hvg.hu: Ledolgozták már a Torgyán-korszak hendikeppjét?

Hegedűs Péter: Megközelítőleg egymilliárd forintos adósságot kellett visszafizetnünk az elmúlt tíz évben. Ebből a Szeremley-féle kölcsön és az ahhoz tapadó különféle összegek megközelítették az 500 millió forintot. Idén átestünk egy Állami Számvevőszéki vizsgálaton is. A kérdéseik között az is szerepelt, hogy hová tettük a Belgrád rakparti székház eladásából befolyó pénzt. Az ÁSZ mindent rendben talált, korrekt munkát folytattak, az eredmény minket igazolt.

hvg.hu: Csak idézzük fel: az 1991-ben a székháztörvény alapján az FKgP-nek juttatott értékes ingatlant 2002-ben a milliárdos borász-vállalkozó, Szeremley Huba vette volna meg. 200 millióval foglalózta le a patinás Duna-parti épületet, többet viszont nem fizetett a milliárdra értékelt házért. A Torgyán József vezette párt viszont egyszázalékos eredménnyel kibukott a Parlamentből. Aztán bonyolult, perekkel terhelt tranzakciósorozat után cserélt gazdát az épület. Erre hegyezte ki vizsgálatát az ÁSZ?

H. P.: És az Ali baba meg a negyven rabló című társasjátékra. A rendszelváltás óta rengeteg megélhetési politikus gyűlt nálunk is össze. Csak egy példa: egy megyei elnök évekig fenntartott egy kis lakást egy nagyváros szívében, iroda címen. Mindannyian tudtuk, hogy légyottokra használja. Ennek a számláját is csak mostanra fizettük ki, hosszas bírósági hercehurca után. 120 ilyen és ehhez hasonló peren vagyunk túl. Amikor azt mondom, hogy túlestünk az erkölcsi, a személyi és a politikai megújuláson, akkor ez is része a mondandómnak. Tíz évbe tellett a torgyáni örökség eltakarítása.

hvg.hu: Az “Elnök úr" nyolcvanadik születésnapján ennek ellenére a politikai sajtó -- a Magyar Hírlaptól a Klubrádióig -- egyöntetűen tisztelgett a “korszakos” politikus előtt, Orbán Viktor külön levélben is köszöntötte Torgyán doktort. Mit szóltak ehhez?

H. P.: Túl vagyunk rajta. Megegyeztünk abban, hogy Torgyánt a párton belül sem szidjuk. Egyszerűen csak azért, mert ő ennek a pártnak elnöke volt, egy időben komoly választási sikereket ért el, majd sajátos személyiségszerkezete okán egyre komolyabb károkat okozott saját maga és a pártja számára is. Az 1990-es évek végétől az emberek már csak a show-ért, a bohóckodásért mentek el egy-egy kisgazda rendezvényre. A kultúrházakban megjelent ezer kiváncsiból az urnáknál jó, ha tíz tette le a voksát mellettünk. Ez minden volt, csak nem politizálás.

2008. január 1. - Hegedűs Péter pártelnök beszéde a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt alapítása 100. évfordulójának jubileumi ünnepségén

MTI / Illyés Tibor

hvg.hu: A 2002-es választási fiaskó tanulsága szerint erre a választóik is rájöttek, sokak szerint a kisgazdák akkor ki is írták magukat a magyar politikai életből. Nem gondolja, hogy az elvesztett bizalmat aligha lehet visszanyerni?

H. P.: A Kisgazdapártra mindig is - de a rendszerváltás után mindenképpen - jellemző volt az érzelmi politizálás. Mi az elmúlt tíz évben megpróbáltuk pragmatikusabb útra terelni a politikánkat, ebben az is segített, hogy a megélhetési politikusok megélhetés híján más pártot kerestek. Az mindenképpen minket igazol, hogy torgyáni figurák már csak a Fideszben vannak. Az én tudomásom szerint szégyellik is őket, Túri-Kovács Bélával az élen, aki a Kisgazda Polgári Egyesület néven ma leginkább csak saját maga körül tömörül. A csalódott hívei úgy is hívják a platformját, hogy a Kisgazda Prostik Egyesülete. Mi tőlük messzemenően elhatárolódunk.

hvg.hu: Ez programnak meglehetősen soványka. Vagy ennyi is elég volt a Baranya megyei választóknak, hogy Csarnótán a kisgazda polgármester mellé álljanak?

