlan a hatalom letéteményével, a néppel szemben. „Itt nem csak arról van szó, hogy a kormánypártokban fel sem merült az alaptörvényről való népszavazás, hanem arról, hogy általában is nehéz lesz érvényes népszavazást tartani (ugyanis ismét a választópolgárok többségének kell szavazni az érvényes referendumhoz), megszűnik a közvetlen Alkotmánybírósághoz fordulás lehetősége, sőt az alaptörvény nem ismeri már a népi kezdeményezés intézményét sem” – magyarázza Antal Attila. Úgy látja, a ner létrehozóinak  meglehetően nehéz lesz az együttműködésre hivatkozni. „Egy dolgot mindenképp meg kell tanuljon a kormányzat: közjogi intézményeket nem lehet politikai aktusokkal, mint amilyen a „nemzeti Konzultáció”, helyettesíteni”- mutat rá a politológus.

Az új Alkotmány okán kiküldött kérdőívekkel kapcsolatban még egyértelműbben fogalmaz: a ner szimbolikája a „nemzeti konzultációban” összegződött, s a konzultáció magában hordozza a ner legfontosabb jellemvonását: úgy kérdezzük meg az embereket, hogy abból ne származzon semmilyen politikai kockázat. A kérdések összetétele, a kockázatminimalizálás és az olyan kérdés, amelyből szándékosan „vissza lehet jönni” (gyermekek választójoga) mind-mind azt sugallja a választónak, hogy a hatalom felettébb bizalmatlan az állampolgárral. Ez tükröződött is: az érintettek durván nyolcada küldte vissza a kérdőíveket – összegez az elemző, aki az ellenzék reakcióival kapcsolatban sem bizakodó. „Ha a kormánypártok tovább „erőltetik” a ner-t és az ellenzék elvi ellenzék lesz - tehát elvi alapon szembefordul a kormánypártok egész politikájával - a ner nem a nemzeti együttműködés fóruma, hanem a nemzet demarkációs vonala lesz. Egyébként utóbbit támasztja alá, hogy az MSZP, s még inkább Gyurcsány Ferenc elvi éllel fordul szembe az új alaptörvénnyel” - véli Antal Attila.

null

Gyömöre Máté, a Magyar Progresszív Intézet elemzője szerint a nemzeti együttműködés fogalma már jó ideje nem az, amiként azt közel egy évvel ezelőtt kommunikálták. „A választások után a kormánypártok egyszerre két elvárást is támasztottak magukkal szemben, amelyek azonban egymással nehezen megférő dolgok voltak” - mondja az elemző. Egyrészt arra hivatkozva, hogy korábban az „emberek ellenében”, az emberek nélkül kormányoztak, most egy újfajta, az ország véleményére támaszkodó kormányzást ígértek. Másrészről azt is kijelentették: nem kérnek türelmi időt, gyorsan és határozott döntéseket fognak hozni. Utóbbi következménye például, hogy az elfogadott törvények fele nem kormányjavaslat volt, hanem a jóval gyorsabban lefutó egyéni képviselői indítvány (ez az előzőt ciklusban csupán 15 százalék körül mozgott). Ez is azt mutatja, hogy a társadalommal történő kormányzás a gyors döntéshozatalban háttérbe szorult. „Egyre kevesebbszer hivatkoznak már a nemzeti együttműködés rendszerére, s ha mégis, akkor is érezhető, hogy ez csupán egy kommunikációs eszköz, semmint valós tartalommal bíró politikai szándék” – fogalmaz Gyömöre Máté.

A politológus úgy látja, a ner messze nem olyan hangsúlyos, mint korábban, pedig a döntések legitimációját növelhette volna. Az elemző úgy látja, az emberekkel együtt történő kormányzás üzenete még meg-megjelenik a politikai kommunikációban, de sokkal kevésbé, mint korábban. „Arra azért a jövőben is lehet számítani, hogy a nemzeti konzultációra hivatkoznak majd, s lakosságot fórumokon hallgatják meg a választókat, hiszen ez egy jól eladható, kommunikálható dolog”- fogalmaz Gyömöre, aki úgy véli, ha nem is lakosság egésze, de a kormánypártok szavazói számára vélhetően még ma is hiteles az az üzenet, miszerint az emberekkel együtt hoz döntéseket a politikai elit. Gyömöre Máté úgy látja, a „nemzeti együttműködés rendszere” névre keresztelt kezdeményezés akár alkalmas is lehetett volna arra, hogy az emberek figyelmét, érdeklődését a közügyekre irányítsa, azt érezzék, hogy valóban számít a véleményük. „De a politikai, politikusi szándék tulajdonképpen nem ez, sokkal inkább egy jól hangzó szlogen volt”- magyarázza.