"Vannak olyan felelősségteljes döntések, amelyeket csak hozzáértők bevonásával lehet meghozni. Veszélyes útnak tartjuk, ha a társadalommal konzultálunk arról, mi legyen a sorból kilógó emberekkel” – írta a képviselőknek szóló nyílt levelében Kozma Imre és Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, illetve alelnöke a hajléktalanproblémával kapcsolatos konzultációra utalva. A szociális szervezetek szerint "borítékolható, hogy a lakosság legszívesebben eltűntetné az utcáról a hajléktalanokat", és "bár érthető, hogy a többség nem szívesen szembesül ezzel a problémával, fontosabb lenne a szakmát és magukat a hajléktalanokat meghallgatni".

Második menet

Orbán Viktor tavaly december 3-án jelentette be, hogy a "nemzeti konzultációba" kezd a megyei jogú városokban a hajléktalanságról, hogy az alapján dolgozzanak ki új jogszabályt a probléma kezelésére. A konzultáció közvetlen előzménye az Alkotmánybíróság november 13-án meghozott döntése volt, amellyel megsemmisítették a szabálysértési törvény azon rendeletét, amely törvényen kívül helyezte a "közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát." Erre válaszul született a döntés, hogy egy új, hajléktalansággal kapcsolatos jogszabályt a lakosság megkérdezésével legitimáljanak. A konzultáció bejelentésekor Orbán úgy fogalmazott: "A hajléktalanság, mint élethelyzet nem ok arra, hogy elviselhetetlenné tegyék más, nem hajléktalan emberek életét."

A napokban egy kormányzati portál új hajléktalanprogramról számolt be: a Széchenyi-terv keretében a hajléktalanokat ellátó szervezetek együtt összesen 917 millió forintra pályázhatnak, amelyet a körülbelül 8-10 szervezet között osztanak majd szét. A pályázatoknak hangsúlyt kell fektetniük a fedél nélküliek lakhatásának biztosítására, munkahelykeresésére vagy az oktatásba való visszasegítésbe. Az intézmények 100-150 hajléktalan ellátására nyújthatnak be pályázatot.

"Senki nem szeretne hajléktalanokat a lépcsőházába"

A Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós a hvg.hu-nak azt mondta: egyetért a hajléktalanság megszüntetésére irányuló politikával, szerinte azonban a hajléktalanok helyzete nem olyan kérdés, amiben a lakosságnak ítélkeznie kéne. "Azt gondoljuk, a szegénységgel kapcsolatban csak szociális irányból érkezhet válasz, most viszont indulati síkra terelődött ez a kérdés." Vecsei szerint nem lehet kérdés, hogy a hajléktalanságot szociális vagy rendészeti eszközökkel kell-e visszaszorítani, és a konzultáció valójában nem is erről szól. "Nincs józan ember, aki igennel felelne olyan kérdésre, mint, hogy szeretné-e, hogy hajléktalanok aludjanak a lépcsőházában. Ilyen kérdéseket nem lehet jól feltenni, és nem is kell. A társadalom úgy működik, hogy visszük magunkkal a nehezebb sorsú embereket, a közösségnek nem bírósággá kell válnia, hanem társként kell megjelennie, ha baj van."

Vecsei szerint a budapesti utcákon élő hajléktalanokhoz hasonló jogállással több százezren élnek ma Magyarországon, akik legalább egy "megtűrt" státuszt el tudtak érni, be tudtak illeszkedni. Szerinte a "társadalmi kiszavazás intézményesítése az ő számukra is veszélyeket hordozna. A folyamat oda vezethet, hogy egyfajta verseny alakul ki az önkormányzatok között, ahol az erősebb települések, kerületek az ott élő hajléktalanokat áttoloncolják a gyengébbekbe. Ha a lakosságra bízzuk ezt a problémát, nem lesz olyan polgármester, aki megengedhetné magának, hogy engedékenyebb legyen a hajléktalanokkal szemben, hiszen ezzel a pozíciójukat kockáztatnák. Már így is előfordul, hogy a probléma mélységét átlátó polgármesterek csak áttételes formában mernek támogatást nyújtani a Máltai Szeretetszolgálatnak a hajléktalanok ellátásában".

Vecsei szerint a hajléktalan embereket még szociális eszközökkel is nehéz visszavezetni a társadalomba, hiszen ők már mindent elvesztettek. A fenyegetésnek már ebből a szempontból sincs értelme. "Az elmúlt két év azonban azt bizonyította, hogy mindennemű rendészeti felhatalmazás nélkül, az érintettek együtt gondolkodásával, tíz nehéz helyzetből nyolc orvosolható. A konzultációnak ez a formája közelebb vinne a megoldáshoz" – fogalmazott.

