Bár a teljes népességben a Fidesz támogatottsága többéves mélyponton van, a kormánypártokban csalódott szavazók egyelőre a bizonytalanok táborát erősítik. Az ellenzéki pártok ebben a versenyben egymás ellenzékei is: mindhárman szeretnék megszólítani a kiábrándult választókat, sőt, mindhárom párt magát látja a következő kormánypártként, de továbbra sem látni, melyikük lesz képes erre. A szavazások adatai megkérdőjelezik, hogy lehetséges-e összefogás e három párt között - írja a Republikon Intézet az ellenzéki pártok 2011-es tevékenységéről szóló vizsgálatának eredményeiről.

A Jobbik és az LMP tavalyi lavírozása után, mostanra különböző mértékben, de mindhárom párt egyértelmű és karakán ellenzéki politizálást folytat a Republikon szerint. Az elemzés szerint másra úgysincs lehetőségük, mivel teljesen kirekesztették őket a törvényhozásból: a tavaszi ülésszakban meghozott törvények között nincs olyan, amelyet ellenzéki képviselő nyújtott volna be. A Fidesz-KDNP kétharmados többsége továbbra sem tárgyalja az ellenzéki pártok kezdeményezéseit.

Továbbra is az MSZP a leginkább "ellenzéki" párt: a szocialisták interpellálnak a legaktívabban, és egyetlen esetben sem fogadták el az interpellációra adott választ, más pártok interpellációja esetén pedig a legkevesebbszer szavaztak együtt a kormánnyal. Ugyanígy, a kormánypártoktól jövő, érdemi törvényjavaslatok alig 8%-át szavazták meg.  Vegyes képet mutat a Jobbik: egyfelől az ellenzéki pártok közül a Jobbik szavazza meg legnagyobb arányban a kormánypárti törvényjavaslatokat (nagyjából a harmadukat), másfelől azonban az interpellációs szavazásokkor az MSZP-hez hasonlóan túlnyomó többségben elutasították a kormány képviselőjének válaszát.  Az LMP frakcióját győzte meg legtöbbször a más pártok által elutasított kormányzati válasz: a frakció képviselői kétszer annyiszor szavazták meg a miniszterek, államtitkárok válaszait, mint a másik két ellenzéki párt együttesen – de még ez is roppant alacsony arány, a szavazások túlnyomó többségében az LMP is a kormánnyal szemben foglalt állást.

Az LMP képviselői jellemzően akkor álltak a kormány mellé, ha az interpellációt benyújtó képviselő a Jobbik frakciójából került ki: ez történt az esetek 70%-ban. Mindez fontos értékválasztást jelent a Republikon szerint. Ezek az esetek ugyanis azt bizonyítják, hogy a legújabban éppen az LMP által szorgalmazott széles ellenzéki összefogás, legalábbis a Jobbikkal, a parlamenti gyakorlatban kevéssé működik: az LMP többször is inkább a Fidesz mellé állt a Jobbikos interpellálókkal szemben. Hasonlóan fontosnak tartja az intézet elemzése, hogy az LMP által leszavazott MSZP-s interpellációk között elsősorban a Fidesz-kormány politikáját támadó kérdéseket találunk. Igaz, sem a Jobbik, sem az MSZP nem állt a kormány mellé, ha az interpellációt benyújtó képviselő az LMP soraiból került ki, a legkisebb párttal szinte minden esetben szolidárisak voltak az ellenzéki társak: a tizennyolc LMP-s interpellációt követő szavazáson az MSZP 16, a Jobbik pedig 15 esetben szavazta le a kormány válaszát.