Orbán blöffje, hogy szükség van a halálbüntetésre
Semmilyen statisztika nem támasztja alá, hogy az egyre szigorodó törvényeknek nincs elég visszatartó erejük. Sőt, a létező bűnözési statisztikák már a három csapás bevezetését sem indokolták. Minden elérhető adatot lekértünk és kigyűjtöttünk: a képből kirajzolódik, Orbán csak blöffölt, amikor azt sugallta, hogy időszerű elgondolkodni a halálbüntetés visszaállításán, hiszen nincs a kezében semmi.
„Bevezettük a három csapást és a tényleges életfogytiglant is, de úgy látom, ezek visszatartó ereje önmagában nem volt elegendő, ezért szerintem a halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani” – jelentette be a múlt héten Orbán Viktor egy pécsi sajtótájékoztatón, amikor arról kérdezte a köztévé híradója, hogy mit gondol a kaposvári trafikos lány megöléséről. A kormányfő szerint „világossá kell tenni a bűnözőknek, hogy Magyarország semmitől sem riad vissza, hogy megvédje saját polgárait”.
Bár a felvetést rögtön a támogatásáról biztosította Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Rogán Antal frakcióvezető, és menetrendszerűen mellette szólalt fel a Századvég elemzője is, az elmúlt egy hétben heves nemzetközi vita alakult ki a kormányfő javaslatáról. Meglepő módon a kormánypárt több politikusa és a KDNP egyenesen elhatárolódott a felvetéstől. Azt a miniszterelnök időközben az Európai Parlament elnökének elismerte, nem tervezi, hogy újra bevezetik a halálbüntetést, csak vitát szorgalmazott a legsúlyosabb büntetés létjogosultságáról.
Akik támogatásukról biztosították Orbánt, hasonlóan érveltek, mint a kormányfő: hogy nincs elég visszatartó hatása a büntető törvénykönyv szigorításainak. A hvg.hu ezért megpróbált utánajárni, tényszerűen mire hivatkozhatnak a fideszes politikusok, van-e alapja a kijelentéseiknek. Hamar kiderült, mind a bíróságoknál, mind a büntetés-végrehajtásnál akadályokba ütközünk, ha adatokat akarunk – mert nincsenek ilyenek.
Árnyékboksz
Nem tartja nyilván a három csapás keretében elítéltek számát az Országos Bírósági Hivatal (OBH) – közölte a hvg.hu-val az átláthatóbb és hatékonyabb bírósági működés érdekében 2012-ben létrehozott hivatal. Nem tudott segíteni ebben a börtönöket fenntartó Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) sem.
És noha az ügyészség évről évre részletes statisztikát készít azokról az ügyekről, melyeket a vádhatóság a bíróságok elé vitt, de azokat az eseteket nem rögzíti, amikor az ügyész a három csapás jegyében szigorúbb ítéletet kért. Ráadásul ebben a statisztikában a legfrissebb adat is 2013-as (az ügyészség május végére, júniusra szokta elkészíteni az előző évi statisztikáit).
A friss adatok hiányának jelentősége van: az erőszakos többszörös visszaeső fogalma 2009-ben került bele a törvénykönyvbe, majd a 2010-es kormányváltás után emelték esetükben kétszeresére a kiszabható büntetés nagyságát. Tehát az a rabló, akit 2010 előtt visszaesőként már elítéltek, de szabadulása után három éven belül újabb erőszakos bűncselekményt követett el, már súlyosabb büntetésre számíthat. Viszont a nyomozás, a bírósági per évekig eltarthat: ha van hatása a három csapásnak, akkor az utóbbi egy-két évben mutatkozna meg, tehát még csak most lesz majd mérhető. Adatok híján pedig nehéz megmondani, hogy volt-e értelme a szigorításnak.
Mindez arra utal, hogy Orbán és a Fidesz politikusai úgy álltak elő a halálbüntetés bevezetésének ötletével, hogy nem voltak az adatok birtokában, nem tudják alátámasztani a kijelentéseiket.