A Máltai Szeretetszolgálat vezetői ezért decemberben nyílt levelet írtak az országgyűlés képviselőinek. Vecsei szerint az üzenet nem minden képviselőnél ért célba: a Népszabadságnak azt nyilatkozta: "volt, aki karácsonyi üdvözletként fogta fel és megköszönte a "kedves gondolatokat." Ezzel együtt úgy éreztem, hogy azok a képviselők, akikkel hosszabban el tudtunk beszélgetni a kérdésről, kivétel nélkül megértették, hogy miért életveszélyes erről konzultálni."

Indulatból válaszolnának

"A konzultáció mindig jó ötlet, mert általában úgy lehet jó válaszokat találni, ha körbejárva az adott problémakört sok szempontot figyelembe véve, egymásra figyelve találunk megoldásokat. Az azonban nem mindegy, hogy kikkel konzultálnak" – mondta a hvg.hu-nak Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója. Szerinte "borítékolható, melyek lesznek a fő válaszadás-típusok, azok, akik gyakrabban találkoznak a hajléktalansággal, főként indulatból fognak válaszolni. Az sem mindegy, milyen módon teszik fel a kérdéseket, hiszen a laikusokat könnyű kérdésekkel manipulálni."

Aknai szerint ezért szerencsésebb lenne, ha szakemberekkel konzultálnának a lakosság helyett. A konzultációra elköltött pénzt is hasznosabb lenne például a hajléktalanokat ellátó létesítmények fejlesztésére költeni. Mint mondta, a kormány és a lakosság sok tekintetben félreérti a hajléktalan-ellátók feladatait, tevékenységét, ezért gyakran megkérdőjelezik a hozzáértésüket. "Sokan kritizálják a szervezeteket, a szociális munkásokat,  hogy az évek során nem tudták felszámolni a hajléktalanságot, miközben hatalmas összegeket költött rájuk az állam. A szakma elsődleges feladata a hajléktalan emberek ellátása, annak érdekében, hogy ne kerüljenek még rosszabb helyzetbe, mint amilyenbe jelenleg vannak. A hajléktalan emberek rehabilitációja, azután lehetséges (és akkor sem minden esetben) ha már felismertük, milyen szükségletei, problémái, készségei vannak, és azokat milyen további segítséggel tudjuk kielégíteni, orvosolni, fejleszteni. A "rehabilitációhoz" viszont a helyi közösségnek és a társadalomnak is be kell fogadnia az érintettet. Ennek elősegítése, vlamint az utcára kerülés megakadályozása már nem a hajléktalanellátó intézmények feladata. Magyarországon a hajléktalanellátás intézményrendszere jól kiépült (ami nem jelenti azt, hogy nincs szükség fejlesztésekre) és rendelkezésre áll a megfelelő szakértelem is. A szociális helyzet és a munkalehetőségek hiánya azonban nem teszi lehetővé a hajléktalanság visszaszorítását", fejtette ki Aknai.

Plusz feladatokra kell a pénz

Aknai szerint az elmúlt évben a kormány hajlandónak mutatkozott arra, hogy az ellátórendszert érintő kérdésekben tárgyalóasztalhoz üljön a szervezetekkel, ennek eredménye lett az Országos Hajléktalanügyi Szakmai Tanács újbóli összehívása (amelyet korábban félévente tartottak meg). "Az mindenképpen előremutató, ha a különböző ellátásokat érintő változások bevezetése előtt, azokról egyeztetések folynak, szeretnénk bízni abban, hogy figyelembe veszik az évek óta szakmában dolgozók véleményét."

Aknai rendkívül fontosnak nevezte a Széchenyi Terv pályázati programját is, amely olyan komplex projektek megvalósítását teszi lehetővé, mely a lakhatás segítése mellett a hajléktalan emberek oktatásához, képzéséhez, foglalkoztatásához, illetve annak elősegítéséhez nyújt támogatást, és amelyek megvalósításához a szervezeteknek saját forrásból nem lenne lehetőségük.

Semmit sem tudni még a konzultációról

Egyelőre nem tudni, milyen kérdéseket tesznek majd fel a konzultáció során, sem azt, hogy hány kérdőívet küldenek majd ki, és hogy egyáltalán mikorra tervezik a felmérést. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke kérdésünkre annyit válaszolt, hogy a miniszterelnök jelenleg "a nagyvárosi vezetőkkel folytat egyeztetéseket" a konzultációról.