„Úgy érzem, döntéseinkkel semmilyen meglepetést sem okoztunk” – válaszolt a felsőoktatási keretszámok drasztikus csökkentését érő kritikákra Orbán Viktor miniszterelnök kedden, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) küldött levélben. A kormányfő szerint a felsőoktatási törvény vitája idején ő maga mutatta be „részletekbe menően” a felsőoktatás átalakításának tervét.

Bár Orbán szerint a kormány „megalakulása óta nyílt lapokkal játszik”, a HÖOK vezetői szerint nem igaz, hogy korábban beszélt volna konkrétumokról. Feltűnő volt az is, hogy hétfőn Giró-Szász András kormányszóvivő úgy jelentette be az újabb átalakításokat, hogy egyetlen konkrét számot sem mondott. Pedig ekkor már kiszivárgott az az előterjesztés, amely szerint mindössze 10 480 állami ösztöndíjas hely marad a felsőoktatásban.

A korábbi dokumentumokat mai szemmel olvasva viszont már felfedezhetők az átalakítás előjelei. A 2010-ben elfogadott kormányprogramban már ott állt, hogy „jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet, ezért a felvételizőknek több információt kell adni a szakok piaci értékéről”. A Széll Kálmán-tervben pedig azt írták: „az egyetemek, főiskolák tömegével és drágán juttatnak olyan diplomákhoz fiatalokat, amelyek nem segítik bekapcsolódásukat a munka világába”.

Túry Gergely

Utólag érthető, mit terveztek

Ma már tudjuk, ez mit jelent: egyes képzési területeken visszavágták a keretszámokat, a 2011-es 53 ezer főről idén 34 ezer főre szűkítették az államilag finanszírozott férőhelyek számát, jövőre pedig a kiszivárgott tervek szerint csak 10 480 új hallgató tanulmányait finanszírozza teljes egészében az állam. Pótlékként az úgynevezett részösztöndíjat (az önköltség 50 százalékos állami támogatását) ajánlják, ugyanakkor még ezért a részleges állami támogatásért cserébe is elvárják a hallgatói szerződések aláírását, melyben az egyetemistáknak, főiskolásoknak vállalniuk kell, hogy diplomájuk megszerzése után nem mennek külföldre munkát vállalni.

A kormány minden valószínűség szerint arra számít, hogy az intézményeknek egyre nagyobb részben az önköltségként befizetett összegekből kell működniük. „Finanszírozási eszközök segítik majd várhatóan az állami szerepvállalás mértékének korlátok közé szorítását, valamint az intézményrendszer méretének optimalizálását, hatékonyságának, eredményességének javítását is” – írták az idén megjelent Széll Kálmán-terv 2.0-ban.

Ennek megfelelően alaposan visszavágták az állami támogatást: 2011-ben még 189 milliárd forint volt az egyetemek és főiskolák támogatása (ennél több pénzből gazdálkodhatnak, de ez az összeg szerepel a költségvetésben direkt támogatásként), 2012-ben viszont már csak 158 milliárd (amiből 7 milliárdot novemberben zároltak). A kedden elfogadott 2013. évi büdzsében még tovább szorítottak, csak 134 milliárdot kap a felsőoktatás.

A 2011-hez képest megspórolt 55 milliárd jelentős összeg (a GDP 0,2 százaléka – körülbelül ennyit költ évente az ország a tűzoltóságra), de nem ez fogja megmenteni a magyar költségvetést, amelynek hiánya 2013-ban a tervek szerint 841 milliárd forint lesz. Az intézményeket viszont szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. Már idén év végén is több helyen szénszünetet rendelnek el, hogy a fűtésen takarékoskodjanak, jövőre pedig fizetésképtelenné válhatnak egyes egyetemek és főiskolák.

Elment a fiatalok kedve a továbbtanulástól

Az önköltséges, illetve részösztöndíjas rendszer akkor sem segítene az intézményeken, ha minden meghirdetett helyre tudnának felvenni hallgatót. Ha az alapképzéseken és osztatlan szakokon meghirdetett majdnem 40 ezer részösztöndíjas helyet maradéktalanul feltöltenék, illetve ezer-ezer hallgató járna önköltséges gazdasági és jogászképzésre is az – a hvg.hu hozzávetőleges számításai szerint – csak alig több több mint tízmilliárd forintot hozna az intézményeknek.

Túry Gergely

A számok ugyanakkor azt mutatják, hogy a fiatalok inkább elkerülik az egyetemeket: vagy külföldre mennek, vagy nem tanulnak tovább. Míg 2011-ben 84 360-an jelentkeztek nappali alapképzésre, idén már csak 67 745-en. Egyelőre a részösztöndíj is bukásnak bizonyult: az érdeklődés hiánya miatt júliusban harmadára vágták vissza a keretszámokat, de ezeket sem tudták feltölteni, a hallgatói helyek 65 százaléka üresen maradt. Az eddigi adatok azt mutatják, ugyanez a helyzet az önköltség finanszírozására kitalált Diákhitel 2 konstrukcióval: eddig kevesebb mint ötezer szerződést kötöttek.

