Negyedmillióra becsülhető a pártállami rendszerben Magyarországon ügynökként tevékenykedők száma, eddig mintegy négyezer azonosítását segítette elő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL). Négyszáz körülvan azok száma, akiknek a neve a széles nyilvánosság elé került - mondta Gyarmati György, a történeti levéltár főigazgatója kedden az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának A kollaboráció és az ügynökkérdés tudományos kutatása című konferenciáján.

Az ügynökök egy részét a rájuk nézve dehonesztáló adatok alapján kényszerítették együttműködésre, nekik az volt a hasznuk ebből, hogy nem érvényesítettek velük szemben minden diszkriminációt, de ettől még megmaradtak a társadalom számkivetettjei között.

Volt, aki felfedte magát

Megemlítette Komlós Aladár író, költő, műfordító esetét, aki bár erősen kritizálta a pártállami rendszert, nem került börtönbe - emiatt feltételezni lehetne, hogy beszervezték, ám erre nem találni iratokat az ÁBTL-ben. Akadt olyan református lelkipásztor, aki úgy igyekezett kiszabadulni az ügynökségből, hogy felfedte kilétét, ami miatt viszont börtönre ítélték, mondván, hogy államtitkokat árult el.

A diktatúra arra törekszik, hogy mindenki titka az övé legyen, ezért küld ügynököket az emberek közé - fogalmazott Gyáni Gábor történész. A demokrácia hiánya teszi szükségessé az ügynökhálózat létezését, mert "a tömegek hallgatása potenciális ellenhatalmat feltételez" a diktatúra számára, ami félelmet válthat ki belőle.

A lényeg az aljasság

Ungváry Krisztián történész annak a véleményének adott hangot, hogy "a Kádár-rendszer működésének igazi lényege az aljasság" volt. Primer fontosságúnak nevezte az ügynökdossziékat, hozzátéve: számos besúgó csak egy-két évig jelentett, többen évtizedekig tették ezt.

Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet vezetője rámutatott: a kádárizmus "egyfajta társadalmi közérzet rendszere" volt, ami informalitáson, elhallgatáson alapult. Ironikusan megjegyezte, "jó irányba halad a közbeszéd" a tekintetben, hogy az ügynök a kádárizmus egyik szimbóluma legyen. Holott szerinte nem feltétlenül volt az. Hangsúlyozta: az állambiztonsági tevékenység nem volt egyenlő a terrorgépezet működésével, mert nem mindenkinek esett baja, akiről jelentettek.

Kitért arra: a mai ügynökleleplező beszédmód a rendszerváltás deficitjéből fakad, a felmentő beszédmódhoz pedig az "ügynök mint celeb" hozzáállás jellemző, melynek során az egyéni vagy kollektív "kebelre ölelés" figyelhető meg. Az analitikus-megértő hozzáállás az erkölcsi ítéletalkotás mellett megpróbálja megérteni az akkori szituációt is - tette hozzá.