H. P.: Természetesen nem. Az üzenetünk ugyanakkor kétségtelenül rendkívül egyszerű. A vidék felemelkedése nélkül az ország jövője is kilátástalan. Ehhez elsősorban azt kell megérteni, hogy mit is jelent a független szó a pártunk nevében. A kisgazda populáció a mindenkori hatalomtól volt független. A párt tömegbázisa történelmileg önellátó volt, a szó gazdasági, egzisztenciális értelmében. Megtermelte magának és családjának a megélhetésre valót.

hvg.hu: Már megbocsásson, de ez az alapvetés erősen rímel az Ángyán József-féle, a 2010-es Fidesz-program részét képező mezőgazdasági modellre. Önök is az egymással szövetkező, a növénytermesztésen és állattenyésztésen túl a szolgáltatásokon, például a turizmuson alapuló családi gazdaságokban látják a jövő zálogát?

H. P.: A jelenlegi birtokszerkezet az Árpád-korira emlékeztet. Alig tucatnyi óriás latifundium telepedett rá az országra. Ez tarthatatlan állapot. Az egészséges arányok megteremtése a cél. A mezőgazdaságban létjogosultsága van az egy, és a száznál is több hektáros gazdaságoknak is. Szentes környékén egyetlen hektárnyi fűszerpaprika ültetvény képes eltartani egy egész vállalkozást, a kunsági gabonatermő vidékeken viszont ehhez olykor 50-80 hektár is kevés. Nincs és nem is lehet kizárólagosság. A magyar táj ezerféle módot és ezerféle birtokméretet kínál a megélhetésre. A lényeg az egyensúly, és hogy az emberek kitalálják, miképpen tudnak együttműködni egymással.

hvg.hu: Csak nem a termelőszövetkezeti mintákra gondol?

H. P.: A birtokközösségek részei a mezőgazdasági kultúránknak. Ez nem valamiféle felülről vezényelt, kikényszerített kollektivizmus, hanem egyéni érdekből felismert gyarapodási metódus. Ebben a helyzetben ugyanis mindenki gyarapszik, az egyén éppúgy, mint a  közösség. Tudom, ez kissé János vitézesen hangzik. De bizonyított, hogy a szubszidiaritás nem csupán lózung, az Andrásfalvy Bertalan által feltárt, egészen a múlt század közepéig élő ártéri gazdálkodás, vagy a múlt század első évtizedeiben virágzó Hangya-szövetkezetek erre igen jó példák. A mindenkori hatalomnak ezt a fajta, a közösséget előtérbe helyező gyarapodást kellene ösztönöznie, nem az egyéni utakat. A vidék felemelkedése nélkül az országnak nem mehet jól a sora.

Borzasztó látni, ahogy a falvak népe Tesco-paraszttá lett. A háznál megtermelt élelmiszereknek szinte már alig akad nyoma. Az önellátásnak vége. Huszonkét éve a mindenkori hatalom nem véletlenül törekszik arra, hogy a lakosság ki legyen szolgáltatva a kereskedelmi láncoknak, és ezen keresztül a politikacsinálóknak. Ez abnormális. Ráadásul a kiszolgáltatott, legyengített választók csak látszólag erősítik a hatalmon lévőket. Szerintem ugyanis minél erősebbek a hatalomba küldők, annál erősebb a küldöttek.

hvg.hu: Csakhogy ez az erő könnyedén eltakaríthatja az útból az általa felemelt személyeket.

H. P.: Ez benn van a pakliban. Ezt hívják demokráciának. 

hvg.hu: Szakértők is támogatják a programjukat, netán az Ángyán-féle iskolából is?

H. P.: Andrásfalvy Bertalant magunk mögött tudhatjuk, ahogy az MDF-alapító Bíró Zoltán is ad tanácsokat nekünk, más neveket most még nem említenék, de szerencsére egyre többen vannak, akik szakmailag erősítenek minket.

2009. március 14. - Hegedűs Péter beszéde a Független Kisgazdapárt megemlékezésén a Március 15. téren

MTI / Szigetváry Zsolt

hvg.hu: A párttagság is ebből a generációból kerül ki?