Abban az esetben azonban, ha az egyetemek és főiskolák fel tudnák tölteni az összes részösztöndíjas és önköltséges helyet, és minden hallgató felvenné a Diákhitel 2-t, a költségvetési megtakarítás néhány év alatt lenullázódna. A Diákhitel Központnak ugyanis az újabb és újabb belépő évfolyamok miatt évről évre növekvő mennyiségű hitelt kellene kihelyeznie: például ha az első évben 8 milliárd forintot fizetnek ki, akkor a következő évben már 24 milliárdot tenne ki az adósság, a harmadik évben pedig már 48 milliárdra rúgna (a lemorzsolódás minimális megtakarítást hozna).

A helyzetet a demográfiai hullámvölgy is súlyosbítja: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010-ben 126 ezren töltötték be a 18. életévüket, jövőre már csak 113 ezren, 2015-ben pedig 105 ezren. A kiszivárgott kormányzati előterjesztés háttéranyaga meg is nyugtatja a kormányt: a fiatalok számának csökkenése miatt Magyarország akkor is teljesíteni tudja vállalását (hogy 2020-ban a 30-34 évesek 30 százalékának legyen felsőfokú végzettsége), ha kevesebb diákot vesznek fel.

Csak eltolják a költségeket

Ezt a hitelt az állam ráadásul kedvezményes, kétszázalékos kamatra adja (sőt, állítólag szóba került az is, hogy teljesen kamatmentessé tegyék), így a rendszer nem önfenntartó: a Diákhitel Központ jelenleg körülbelül 6,5 százalékos hozamot fizet az általa kibocsátott kötvényekre, vagyis a saját működési költsége és a kockázati tartalék nélkül is veszít 4,5 százalékot évente. Ezt a költségvetésnek kell fizetnie: a 2013-as büdzsébe már beterveztek 1,4 milliárd forintot, de ez a következő években rohamosan emelkedni fog.

Stiller Ákos

Egy, a fejlesztési miniszter által jegyzett, áprilisban kiszivárgott kormányzati dokumentum is azzal számolt, hogy a Diákhitel 2 lenullázza a Széll Kálmán-terv megszorításait. E szerint már 2012-ben 15, rá egy évre 62, 2014-re 141 milliárd forinttal terheli meg a büdzsét a rendszer bevezetése, és annak kifutásával az összeg továbbra is meredeken emelkedik: 2020-ra már 798, 2021-re 899 milliárd forint adósság halmozódik fel, ami valószínűleg államadósság-növelő tételt jelent majd.

Az első diákhitellel szemben ugyanis a Diákhitel 2 valószínűleg beleszámít majd az államadósságba. Az EU a korábbi konstrukciót azért minősítette az állami kezességvállalás ellenére is „privát” adósságnak, mert abban – egy úgynevezett kockázati kamatprémium formájában – az összes adós együttesen viseli a kockázatot, hogy egyesek nem fizetik vissza a felvett összeget. A Diákhitel 2 esetében azonban nincs ilyen, a nemfizetés kockázata az állami költségvetés nyakán marad.

Nem adminisztratív eszközökkel

A következő években jelentkező költségvetési terhek miatt a kormányzati lépéseket – az intézmények finanszírozásának visszavágását és a keretszámcsökkentést – kétféleképpen lehet értelmezni: lehet, hogy egyszerűen rövidlátó szemléletről van szó, és igyekeznek a ma még beláthatatlan jövőbe eltolni a költségvetési terheket, csak azért, hogy 2013-ban meg lehessen spórolni néhány tízmilliárdot. Az is lehet azonban, hogy a kormány valójában egyes intézményeket meg akar szüntetni, de ezt nem meri kimondani.

Jelenleg az országban tizenkilenc állami egyetem és kilenc főiskola van, de az egyházi intézmények is kapnak állami támogatást. A 2012-es felvételi eljárás legnagyobb vesztesei ezek közül a vidéki főiskolák voltak: a HVG hetilap adatgyűjtése szerint van köztük olyan intézmény, ahol egy év alatt 40 százalékkal esett vissza az elsőévesek száma. Ráadásul a főiskolák jó része az elmúlt években adósságba verte magát campus-fejlesztések miatt, miközben az épületek egy része üresen áll.

Első lépésként a kormány megszüntetné az intézmények gazdasági önállóságát: egy-egy úgynevezett kancellárt neveznek ki az egyetemekre és a főiskolákra, akik lényegében a gazdasági igazgatói posztot fogják betölteni, a rektor és szenátus feladata az oktatási és tudományos tevékenység irányítása marad. Ezzel szorosan összefügg az egyetemek adósságának egyelőre csak tervezett átvállalása, és az úgynevezett PPP-projektek kiváltása is.

„Nincs szándékunkban a főiskolák felülről, adminisztratív eszközökkel történő megszüntetésére” – fogalmazott óvatosan Halász János, az Emmi parlamenti államtitkára, amikor december 3-án a vidéki főiskolákért aggódó Osztolykán Ágnes LMP-s képviselőnek válaszolt. Ez a mondat ugyanakkor azt is jelenti, hogy egyéb módon – például jelentkezők hiányában, vagy pénzügyi csőd miatt – megszűnhetnek intézmények.