Tisztázni kellene, hogy milyen szisztéma szerint szervezzék az ellátást - mondta Velkey György, a kórházszövetség vezetője a Figyelő pénteki egészségügyi konferenciáján. Felidézte, hogy eddig négyféleképpen, súlyponti, megyei, térségi és regionális alapon osztották fel a struktúrát és szerinte a térségi rendszerhez kellene visszatérni.

Arról is beszélt, hogy a szolgáltatási színvonal javításával sokat javulna az egészségügy társadalmi megítélése is.

Banai Péter Benő költségvetésért felelős államtitkár azt mondta, hogy 2010 óta a gazdaságpolitika fókusza két területre, a demográfiai fordulatra és a foglalkoztatásra összpontosult, és ez a jövőben sem fog változni. Hozzátette, hogy az egészségügy a kormányzati prioritási lista harmadik helyén áll, jövőre 45 milliárd forinttal jut több az ágazatnak, mint idén. 

Az államtitkár szerint ha a kórházi adósságkonszolidáció nem jár együtt strukturális átalakításokkal, akkor az adósság újra fog termelődni és a kormányzati segítési szándék nem éri el célját. Hozzátette, a folyamatos és rendszerszerű konszolidációnak negatív üzenete is lehet, hogy nem szükséges a megfelelő lépéseket megtenni, hiszen "majd úgyis jön az állam, és kisegít".

Banai Péter Benő közölte, hogy az egészségügyi intézményeknél is hasonlóképpen kellene eljárni, mint az önkormányzatoknál, hiszen a helyhatóságok konszolidációjával együtt járt a struktúra átalakítása is.

A konferencia a korábbi évekhez hasonlóan egészségügyi miniszteri csúcstalálkozóval zárult. A volt ágazatvezetők szinte mindegyike több forrást, önálló tárcát és az egészségügyi dolgozók helyzetének javítását szorgalmazta.

Gógl Árpád, aki 1998 és 2000 között vezette a tárcát, úgy fogalmazott, megérne a terület egy önálló minisztériumot, kellő politikai súllyal és megalapozott szakmai érvekkel.

Surján László, aki 1990 és 1994 között népjóléti miniszter volt, azt mondta, az ágazat sikere vagy sikertelensége nem az adminisztráción múlik. A volt miniszter szerint egyfajta konszenzuskonferenciát kellene tartani az ágazatról, továbbá értéken kellene finanszírozni a beavatkozásokat.

Székely Tamás, aki 2008-2010 között vezette a területet, azt mondta, hatalmas humánerőforrás-krízis van az ágazatban, aminek kezelésére egy egészségügyi államtitkár nem biztos, hogy egyedül alkalmas. Szerinte a jelenlegi finanszírozás nem értéken történik, ami pedig eladósodáshoz vezet. 

Kökény Mihály arról beszélt, jó lenne elismertetni, hogy az egészségügy a társadalom és a gazdaság állapotát lényegesen befolyásolja, és nem az államháztartási hiány örökös bűnbakjaként kell tekinteni rá. Véleménye szerint az szja 1 százalékos csökkentése az emberek számára érzékelhetetlen, az szja-bevételből származó egyszázalékos csökkentésnek megfelelő 120 milliárd forintot az egészségügyi ágazatra kellene fordítani.

Megfelelő egzisztenciát és a munkavégzéshez szükséges feltételeket kell biztosítani az egészségügyben dolgozóknak - tette hozzá.

Mikola István szintén az önálló tárca szükségességét hangsúlyozva azt mondta, hogy fel kell tőkésíteni a rendszert, valamint tisztázni kell az orvosok jogállását, illetve magánforrásokat kell bevonni az ágazatba, ami nem privatizálást jelent. A volt tárcavezető szerint először a feladatokat kell meghatározni, majd ahhoz forrásokat rendelni.

Rácz Jenő, aki 2004-2006 között volt egészségügyi miniszter, azt mondta, társadalmi, gazdasági, szakmai konszenzus kell az ágazat működtetéséhez, és deklarálni, hogy ki, milyen áldozatot hajlandó ezért hozni. A hálapénzt a magyar rendszer leküzdhetetlen átkának nevezte, és megjegyezte, hogy a paraszolvencia nem függ az egészségügyi dolgozók bérezésétől.

A volt ágazatvezetők mindegyike azt mondta, hogy most nem vállalná el az államtitkári posztot.