Erős Pista, Túró Rudi, kakaós csiga, az ajtón népies motívumok, az ablakban klasszikus magyar költők évszakokról szóló verseit összegyűjtő antológia: a Bécs belvárosában meglapuló Budapest Bistro nem csak nevében idézi tulajdonosai hazáját. Az alapítókkal folytatott beszélgetés során aztán gyorsan kiderül, csak az utcában, egy-két percnyi sétára van egy fagyizó, egy pizzéria és egy szálloda, amelyeknek tulajdonosa és személyzete is magyar, de valamivel messzebb találunk magyar vinotékát és éttermet is.

Kattintson galériánkért!

Filep István

A legközelebbi „nyugati” nagyvárosnak számító Bécs érthető módon emigránsaink egyik kedvenc célpontja: az osztrák fővárosban becslések szerint jelenleg több tízezer magyar él, számuk pedig egyre növekszik. A frissen érkező bécsi magyarok több ezer fős Facebook-csoportokban keresnek és kínálnak munkalehetőségeket, emellett az utóbbi években azok száma is megnőtt, akik vállalkozást alapítottak kint. Bár a reklám 2004-ben kecsegtetett a bécsi cukrászdanyitás ígéretével, a „magyar helyek” robbanására az utóbbi néhány évig kellett várni: az általunk megkérdezett kinti magyarok szerint ennek az is az oka, hogy csak 2011 májusában nyílt ki teljesen a szabad munkavállalást az utolsó pillanatig korlátozó osztrák munkaerőpiac. Kifejezetten cukrászdát egyébként a tudomásunkra jutott címek közül egyetlen honfitársunk alapított, az ő üzlete azonban nemsokára tulajdonost cserél, így nem kívánt a hvg.hu megkeresésére nyilatkozni.

Még mindig egymásra mosolyognak

A Budapest Bistro viszonylag új vállalkozás: idén februárban alapította egy magyar pár, egyébként egyetlen alkalmazottjuk, a felszolgáló lány is honfitárs. Módos Lívia korábban kozmetikusként dolgozott, míg Mentes Péter már másfél évtizede dolgozik az osztrák vendéglátásban. Elmondásuk szerint egyszerűen azért próbálkoztak éppen itt, mert Sopronban annyira egymást érik a vendéglátó helységek, hogy nincs már helye még egynek, Bécs pedig a határközeli városból könnyebben megközelíthető, mint Budapest.

Kattintson galériánkért!

Filep István

Lívia úgy látja, a magyarságra, mint brandre jelenleg Bécsben lehet építeni: a bécsiek szeretnek minket, a közös történelmi múlt miatt talán jobban is, mint a többi bevándorló nemzetiséget, miközben Ausztria bizonyos részein, például Burgenlandban sokszor magyarellenes a hangulat. Ráadásul a bécsi magyarok is jól kijönnek egymással, legalábbis „ gyakran egymásra mosolyognak, ha véletlenül találkoznak”. A Budapest Bistróban a kávét leszámítva minden magyar, az említett jellegzetes hungarikumokat – valamint a kintihez nem igazán hasonlító magyar kenyeret, amely a családi vállalkozásban működő pékségből származik – Sopronból szerzik be, ezeket Lívia szerint a magyarok el is várják, a helyiek számára pedig egzotikumként szolgálnak.

Az alapítók szerint a kávézót nagyjából fele-fele arányban látogatják magyarok és osztrákok, a jövőben azonban szeretnének beszállni a bécsi magyar közösségnek szóló programok szervezésébe, illetve az ő Facebook-felületeik könnyű reklámlehetőséget is biztosítanak. A tulajdonosok elégedettek a hely látogatottságával, azonban összességében nem tartják sokkal könnyebbnek a megélhetést itt, mint Magyarországon. Az üzlet egyelőre nem nyereséges, azonban Lívia szerint a helyiek úgy tartják, "ha az első évet túléljük, akkor el tudunk kezdeni nyereséget is termelni".

Az üzemeltetéshez és cégalapításhoz kapcsolódó bürokráciát azonban – több más társukhoz hasonlóan – átláthatóbbnak érzik, mint otthon. A vállalkozói papírokat például könyvelő segítségével fél óra alatt elintézték és költséges sem volt a procedúra. Az engedélyek beszerzése már időigényesebb, de a hivatalnokok Lívia szerint ebben is segítőkészek voltak. A hely megszerzéséhez egyébként üzleti tervre, kaucióra, provizióra és az ingatlanos díjára volt szükség, a bérleti díj havonta 1000 euró.

Pszichológiai tréning és tojásfestés

A GIRO Kávézó magát a „magyar közösségi élet egyik gócpontjának” nevezi Bécsen belül: Facebook-oldalán csupa magyar nyelvű posztot találunk, ezek rendszerint a szinte heti rendszerességgel sorra kerülő magyar nyelvű programjaikat, előadásaikat hirdetik. A rendezvények skálája a pszichológiai tréningtől a németoktatáson át a tojásfestésig terjed.

Az alapítók szintén soproniak:  a vendéglátós végzettségű Neubauer Adél és Lívia három évvel ezelőtt döntött a kávéház alapítása mellett. Elmondásuk szerint a gazdasági válság idején „adott volt”, hogy inkább a szerencsésebb helyzetben levő Ausztriában kezdjenek vállalkozni, Lívia pedig egy ideje már egyébként is az országban dolgozott felszolgálóként. Náluk a magyaros jelleg külsőre kevésbé szembetűnő, a testvérpár elmondása szerint nem tudatosan akartak „magyar helyet” csinálni, mégis így alakult, ugyanis a magyar „kisebbségnek” tapasztalatuk szerint igénye van saját társasági programokra, amelyek sokszor egyben az itteni élethez szükséges bizonyos készségek (pl. nyelvtudás, bürokratikus teendők) elsajátításában is segítséget nyújtanak. A Giro mindjárt kezdésként egy magyar karácsonyi vásárra kapott catering-megbízást, majd a Facebookon nőtt a hírnevük a közösségen belül, végül több itteni magyarokat tömörítő szervezet és kezdeményezés is felvette velük a kapcsolatot, náluk kezdett fogadóórákat tartani. Ezzel együtt kezdetben próbálkoztak osztrák vendégeknek szóló rendezvényekkel is, ezek azonban az alapítók szerint nem jártak sikerrel, bár napközben ők is sokan vannak.

Kattintson galériánkért!

Filep István

A testvérpár szerint azért Ausztriában sincs ”kolbászból a kerítés”. Bürokráciával kapcsolatos tapasztalataik például rosszabbak, mint társaiké, Adél szerint az engedélyek beszerzése „kész rémálom”: a helyiség átépítését emiatt több hónapos késéssel lehetett elkezdeni, a dohányzó részt pedig csak jóval később sikerült engedélyeztetni, ami miatt egy franchise szerződéstől is elestek, így most azt javasolják, hogy aki itt akar vállalkozni, előbb szerezzen egy jó könyvelőt és egy ügyvédet. Emellett a helyválasztást nehezítette, hogy Bécsben szinte minden utcában van egy kávézó. Mégis, a hosszú távú jövőt is kint képzelik el. „Mindenképpen szeretnénk még sokáig itt lenni, esetleg terjeszkedni” – jelenti ki Lívia.