A menekültsors szimbóluma is lehetne az a terhes szír asszony, akinek az arca a görög-macedón határon történt ideiglenes határzáráskor bejárta a világsajtót. A macedón hatóságok könnygázzal próbálták megállítani a határt kétségbeesetten áttörőket, az egyik terhes menekült asszony pedig elájult – a felvétel legelején a kép előterében a családtagok fektetik le a sínekre, próbálnak segíteni rajta, a nyolctagú családból a rokon kisgyerekek pedig teljes pánikban zokognak.

A nő és családja most érkezett Magyarországra, Szegedről épp átszállították őket Pécsre kedden. Itt találkozott vele egy menekülteket segítő önkéntes, aki a Pécsi Menekülteket Segítő Önkéntes Szervezet kötelékében dolgozik – ők a Facebookon a pécsi MigSzol-támogatók csoportként futnak.

Képünkön a hét hónapos terhes asszony Macedónia határán augusztus 21-én

AFP / Robert Atanasovski

Az asszony, aki hetedik hónapos terhes, egy hétig a földön aludt a többiekkel, és deréktájon nem lehetett megérinteni, olyan fájdalmai voltak. Ez veseproblémákra engedett következtetni – végül mentő vitte be Pécsett a sürgősségire. (Ahogy Garzó Gábor, a pécsi önkéntesek vezetője elmondta, a vasútállomáson lényegében egész nap ügyel a Galenus mentőszolgálat egy mentőautója és az orvosok, ők segítenek ellátni a sérülteket – a mentőszolgálat még akkor ajánlotta fel a segítségét, amikor kiderült, hogy Pécsre is érkeznek menedékkérők.)

Az orvos is könyörgött neki

A nő a kórházban infúziós kezelést kapott, de állítólag a laborértékei olyan rosszak voltak, hogy az orvos – arab tolmácsolással – szinte könyörgött neki: maradjon bent. Kiderült ugyanis, hogy vérmérgezése és nőgyógyászati komplikációi vannak, a gyereknek pedig nem észlelték a szívhangját. A vese megbetegedésének rosszabbodása veseelégtelenséghez vezethet, ami mind a babára, mind az anyára nagyon veszélyes. Terhesség idején leginkább az elégtelen folyadékbevitel, rossz étkezési és egyéb körülmények hajlamosítanak erre a betegségre.

Kimerültség és kiszáradás szinte minden Szegedről érkező, átlagos napi 50-110 menedékkérőnél tapasztalható, mondja Garzó. Volt nap, hogy 8 liter infúzió fogyott el az előbbi kezelésére. És akkor nem beszéltünk a többi egészségügyi problémáról: már három szívinfarktus-gyanús beteggel volt a pécsieknek dolguk, találkoztak már a drótkerítés okozta sebekkel is, és egy hétéves kisfiúval, akinek mindkét lábán és jobb kezén is taposóakna okozott borzalmas sérüléseket – a sebek alig vagy elégtelenül voltak ellátva.

A terhes szír nő mindenképpen ki akart jönni a kórházból. Miért? Egyfelől azért, mert a családjával akart maradni. Nekik ugyanis mindössze 72 órájuk volt elérni a kijelölt tábort, és féltek, hogy ha kicsúsznak a határidőből, visszatoloncolják őket. Nem is várták meg a nőt, elmentek Pécsről a délutáni IC-vel, míg az asszony az estivel követte őket Budapestre. Noha a nő a kórházban megértette, hogy milyen nagy a veszély, „a félelem nagyobb volt” emlékszik vissza a névtelenséget kérő aktivista.

A földön aludt a Keletinél

Garzó úgy emlékszik, a kalauz sem akarta utaztatni az asszonyt, aki azonban mindenképp Budapestre akart menni. A megoldást az jelentette volna, hogy az egész család kap egy hét haladékot a nő állapotára való tekintettel, de a rendszerben a 72 órás határidő még egyszer annyi ideig történő meghosszabbítása van benne, amivel nem feltétlenül vannak tisztában a menedékkérők. Az is szempont persze, főleg a szíreknél, hogy szeretnének minél gyorsabban eljutni Németországba, ahonnan már nem fordítják őket vissza – de most talán megállt volna a család a sürgős és feltétlenül szükséges kezelés idejére.

