Ez itt a folyó? – kérdezi valaki mellettem Dunaszekcső egyik teljesen ellepett utcájára pillantva, de a kérdésnek ezekben a napokban nincs értelme: a település egyik fele lényegében a folyó részévé vált. A védekezés sok helyen a házak udvarain zajlik, máshol már feladták ezt: a község üdülőházas részén teljes egészében a víz az úr, innen pár házból ki is költöztették az itt lakókat.

Amikor csőstül jön az égi áldás

Bár a 10 métertől alig elmaradva tetőző Duna mostani szintje valószínűleg kicsit elmarad a hírhedt 1965-ös vízállástól, a helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a védekezés során a rakpartot és a sétányt nagyobbrészt fel kellett adni, és a védelmi vonal a falu belsejében húzódik. Az út egyik oldalán méteres vízzel elöntött udvarok, vízben ázó lépcsők láthatóak, míg a másik oldalon csupán a folyamatosan dohogó szivattyúk és a készenlétben álló tűzoltók, katasztrófavédelmisek csapatai jelzik, hogy még sokkal nagyobb is lehetne a baj.

MTI / Földi Imre

Szerdára virradóra ez majdnem be is következett, amikor az út mentén néhány nappal korábban 50 centivel megemelt, 150 méter hosszú földgát nem bírta a folyó nyomását, és 60 tűzoltónak kellett végigdolgoznia az éjszakát, hogy megerősítsék. Reggel a védekezők dolgát tovább nehezítette az úttest beszakadása, amely után a homokzsákokat kézzel kellett a vízzel teli utcában a kritikus pontra hordani. Kora délutáni érkezésünkkor az éjszakai küzdelemnek már csak a nyomai látszanak, a vízzel korábban teljesen elöntött területre is be lehet hatolni. (Árvízi összefoglalónkat itt találják.)

Most épp állóháború zajlik. A rögtönzött töltések mellett úgynevezett ellennyomó medencékkel harcolnak a buzgárok ellen – egy-egy forróponton akár három ilyen medence is található közvetlenül egymás mellett –, a védekezésben részt vevők pedig folyamatosan keresik az újabb vízfeltöréseket. A munkát megnehezítik a napi rendszerességgel lecsapó viharok, amelyek mind hétfő, mind kedd délután hozzátették a magukét a Duna vízéhez.

Felpörög a cigarettabiznisz

A védekezés egyik központja az Idősek klubja, amelynek kertjéből normális esetben remek kilátás nyílik a Dunára, de most leginkább uszodának tűnik. Épp az ebédet osztják ki, amelyből a civil szervezetek felajánlásainak köszönhetően ma több is jut (páran minket is megkínálnak), tegnap bezzeg, amikor a hivatalos ellátmány is késett kicsit, nem érkezett adomány. A vészhelyzet a helyi kisbolt forgalmán is meglátszik, amely előtt az elmúlt pár reggelen több tízméteres sor állt cigire várva.

MTI / Földi Imre

A Dunaszekcsőtől néhány kilométerre fekvő Bár községet egy árvízi erdő választja el a Dunától, ám az árvíznek ez sem akadály: itt a helyi patak vizét nyomta vissza a folyó, amely így most leginkább egy horgásztóra hasonlít, a rajta átívelő hídból csak a korlát teteje látszik ki, a mellette található kertből pedig semmi.

A hajnali-kora reggeli tetőzés után jönnek az utóvédharcok, addig azonban még egy kemény éjszaka vár a dunaszekcsőiekre és a Szarvasból, Zalaegerszegről és az ország minden pontjáról ideérkező tűzoltókra.