2011. július 26-án az elsőrendű vádlott kiment a mellékhelyiségbe, miután elfolyt a magzatvize, férje, a másodrendű vádlott pedig hívta a mentőket. Az asszony a vécén ülve szülte meg gyermekét. Szólt a férjének és az anyósának, de ők nem hittek neki. Közben a férj többször hívta a mentőket. A harmadrendű vádlott, a nő anyósa közben a mellékhelyiségbe ment, nyugtatta a nőt.

Az újszülött a vécébe esett, a vallomások szerint nem sírt. A boncolás szerint az 51 centiméterrel, 3158 gramm súllyal született kislány 2-3 percig élt, majd megfulladt. A csecsemőt az elsőként kiérkező mentő emelte ki a vízből.

A bíró az ítélet indoklásakor azt mondta, hogy az elsőrendű vádlott a szülés miatt nem volt tudatában a "sajátos eseményekkel". A másod- és harmadrendű vádlott pedig nem hitte el, hogy a feleség megszült, ezért nem segítettek.

Az elsőfokú tárgyalásnál a másodikként kiérkező mentők vallomását vették figyelembe, több ellentmondás volt a gyanúsítottak tanúként tett vallomásaiban, amelyeket "mélyrehatóbban" kellett volna vizsgálni. Egyebek mellett az események pontos időpontjai sem biztosak.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosbítás miatt fellebbezett. A tárgyalás másodfokon folytatódik a Győri Törvényszéken.