| Dobj hármat! |
A büntető törvénykönyv (Btk.) 37 olyan személy elleni erőszakos bűncselekményt tart számon, melyek a három csapásba beleszámítanak. Ilyen többek között:
Ha valaki ezekből rövid időn belül hármat is elkövet – tehát erőszakos, többszörös visszaeső bűnöző –, akkor a kiszabható börtönbüntetés az elkövetett legsúlyosabb bűncselekmény után járó büntetés kétszerese. Ha ez meghaladja a 20 évet, akkor a bíró köteles életfogytiglanra ítélni. Sőt, azt is leszögezték: ha életfogytiglani jár a bűncselekményért, egy életre börtönben kell tartani a bűnözőt, több évtized után sem lehet feltételes szabadlábra bocsátani – ezt a 2013-as új büntető törvénykönyvbe is rögzítették. Tehát ha például valakit zsaroláson kapnak, majd a börtönben rátámad egy börtönőrre, szabadulása után pedig kirabol játék pisztollyal egy boltot, ahonnan elvisz több mint ötmillió forintot, akkor egész életében börtönben marad. |
Bár nincsenek pontos és friss adatok, amit az ügyészségi jelentésekből kiolvashatunk, az épphogy ellentmond a kormánypárti nyilatkozatoknak: az egyes erőszakos bűncselekmények száma évek óta csökken, másoké stagnál.
A rablások száma 20 éves „mélypontra” esett vissza 2013-ban.
Az emberölések száma pedig évtizedek óta esik, igaz, az olyan súlyú, egész országot megrázó esetek után, mint a kaposvári rablógyilkosság, a közvélemény az ellenkezőjét érzékeli – mondta a hvg.hu-nak Tóth Balázs büntetőjogász, a Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője.
Egyre kevesebben „esnek vissza”
Mivel a három csapásról külön nem gyűjtenek még adatot, ezért megnéztük az ügyészségi statisztikában azt a 37 bűncselekménytípust, amely ebbe a kategóriába eshet, ha az elkövető többszörös visszaeső. Itt is esést láthatunk összességében a három dobás 2009-es bevezetése óta.
A személyek elleni bűncselekmények legnagyobb részét sem gyilkosságok és rablások teszik ki, hanem a testi sértések:
Ami a három csapást illeti, egyetlen kapaszkodónk van. Az ügyészség tavalyelőtti statisztikája szerint 2009 óta 216 olyan esetben emeltek vádat, ahol erőszakos többszörös visszaeső volt az elkövető. Minden valószínűség szerint – mivel az ügyészség nyerni szokott a bíróságon – ennyi esetben vetették be a politikában és a jogászok körében nagy vitát kiváltó három csapást. Az OBH-tól továbbá egy olyan adatot kaptunk, amely azt mutatja, hány esetben vetették ki a két legsúlyosabb büntetést a háromszoros visszaesőkre: életfogytiglani ítéletet 9, tényleges életfogytiglant 3 esetben hirdettek ki a bíróságok 2014-ig.
Itt azért beszélhetünk növekedésről, mert 2009 óta a statisztikák kiemelik a erőszakos többszörös visszaesőket a többszörös visszaesők kategóriájából, így hirtelen külön láthatóvá váltak. De ha évekre visszamenőleg megnézzük, hányan „estek vissza”, akkor szintén csökkenést tapasztalhatunk:
A fenti ábrákból kitűnik, hogy az egyes személyek elleni erőszakos bűncselekmények száma már jóval azelőtt csökkent, hogy a kormány és a parlament szigorított volna a Btk.-n. Tehát a statisztikák már a három csapást sem indokolták, nemhogy a halálbüntetés bevezetését. (A magyar politikai életben „három csapás” néven megismert kifejezés az amerikai jogban ismert three strikesból jön, ez viszont eredetileg egy baseballban használt, a három labdaelütésre vonatkozó sportkifejezés, és értelmét tekintve inkább „három próbálkozásként” lehet fordítani, vagy úgy, hogy „három dobásod van”. Ezért mi is több kifejezést használunk rá cikkünkben.)
„Az egyik leghatékonyabb eszköz a bűnözés visszaszorításához” – már 2010-ben is ezzel indokolta a Fidesz a három dobás bevezetését. Viszont a törvény utóéletével már nem foglalkoztak, nem akarták megmérni, hogy teljesült-e a célja, hiszen senki nem gyűjti a három csapásra vonatkozó adatokat. Az OBH sajtóosztályán megtudtuk, hogy a hivatal azért nem tartja nyilván a kért adatot, mert eddig „nem volt igény” arra, hogy ezeket az információkat külön rögzítsék.
De ha a közhangulat megkívánja, ismét a visszatartó erőre hivatkoznak a kormánypárti politikusok és további szigorítást akarnak. Nemcsak az adatgyűjtés maradt el, de a fideszes politikusok még azokat a statisztikákat sem ismerik, amelyek elérhetőek: miközben Rogán arról beszélt, volt értelme a szigorításnak, mert 7 ezerrel többen vannak a börtönökben, valójában csak 1839-cel ülnek többen, mint négy éve.
