Három héttel a tatárszentgyörgyi rasszista mészárlás után a cigánysoron romák támadtak egy gyanús lassúsággal közlekedő, sötétítő fóliázott ablakú autóra éjjel. Az autó utasai közül az egyik nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Az ügyben két éve már született egy elsőfokú ítélet, de az eljárást megismételték, kedden pedig a Miskolci Városi Bíróság meghozta a verdiktet: közösség tagja elleni erőszak miatt összesen 34 év szabadságvesztéssel büntette a közel tucatnyi támadót. Az ítéletet a Magyar Helsinki Bizottság bírálta, mondván: a romákat legfeljebb garázdaságért ítélhették volna el. „A minősítéssel volt a bajunk. Meggyőződésünk, hogy nem állt meg a közösség tagja elleni erőszak vádja, a bíróság mégis ez alapján és nem garázdaságért ítélte el a vádlottakat” – mondta a hvg.hu-nak Baltay Levente, a romák védelmét is ellátó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje.

Két hónappal korábban a veszprémi Cozma-gyilkosság ügyében született másodfokú ítélet verte ki a biztosítékot Navracsics Tibor igazságügyi miniszternél, aki nehezményezte, hogy az első fokon életfogytiglani fegyházra ítélt vádlottak büntetését 18 éves börtönbüntetésre enyhítette a bíróság. A miniszternek olyannyira nem tetszett az ítélet, hogy az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát kérte a Kúria elnökétől, aki a kérését visszautasította. Navracsics Tibor levelét akkor többen úgy értelmezték, hogy ezzel megsértette a hatalmi ágak függetlenségét, hiszen miniszterként nem jogosult a bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálatára, lépése pedig a független igazságszolgáltatás befolyásolására való kísérlet.

Hatalmi helyzetből más

Hasonlóan vélekedik erről a miskolci ítéletet bíráló Baltay Levente is. „Az ítéleteket lehet bírálni és megjegyzéseket fűzni hozzá, ehhez mindenkinek joga van. De ha valaki egy olyan pozícióban van, amely egy másik hatalmi ág, akkor az felveti annak a lehetőségét, hogy ő valamiféleképpen befolyásolni akarja az ítélkezési gyakorlatot vagy a bírói munkát. Tehát nem az a baj, hogy megfogalmazza a véleményét, hanem az, hogy olyan pozícióban teszi ezt, amely egy másik hatalmi ág” – fogalmazott az ügyvéd. Fleck Zoltán jogszociológus, egyetemi tanár szerint is különbség van aközött, hogy ki bírál egy ítélkezési gyakorlatot. Míg ugyanis egy hatalmi pozícióban lévő politikust az ebből fakadó szavazatszerzés vagy jogkörének kiterjesztése is motiválhatja a nyílt bírálatában, addig a jogvédő szervezeteket nem vezérli hasonló cél. A jogszociológus úgy véli, a Cozma-ítéletet azért is tekinthette túl enyhének a közvélemény, mert az áldozat egy ismert és köztiszteletben álló sportoló volt, míg a tettesek cigányok, így e két „elem” találkozása közrejátszhatott abban, hogy a társadalom egy része súlyosabb ítéletet várt volna el.

A Cozma-tárgyalás. Enyhe vagy súlyos ítélet?

MTI / Krizsán Csaba

Az ismert sportoló, Bene Barnabás atléta ügyében szerdán született ítélet valószínűleg nem fog közfelháborodást kiváltani, noha az ügyészség eredetileg életveszélyt okozó testi sértéssel vádolta. Benét tavaly augusztusban egy pécsi szórakozóhelyen inzultálta egy férfi, mert úgy látta, hogy a sportoló kikezdett a barátnőjével. Mindketten az utcára mentek, ahol Bene összeverte a kötekedőt, aki életveszélyesen megsérült. A bíróság a többszörös magyar bajnok futót garázdaságban és testi sértésben mondta ki bűnösnek, ugyanakkor felmentette az életveszélyt okozó testi sértés alól, ezért három év próbára bocsátotta, azaz börtönbe sem kell mennie.

De a közvélemény a nagymányoki „darabolós” testvérgyilkos ítéleténél sem hördült fel, noha akkor a vádlottat 17 év fegyházra ítélték. Annak a gyomaendrődi férfinak az ítéletén sem fakadt ki a politikai elit, aki egy idős férfit 3000 forintjáért vert agyon, tettéért pedig 12 évet kapott. A példákat hosszan lehetne sorolni: a Cozma-ítéletnél enyhébb, 13 év szabadságvesztéssel sújtották azt a férfit is, aki egy Győr-környéki állatmenhely tulajdonosnőjét egy szóváltást követően baltanyéllel agyonverte, majd holttestét elégette, elásta és meglopta áldozatát. Van ellenpélda is. Visszhangot keltett viszont, amikor nemrég öt évre ítélték első fokon azt az apát, aki agyonverte 11 éves kisfiát. (A férfit az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért vádolta, ám a bíróság végül halált okozó testi sértésért marasztalta el.)

Ki érti ezt?

A TASZ munkatársa szerint nincs két egyforma ügy, s ez az oka annak, hogy a kívülállók és a laikusok számára sokszor úgy tűnhet, nagyon eltérő ítéletek születnek egy adott bűncselekmény elbírálásában. „A bírónak a mérlegelési körébe sok minden beletartozik: maga a cselekmény, annak előzménye, az, hogy mi történt utána, az elkövető helyzete, a büntetett vagy a büntetlen előélet, a bűncselekmény óta eltelt idő, az enyhítő és súlyosbító körülmények és még sorolhatnánk” – magyarázta Baltay Levente. Szerinte meg kell különböztetni a súlyos ítéletet a rossz minősítésű ítélettől. „Ha egy lopási ügyben valakit egy évre ítélnek, míg egy másik embert másfélre, akkor utóbbi súlyos ítéletet kapott. De ha lopás helyett rablásra módosítják a minősítést, ami kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, s az illető két évet kap, akkor enyhe a büntetése, noha a lopás miatt elítélthez képest sokkal több ideig lesz rács mögött.”

Fleck Zoltán szerint igenis gyakori, hogy egy-egy adott ügyben – ahol a körülmények is hasonlók – nagyon eltérő ítéletek születnek. Szerinte sokat segítene az ítélkezési gyakorlaton, ha az ítéletek és az erről folyó szakmai viták nagyobb nyilvánosságot kapnának. „A jog egységes értelmezése és a nyilvánosság szorosan összefüggenek” – mutatott rá a jogszociológus. Szerinte az egységes jogértelmezést az tudná elősegíteni, ha a bírói kar ugyanazokat a kritikákat olvasva, arra reflektálva képes lenne maga alakítani ezt a bírói gyakorlatot. „Arra lenne szükség, hogy a fővárosban ülő bíró ismerje például a nyíregyházi bírói gyakorlatot is. Ezt csak úgy tudná megismerni, ha az nyilvános lenne és ha a tudomány is szintetizálná, kiemelné a lényegesebb döntéseket” – magyarázta.