H. P.: Élnek még az Isten, Haza, Család eszmeiségét magukénak valló öregek, akik, ha pisztolyt tartanának a halántékukhoz, akkor is csak úgy mennének el szavazni, ha látják a szavazólapon a kisgazda-emblémát. Ők jelenleg is 3-4 százalékot képviselnek. 5-6 százaléknyi potenciális szavazónkat elszippantotta a Jobbik. Mert ne tévedjünk, a kisgazdák alapvetően radikálisok. Ők most jelentkeznek vissza. 3-4 százalék legutóbb a Fideszre szavazott, közülük is sokakat visszacsábíthatunk. Úgy 10-15 százalékra teszem a potenciális bázisunkat. Ha a baloldalra voksolók közül az eredeti, szociáldemokrata-jellegű eszméinkkel szimpatizálókat is ide veszem, akkor akár a 16-18 százalék sem elérhetetlen.

hvg.hu: Mire alapozza ezeket a reményeket?

H. P.: Nemrégiben egy befolyásos véleményvezér által vezetett, jelentős tagságot maga mögött tudó vidéki szervezet a Jobbik, a Fidesz, az MSZP, a Gyurcsány, illetve a Bajnai-féle csoportok helyett a mi támogatásunk mellett döntött, pedig személyesen Mesterházy Attila, illetve Bajnai Gordon kereste fel őket. A leánykérő szobában tehát mindenki megjelent. Bajnai kapcsán sokáig hezitáltak, aztán minket választottak. Ám legnagyobb számban jelenleg a huszonéves budapesti értelmiségiek jönnek hozzánk, nekik köszönhető, hogy a kétezres taglétszám átlagéletkora fiatalabb, mint a Fideszé.

hvg.hu: Az urbánus fiatalságot is az önellátás ideájával csalogatták be?

H. P.:  Ennek a rétegnek és ennek a korosztálynak elege van abból, hogy vagy Orbán vagy Gyurcsány a viszonyítási pont. Abból lett elegük, hogy ennek a két embernek a viaskodása alapján kell meghatározni önmagukat. Ki akarnak lépni ebből a polgárháborús helyzetből. Márpedig az FKgP-nek nincs ellenségképe. Nem vagyunk hajlandóak gyűlölködni. A nemzeti kiegyezésre törekszünk. Az amerikaiak az 1960-as években kitalálták a konszenszus-konferenciák rendszerét. Ennek az a lényege, hogy a gyűlölködő feleket egy asztalhoz ültetik, ahol csak a közös nevezőkben kell megegyezni. Például abban, hogy mindahányan szeretjük a mákos tésztát. Ha ez meg van, akkor az összes többi is közös nevezőre hozható.

hvg.hu: Nem gondolja, hogy túlságosan beásták már magukat a lövészárkokba a szemben álló felek? Hogy a különféle klientúrák érdekellentétei, a revánsvágy kizárja a megegyezést?

H. P.: Az az ember még nem született meg, aki az összes tolvajt deresre húzza. Aki ilyen szándékkal megy be a politikába, azt most kicsinálják. Ebben nincs baloldal vagy jobboldal. A gazdag ember védi a gazdag embert, a korrupt a korruptat. Mindegy, hogy az egyik piros-kék, a másik pedig zöld-fehér mezben lövi a gólokat. Abszurdum, hogy amikor az MSZP-SZDSZ van hatalmon a Fradi esik ki az NB-I-ből, amikor a Fidesz, akkor pedig a Vasas. Az első osztály attól lesz jó, ha mindkét csapat ott focizik. A nemzeti válogatottban a vasasos Mészöly Kálmán és fradista Albert Flórián egymást segítette, kulcsfigurák voltak mind a ketten. 

hvg.hu.: Mi módon csökkentenék a számonkérési dühöt?

H. P.: Mint a spanyolok Franco diktatúrája után. Ők húztak egy vonalat és kvázi feledve a múltat, újra kezdték. A “Legyél Te is a hazád gazdája!” szlogen a középpártiságunkat jelzi. Sem a jobb (a Jobbik végképp nem), sem pedig a bal nem a mi terepünk. A kiegyezésre törekszünk. A népi-urbánus, konzervatív-iberális, jobb-bal közötti árkokat az átlagos, átléphető, átugorható mélységben szeretnénk tartani. Úgy, hogy kibeszéljük a legégetőbb problémáinkat, például a cigányságét. A permanens polgárháború nem tartható állapot.