Majd 2054-ben szabadulhat
Miközben a gyilkosságok száma esik, a bírók élnek a lehetőséggel, és egyre gyakrabban vetik ki a halálbüntetés utáni legsúlyosabb büntetést, a tényleges életfogytiglant. Az OBH szerint 2013-ban 10 elítéltnél zárták ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A BvOP szerint jelenleg 51 tényleges életfogytiglanos elítélt van a börtönökben, közülük 39 ember már jogerősen ül. Közülük hét embert ítéletek el tavaly, ők legfeljebb 2054-ben reménykedhetnek abban, hogy az akkori államfő kegyelmet ad nekik.
| Fekvőnyolcas: a halálbüntetés pótléka |
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést (tész) még az első Orbán-kormány igazságügy minisztere, Dávid Ibolya vezette be. A harminc legsúlyosabb bűncselekmény (például emberölés, hazaárulás, terrorcselekmény) elkövetőit valóban az életük végéig rács mögé csukhatja a bíróság – a három csapástól függetlenül is. A tész tehát abban különbözik a „sima” fekvőnyolcastól (így hívják a börtönszlengben az életfogytiglani büntetést), hogy utóbbinál az ítéletben leírják, hány évtized letöltése után helyezhető szabadlábra a fogvatartott, míg előbbinél egyértelmű a képlet: soha. A törvény megalkotásakor a kormány nem is tagadta, az alkotmányellenesnek talált halálbüntetés „pótlékaként” vezetik be, azóta így emlegetik a jogvédők is. (A fekvőnyolcas egyébként a végtelen matematikai jele: ∞.) |
Az persze kérdés, hogy a tényleges életfogytiglan szerepet játszott-e a gyilkosságok számának visszaesésében. Az 1999-es bevezetése utáni két évben kissé megugrott ugyanis az emberölések száma, de azóta folyamatosan csökken, és kisebb kilengésekkel ugyan, de ez a trend tart már 1994 óta.
Tóth Balázs büntetőjogász szerint az utóbbi évtizedekben – főleg a halálbüntetéssel kapcsolatban – komoly viták folytak világszerte arról, hogy mikor van visszatartó ereje a büntetéstől való félelemnek. A Helsinki Bizottság szakértője szerint ez azokban az esetekben „működik”, ha nagy a lebukás esélye. Így jelentősen növelte a közlekedésbiztonságot az objektív felelősség elvének bevezetése, vagy a szigorúbb fellépés a szabályszegőkkel szemben.
Csakhogy a gyilkosságok nagy többsége nem előre eltervezett. A hirtelen felindulásból elkövetett emberöléseknél nem is beszélhetünk visszatartó erőről, a tettes nem gondolja végig, mit tesz. A rablásoknál pedig az elkövető akár mérlegelhet: számol a lebukás esélyével, de a börtöntől való félelmet rendszerint felülírja Tóth szerint „a haszonba” vetett remény. Ami pedig a lebukástól való félelmet illeti: hiába szigorította többször is a Fidesz a büntető törvénykönyvet, a dohányboltok kötelező fóliája Kaposváron is megvédte a rablógyilkost a rajtakapástól.
Embertelen büntetés? |
Mind a három csapást, mind a tényleges életfogytiglant sok bírálat érte az utóbbi években. Az állampolgári jogok biztosa azt kifogásolta, hogy nemcsak a visszaesőkre vonatkozik. Eredetileg akkor is járt volna a súlyosbított büntetés, ha az elkövető először áll bíróság előtt. Székely László példaként hozta fel azt, hogy az, aki egy játék pisztollyal rablást követ el, és ennek során még két kényszerítést is a terhére rónak, valamint mindezt egy eljárás keretében bírálják el, automatikusan életfogytiglant kap. Az Alkotmánybíróság végül ezt az elemét megsemmisítette a törvénynek, de a három csapás egészét alkotmányosnak találta. Több éven keresztül elemezte a tényleges életfogytiglant, de nem hozott határozatot róla az Alkotmánybíróság. Végül a Fidesz – egy nemzeti konzultáció után – beleírta az új alaptörvénybe, így a testület már nem is tudja felülbírálni. Elmeszelte viszont tavaly a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Határozatában nem azt mondta ki, hogy szabadon kell engedni a fogvatartottakat, hanem úgy találta, hogy a megalázó rendszerben sérültek az elítélt emberi jogai. A Fidesz előbb az „ország elleni támadásról” beszélt, majd tavaly ősszel a kormány mégis enyhített a szabályokon: lehetővé tették, hogy negyven év börtön után az államfő kegyelmet gyakorolhasson. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
