A magyar hatóságok elé került tipikus vesztegető 26 és 55 év közötti férfi, jellemzően házas vagy élettársi kapcsolatban él és büntetlen előéletű – írja a Korrupciós bűncselekmények a büntető igazságszolgáltatás tükrében címet viselő tanulmány, melyet 272 elítélt ügyének vizsgálatát követően állítottak össze az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) kutatói, Kerezsi Klára, Inzelt Éva és Lévay Miklós. A „tipikus” vesztegető többsége középfokú végzettségű (57,7 százalék), vagyis érettségizett vagy legalább szakiskolát végzett.

A kutatás igazolta, hogy a hivatalos statisztikákból nem lehet megismerni a korrupciós bűntettek valós mértékét, illetve a hazai büntető igazságszolgáltatás csak a kisstílű korrupciós ügyek kezelésére képes. Az esetek 64,3 százalékában ugyanis a jogtalan előny mértéke nem haladta meg a 200 ezer forintot. 64 ügyben az előny mértéke 22 ezernél kevesebb volt és csak 13 alkalommal volt magasabb egymillió forintnál. Ezek közül 2 esetben öt és tízmillió között volt a kenőpénz.

Az elítéltek többsége – 248-an – magyar állampolgár volt. A külföldiek megoszlása: hat román, négy kínai, három-három török és ukrán, két-két horvát és szlovák, egy albán, egy szlovén és egy szír. A tettesek legfőbb célja anyagi gyarapodás, büntetés hatósági/szabálysértési eljárás elkerülése, valamint jogosulatlan tb-juttatás megszerzése volt.

A korrupciós bűncselekmények látenciája nagyon magas. Az elmúlt 23 évben az ismertté vált korrupciós bűnügyek száma évente csupán 330 és 963 között mozgott, ami az összes ismertté vált bűncselekményhez képest csak ezrelékben mérhető.

Mivel a kisstílű ügyek mögötti társadalmi konszenzus fennáll, a büntetőjog eszközével nehéz ezek ellen küzdeni. A korrupció elkövetéséhez – mint megállapították – az alacsony köztisztviselői fizetések is hozzájárultak. A tanulmány szerint a nagy kaliberű korrupciós ügyekkel szemben a belső és külső ellenőrzési mechanizmusok erősítésével kell felvenni a harcot (például az Állami Számvevőszéknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál és a Közbeszerzések Tanácsánál). A napvilágra került ügyeket azért kell vizsgálni – tették hozzá –, hogy segítsék a korrupcióellenes stratégia megalkotását.

Túry Gergely

A korrupcióellenes feladatokat tavaly november óta a kormányzati szervek közül a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) Korrupció-megelőzési Főosztálya látja el. Az NVSZ által megalkotott új korrupcióellenes stratégiát véleményezték ugyan civil szervezetek, többek között a Transparency International (TI), de aztán a civil meglátások nem kerültek be az anyagba.

"Véleményünk lényege az volt, hogy a kormány kicsit sem vet számot a saját felelősségével a korrupció elleni küzdelemben. Örömmel vettük ugyan, hogy a tervezetbe bekerültek előremutató részek, mint a vagyonnyilatkozatokkal és a közérdekű bejelentéssel kapcsolatos új szabályok. Például a hamis vagyonnyilatkozat-tétel bűncselekmény lett volna, de ezek aztán ez és ehhez hasonlók nem maradtak a jogszabályi szövegben. Így nem sok értelme volt annak, hogy részt vettünk az anyag értékelésében" – mondta Martin József Péter, aki hangsúlyozta, hogy a magyar állami intézmények a bíróságokat kivéve, ma nem tekinthetők függetlennek és részrehajlásmentesnek, és amíg ezek függetlensége nem áll helyre, addig nehéz felvenni a harcot a korrupcióval.