A tolmács segítségével meghallgatott üzletember elmondta, hogy 2005-ben és 2006-ban a Király utca 15. és 21. szám alatti házakról folytatott tárgyalásokat, ám az egyik ingatlannál még pereskedtek a bérlőként ott lakók, így jogi képviselője tanácsára elállt a vásárlástól. A másik ügylet azért hiúsult meg, mert a tárgyalások végső stádiumában a régóta stabil árajánlatot váratlanul 15-20 százalékkal megemelte a vádlotti kör egyik tagja.

Mindkét ingatlant - tucatnyi másik vádbeli épülethez hasonlóan - a VII. kerületi önkormányzattól vásárolták egyes vádlottak, és az ügyletekben jogászként közreműködtek egyes olyan személyek, akik a nyomozás során még gyanúsítottak voltak, ám mióta terhelő vallomásokat tettek másokra, már tanúként vehetnek részt az eljárásban.

Az ügyészség szerint ingatlanonként 20-30 millió forinttal, összességében 366 millióval vesztegették meg Gál György elsőrendű vádlottat, aki a vádbeli cselekmények idején az erzsébetvárosi önkormányzat gazdasági bizottságának szabaddemokrata elnöke volt. Gál cserébe elintézte, hogy a valótlan tartalmú ingatlan-értékbecslésekkel megtévesztett képviselő-testület mélyen a reális ár alatt, versenyeztetés nélkül adja el az önkormányzati ingatlanokat a kiválasztott közvetítőknek, akik nyomban 50-100 százalékos haszonnal tudják azokat továbbértékesíteni külföldi tőkeerős befektetőknek.

A vád szerint Hunvald György másodrendű vádlott, annak idején a VII. kerület szocialista polgármestere, országgyűlési képviselő tudott a cselekményekről és bűnsegédként közreműködött azokban, támogatta az eladásokat, holott tudta, hogy reális áron is lenne vevő az ingatlanokra. A vádbeli, tucatnyinál is több ingatlannak végül is csak a töredéke kelt el, a bűncselekmények zöme az ügyészség szerint kísérleti szakaszban maradt. A vádiratnak van több más, az ingatlanpanamákkal szorosan össze nem függő pontja is.

Gál, Hunvald és a további 23 vádlott többsége az eljárás során javarészt tagadta bűnösségét.

A csütörtökön meghallgatott izraeli nagybefektető - aki 12 éve tevékenykedik Magyarországon, főként ipari ingatlanok adásvételével, felújításával foglalkozik - elmondta, hogy az egyik Király utcai ingatlanért 1,25 milliárd forintot, a másikért 1,4 milliárdot ajánlott. A megbeszéléseken az a forgatókönyv körvonalazódott, hogy a szerződés megkötésekor fizeti a vételár 20 százalékát, azután azt a mintegy 35 százalékot, amennyit a közvetítők az önkormányzatnak kifizettek volna az ingatlanért, a harmadik részlet az a 35 százalék, amelyből remélhetőleg a bérlők, lakók kiköltöztetése megoldható. Végül pedig a már per-, igény- és tehermentes, jogtiszta üres ingatlan átadásakor a vételár utolsó 10 százalékát fizeti ki a vevő.

Kérdésre válaszolva az idős üzletember elmondta, hogy a közvetítők ideális esetben körülbelül az általa kifizetendő vételár 30 százalékát keresték volna ezeken az ügyleteken, ám ha a bérlők kiköltöztetése a vártnál többe került volna, akkor még veszthettek is volna. A tanú elmondta, hogy ő közvetlenül az önkormányzattal nem tárgyalt, hiszen például a bérlők kiköltöztetése a számára megoldhatatlan feladat lett volna, többek között ezért is volt szüksége a közvetítőkre.

Az izraeli férfi beszélt arról, hogy a mintegy két éven át tartó üzleti tárgyalások során számára mindvégig tisztázatlanok maradtak az érdek- és tulajdonviszonyok, egyezkedett olyanokkal is, akik azt állították, hogy tulajdonosai az eladó ingatlannak, illetve az azt magában foglaló üzletrésznek, cégnek, ugyanakkor a telekkönyvek, hivatalos cégnyilvántartások ezt nem igazolták vissza. A tanú tudomása szerint a közvetítők úgy tárgyaltak vele az önkormányzati ingatlan eladásáról, hogy az még a részükről nem volt kifizetve az önkormányzatnak, ezt az általa fizetendő vételárból tették volna meg tárgyalópartnerei.

A nagybefektető elmondta, hogy igazából az ingatlanokra volt szüksége, de cégek, üzletrészek formájában az adózás sokkal kedvezőbb lett volna. Tudomás szerint a két Király utcai céget magába foglaló magyar kft.-ék off-shore cégek voltak. Az izraeli üzletember tervei között szerepelt, hogy felújítja és szállodává alakítja a két ingatlant a rájuk vonatkozó műemlékvédelmi szabályokkal összhangban.

A tárgyaláson szót kért Néder Zoltán, aki az izraeli férfival folyó tárgyalásokon előállt a 15-20 százalékos áremeléssel. Azt mondta, hogy szerinte a 30-35-35 százalékos arányok "köszönő viszonyban sem voltak a realitásokkal", éppen ezért kényszerült az eladási ár megemelésére.

A csütörtöki tárgyaláson meghallgattak egy ingatlanszakértőt, akit még a botrány kipattanásakor kért fel a VII. kerületi MSZP-SZDSZ többségű önkormányzat a történtek vizsgálatára. A szakember más módszerekkel dolgozott, mint a Hunvald-ügyben megvádolt ingatlanszakértő, ám az általuk becsült ingatlanértékek nem tértek el egymástól lényegesen, és az is előfordult, hogy a tanúként meghallgatott szakember alacsonyabb árat dolgozott ki, mint megvádolt kollégája.

A büntetőper pénteken újabb tanúk meghallgatásával folytatódik a Fővárosi Bíróságon.