hvg.hu: A plakátjai az arcképével már elég szép karriert futottak be a Facebookon, sokkal többen ismerhetik arcról ott, mint személyesen a választókerületében.

Miyazaki Jun: A kampányom eleve úgy kezdődött, hogy egy barátom az egyik plakáttervemet kicsit átphotoshopolta, „sci-fis” külsőt adott nekem, majd feltette a netre. Az járt körbe először a neten. Kellemes meglepetésként élem meg.

hvg.hu: Japánként, hogy került a magyar önkormányzati politikába?

M.J.: Én magyarnak vallom magam. Pécsett születtem, az édesapám japán, anyukám viszont magyar. Kiskoromban eltöltöttem ugyan egy évet Japánban, de egyébként itt élek, itt jártam iskolába, itt dolgozom. A politika pedig mindig érdekelt, figyelemmel kísérem. Tavaly ősszel megfogadtam magamban, hogy ha ismét nyer a Fidesz, akkor én is elmegyek ebből az országból. Remélhetőleg, ez lesz az egyetlen ígéretem, amit megszegek, mert ma már úgy gondolom: ha mindenki elmegy, akkor mi marad itt? A Demokratikus Koalíciónak már a megalakulása óta tagja vagyok, de eddig – azon túl, hogy figyeltem az eseményeiket, fizettem a tagdíjat – nem voltam annyira aktív. Idén tavasztól már eljártam minden taggyűlésre, végül felkértek, hogy induljak el.

Stiller Ákos

hvg.hu: Azért, ha magyarnak is vallja magát, le sem tagadhatja japán származását. Tapasztalt érdekes reakciókat a kampányban?

M.J.: Persze, azért vannak érdekes, vicces esetek. Nemrég éppen a Tímár utcai HÉV-felüljárónál voltam kitelepülésen, amikor egyszer csak az egyik szerelvényből kitódult egy csapat japán turista, hát láttam a döbbenetet az arcukon, hogy egy kampányoló japánba ütköznek Budapesten. Az egyik, aki valószínűleg az idegenvezető lehetett, még oda is szólt tört magyarsággal, hogy „Hajrá, DK!”, na ezen meg én lepődtem meg. Valószínűleg azért a választókban is hasonló „sokkot” okozhat, hogy sétálnak itt Óbudán, és hirtelen egy japán arc néz rájuk a plakátokról egy magyar politikai párt színeiben. De azért ezt valamennyire már megszoktam, hiszen valahányszor bekerülök egy új társaságba, azért felmerül előbb-utóbb, hogy ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem, mit csinálok.

hvg.hu: Negatív reakciókkal, elutasítással nem találkozott?

M.J.: Nem igazán, szerencsére. Nyilván vannak sokan, akik számára a DK, mint politikai párt ellenszenves, inkább emiatt. Főleg a Jobbik szimpatizánsai részéről, de még ebben is adódnak vicces helyzetek. Egyszer egy piacon kampányoltam, amikor megjelent a színen egy Árpád-sávos, Nagy-Magyarországos „nagyon magyar” honfitársunk, aki nagyon megnézett, majd odaköszönt nekem, hogy „Shalom!”. Utólag jutott eszembe, hogy vissza kellett volna köszönnöm, hogy „Sayonara!”. Ezek inkább szórakoztatnak.

hvg.hu: A politikai riválisai sem ugratják vagy tesznek megjegyzéseket?

M.J.: Érdekes, hogy a jobbikos riválisommal például nagyon jól ismertük egymást már régen a hobbink révén, hiszen mindketten nagy sci-fi rajongók vagyunk, de politikáról sosem beszélgettünk. Sem ő, sem én nem ismertük a másik nézeteit, így mindketten eléggé meglepődtünk, amikor kiderült, milyen pártok színeiben, ráadásul ugyanabban a körzetben fogunk indulni. Nyilván nem értünk egyet szinte semmiben, de beszélő viszonyban vagyunk.

hvg.hu: A japán politikát követi azért?

M.J.: Édesapám most is kint él, vele szoros kapcsolatban vagyok, de a politikát azért nem annyira figyelem. Mondjuk, ott most egyébként is olyan rendszer van, amilyet itt „nem szabad” szeretni: liberális demokrácia.

hvg.hu: Mi a legfontosabb programpontja?

M.J.: A panelfelújítások felgyorsítása, és a többi régi bérház energetikai korszerűsítése.

hvg.hu: A japán származás segíthet esetleg a kampányban? Mert a plakátjai tényleg elég feltűnőek a nevével.

M.J.: Igen, segíthet. Pár éve egy marketingügynökségnél is dolgoztam, és ott is megtapasztaltam, hogy „jobban látszottam” egy csomó esetben, mint a kollégáim. Ilyen előnye van néha.

hvg.hu: Eszembe jutott néhány nagyon béna vicc, például, hogy remélem, ha nem nyer, nem fog harakirit elkövetni. Ilyen „poénokat” szokott kapni?

M.J.: A nevemből valóban szoktak „poénokat” gyártani, ha annyi forintom lenne, ahányszor már hallottam, hogy „ki az, aki Miayzaki?”, akkor komolyan megugrana a magyar GDP. De a leghülyébb viccet pont a kerületi Fidesz lőtte el, éppen itt, amikor valaki összefirkálta Bús Balázs polgármesterjelölt plakátját,s  azt írta rá, „zsidó vagyok”. Ezt nyilván én is elítélem, de ők képesek voltak kiadni egy közleményt, hogy a kerületi baloldal határolódjon el a rasszizmustól, kirekesztéstől. Az engem is indító kerületi baloldal. Egy rossz vicc volt az a közlemény.

hvg.hu: A kerületben elég nehezen egyeztek meg a koordinált indulás feltételeiről. Mit érzett ebből?

M.J.: Valóban, ha legközelebb ilyen lesz, kicsit gyorsabban a végére kell majd járnunk ezeknek az ügyeknek. De itt legalább van vita, nézetütköztetés, nem egy központi akarat határoz meg mindent monolit módon, mint a Fidesz esetében.

hvg.hu: Nem csak vita van, a főpolgármesterjelöltek személye körül szerencsétlenkedés is. Erről mit gondol?

M.J.: Én Bokros Lajost maximálisan tudom támogatni, a DK-tól nem áll távol a jelöltsége. Majd október 12-én meglátjuk, mit mondanak erre a választók.

hvg.hu: Az ön egyéni esélyeit ez a bénázás mennyiben befolyásolja?

M.J.: Ezen még nem gondolkoztam. Én próbálom tenni a saját dolgom, kint vagyok az utcán, plakátolok, szórólapozok, minél több emberhez igyekszem személyesen is eljutni. Ilyenkor nem érzékelem, hogy valaki emiatt fordulna el tőlem.

hvg.hu: Mit gondol arról, hogy Gyurcsány Ferencről mindenki azt mondja, az egyetlen célja az ellenzék új vezetőjévé válni, feláldozva ezzel akár más pártok jövőjét is?

M.J.: Nem értek vele egyet. Egyrészt mindenkinek megadatott a baloldali politikusok közül is, hogy ugyanakkora hatékonysággal szervezze saját pártját, mint Gyurcsány Ferenc. Másrészt én is egyetértek azzal, amit néhány hete a Népszabadságban publikált arról, hogy szorosabb együttműködés kell a baloldal erői között, mindegy, milyen formában. Ő ott lesz még a baloldalon nagyon sokáig.