A legutolsó hírek szerint a nő megérkezett a budapesti Keleti pályaudvarra, találkozott a rokonaival, és ott aludt a tranzitzónában – a földön, a többiekkel. Ezt már a Keletinél dolgozó Migration Aid-csoport egyik főkoordinátora mondta el a hvg.hu-nak. A család egy rokonára várt, aki majd, ha szükséges lesz – márpedig nagyon annak tűnik –, elviszi a nőt kórházba. Csak reménykedni lehet, hogy így is történt.

Egyre több a gyerek

A pécsi aktivisták találkoztak egyébként olyan háromhetes csecsemővel érkező szenegáli anyával is, aki Görögországban szült, végigjött a Balkánon, de babájával nem akart a debreceni táborba bevonulni, mivel már tudta, milyen állapotok várják ott. És a veszélyeztetettek száma nem fogy: ma a pécsi állomáson 30 csecsemő, kisgyerek található.

Migránsok a Keleti pályaudvarnál kialakított tranzit zónában

Túry Gergely

Mindeközben a pályaudvart tatarozzák, a jegyeladás is konténerből folyik, a menedékkérők pedig a szabad ég alá kényszerülnek, sokszor ott kell éjszakázzanak az állomás előtt, mivel nincs váróterem. Amikor Garzót arról kérdezzük, a város hogy segít nekik menekültkérdésben, rávágja: sehogy. Az, hogy eddig nem volt tragédia, leginkább annak köszönhető, hogy az időjárás kedvező volt, de ha jön az ősz, a hidegebb napok, borítékolhatóak a tragédiák is – ha semmi nem változik. A pécsi aktivista forrásunk azt nem érti, hogy a város polgármestere miért nem látogatott ki még egyszer sem a vasútállomásra.

Kiskunhalas – vetélés történt?

Hétfő este számolt be a TV2 Tények című műsora a kiskunhalasi őrzött szálláson történt vetélésről: állítólag egy terhes menedékkérő asszony nem kapott időben (illetve már az erős vérzés fellépésekor) segítséget, és így elvetélt. Az esetet a szállást fenntartó Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal még nem kommentálta (a TV2 mellett mi is kérdeztük őket). A kiskunhalasi állapotokra amúgy is panaszkodtak az ott lévők: szerintük napi egy alkalommal kapnak enni, alig van mosakodási lehetőségük, és a rossz körülmények miatt sokszor megfáznak.

A táborban 2015 áprilisában a Magyar Helsinki Bizottság is járt, ők is azt állapították meg, hogy az átlag egy hetet (esetenként többet) ott töltő menedékkérők vagy kitoloncolásra várók többször panaszkodtak az ellátásra (sokan éheztek a szálláson), az őrök hangnemére. Állítólag ott egy szíriai férfit bántalmaztak is, mert felemelte a hangját a megalázó hangnem miatt. Vannak gondok a belső vizsgálatokkal is: állítólag a táborparancsnok egy panasz miatt nem indít vizsgálatot, csak ha több forrásból is érkezik ugyanarra az őrre vonatkozóan. Gondok vannak – így a panaszok – a nyílt levegőn tartózkodással, amelynek feltételei nem adottak, de legfőképp az elszállásolással. Azt mondják, a tábor egyes épületei rossz állapotban vannak, nincsenek ajtók, csak ajtókeretre felszögelt szőnyegek. A táborlakók, illetve a jogvédők szerint előfordul, hogy nincs ágy, a földön, szőnyegeken alszanak az őrizetben lévők, és állítólag öt zárkára egy vécé jut, ahol nincs villany.